Az afgán nők és lányok helyzetét igyekezett körbejárni az Európai Parlamentben a jogi és a nőügyi bizottság együttes ülésén. Andreas von Brandt, az EU kabuli delegáció vezetője – akit munkatársaival együtt kimenekítettek – a jelenlegi helyzetről azt mondta, hogy vannak aggasztó fejlemények, de még mindig a régi alkotmány van életben. Beszámolt arról is, hogy a nők egyelőre férfi kísérő nélkül is járhatnak az utcákon, bár időlegesen kérték a nőket, hogy maradjanak otthon saját biztonságuk érdekében, mert a tálib harcosok nem tudják, hogy kell velük bánni.

A diplomata arra hívta fel a figyelmet, hogy a tálibok akkor is ezt mondták, amikor először hatalomra jutottak a kilencvenes években. Andreas von Brandt aggódik az Afganisztánban nők számára kialakított 32, úgynevezett biztonságos ház miatt is, mert sok probléma létezik a tálibok nélkül is, ide sorolta a családon belüli erőszakot. Egy kormányzati felmérés szerint az afgán nőknek több mint 50 százaléka volt már áldozata fizikai erőszaknak. 17 százalékuk szexuális erőszakról is beszámolt és tízből hat afgán nőt kényszerítenek házasságra akarata ellenére.

A delegációvezető őszintén beszélt arról, hogy fájdalmas lecke a szövetségesek számára az, ami az értékek meghonosítása terén történt Afganisztánban. Túlságosan a városi életre koncentráltak, hogy annak korszerűsítése fenntartható legyen katonai támogatás nélkül is. Ugyanakkor vidéken szinte semmilyen eredményt nem sikerült elérni, az ottani lakosság konzervatív hozzáállása miatt. Emiatt a szociális jogok, a munkavállaláshoz fűződő jogok, a női jogok, a szólásszabadság, a reprodukciós jogok terén nem következett be változás.

Másrészről viszont például a nők oktatásában óriási eredményeket könyvelhettek el, hiszen míg korábban a nők számára tiltott volt a tanulás, jelenleg a 3,5 millió afgán nő és lány tanul, az egyetemistáknak pedig közel egyharmada közülük kerül ki.

Shaharzad Akban, az Afganisztán Független Emberi Jogi Bizottság (AIHRC) elnöke „gyönyörű húsz évről” beszélt, amelyet követően ma az értelmiségiek menekülnek Afganisztánból. Úgy vélik, hogy a világ elfeledkezett róluk és csalódtak mindenkiben. Eközben a tálibok azt mondják, amit a nyugati világ hallani akar, de mindennaposak a bebörtönzések, kivégzések, házkutatások. Hasonló fejleményekről számolt be egy másik afgán aktivista, Guissou Jahangiri, a Nemzetközi Emberi Jogi Szövetség (FIDH) alelnöke. Ő megemlékezett arról a tizenhat bátor nőről, akik néhány napja Herat városában tüntettek és “munkát, igazságot, oktatást, biztonságot” követeltek. „Ők a demokrácia új generációja” – mondta az alelnök. De ugyancsak ide sorolta az első afgán női polgármestert, aki sokat tett azért, hogy a terhes nők egyszerűbben jussanak el a kórházba és azért is, hogy Afganisztánban első alkalommal megtarthassák a nemzetközi nőnapot.

A házkutatások, a tálibok fenyegető telefonhívásai miatt azonban egyre nő azok száma, akiknek el kell hagyniuk otthonukat. Az Afganisztánban maradt női aktivisták házkutatásokkal, a tevékenységüket firtató fenyegető telefonhívásokkal kénytelenek szembenézni a tálibok részéről. Guissou Jahangiri azt kérte az EU-tól, hogy ezeknek a veszélyben lévő embereknek biztosítson az Európai Unió vészhelyzeti vízumot.