2014 és 2020 között mintegy 700 millió eurót költött a jogállamiság megszilárdítását célzó intézkedésekre az Európai Unió hat nyugat-balkáni országban. Ezek az államok már két évtizede részesülnek valamiféle európai segítségben, hogy a csatlakozáshoz szükséges feltételeket teljesíteni tudják. Albánia, Észak-Macedónia, Montenegró és Szerbia jelenleg tagjelölt, Bosznia-Hercegovina és Koszovó pedig potenciális tagjelölt ország, a bővítési folyamat azonban el-elakad.

Az Európai Számvevőszék jelentése ennek egyik okára világít rá. Újságíróknak tartott háttérbeszélgetésen a dokumentum felelőse, Juhan Parts azt mondta, hogy érthetőbbé válik a folyamat lassúsága, ha tisztában vagyunk ezeknek az országoknak a jogállamisági hiányosságaival. Ezeken nem tudott érdemben enyhíteni az uniós támogatás sem. A számvevők a legnagyobb problémának a politikai akarat hiányát és a gyenge igazgatási kapacitást jelölték meg.

Az Unió nem élt elég gyakran a támogatás felfüggesztésének lehetőségével, ha valamely kedvezményezett ország nem tartotta be a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartásának alapelveit

– olvasható a jelentésben. A számvevők megjegyzik azt is, hogy a civil társadalom uniós támogatása nem elégséges ezen szektor igényeinek kielégítéséhez és többnyire rövid távú projekteken alapul.

Az elmúlt húsz év során csak szerény javulást sikerült felmutatni, ami veszélyezteti a csatlakozási folyamat keretében nyújtott uniós támogatás átfogó fenntarthatóságát. Kézzelfogható eredmények hiányában az állandó reformok elvesztik a hitelességüket

– jelentette ki Juhan Parts. A dokumentum rávilágít arra, hogy a több évtizednyi uniós politikai és pénzügyi támogatás ellenére számos nyugat-balkáni ország még mindig alapvető problémákkal küzd, többek között a bíróságok függetlensége, a (továbbra is mindenütt jelen lévő) korrupció elleni küzdelem és a szólásszabadság terén.

A számvevők azt javasolják, hogy az Európai Bizottság szilárdítsa meg a jogállamisági reformok előmozdítására szolgáló mechanizmust, támogassa intenzívebben a civil társadalmi szervezeteket és a független médiaorgánumokat, a finanszírozást pedig kösse még inkább a jogállamiság terén való előrehaladáshoz.