Néhány nappal ezelőtt fogadta el az Európai Bizottság a Kilencedik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról című dokumentumot, amelynek része az uniós költségvetés felhasználásának egyfajta szemléletváltása. A kohéziós alapokat eddig inkább elfogadott kritériumok alapján fizették ki, nem pedig úgy, hogy a konkrét célokat meg is valósították a tagállamok – most ez változna. Mindezek mögött egyrészt a hatékonyság áll, de ugyanígy kalkulálnak Ukrajna és más országok felvételével is.

A bizottsági dokumentum nem jogszabály, még csak nem is jogszabályjavaslat, hanem egyfajta vitaanyag, amely feltérképezi az EU előtt álló kihívásokat, és igyekszik választ adni rájuk. A cél, hogy a döntéshozók már most legyenek tisztában a problémákkal. Ezek a szempontok azonban hamarosan előkerülhetnek, mivel egy-két év múlva hozzá kell látni a következő, 2027 utáni időszak hétéves költségvetésének tervezéséhez.

Teljesítményalapú finanszírozás jönne

Ahhoz, hogy minden régió kihasználhassa a benne rejlő lehetőségeket, a beruházásoknak olyan stratégiai ágazatokat és iparágakat kell megcélozniuk, amelyek növelhetik versenyképességünket, javíthatják Európa termelékenységét, és minőségi munkahelyeket teremthetnek. Új módszereket kell elfogadni, még inkább a teljesítményre és az eredményekre összpontosítva

– áll a jelentésben. Az utolsó mondat tartalmazza a lényeget, vagyis a teljesítményalapú finanszírozást, amelyre a későbbiekben is visszatérnek az egyébként 353 oldalas anyagban.

A jelenlegi uniós költségvetésnek egy igen nagy szelete a kohéziós politika: az 1200 milliárd eurós büdzsének a negyedét, 392 milliárd eurót költenek a lemaradott térségek felzárkóztatására. A számok között szerepel, hogy míg 2004-ben, tehát a nagy, Magyarországot és kilenc másik országot érintő bővítés évében az új tagállamok az uniós GDP-nek csak átlagosan az 52 százalékát érték el, 2023-ra ez közel 80 százalékra nőtt.

Azonban a fejlődés egyenetlen, tudjuk ezt jól mi is, hiszen a magyarországi statisztikai régiók egy része a legszegényebb uniós területek között van. Éppen ezért javasolja az Európai Bizottság a hatékonyabb felhasználást eredményező teljesítményalapú megközelítést, amely egyben burkolt kritikája azoknak a tagállami vezetéseknek, ahol a kohéziós források hatása elmaradt az elvállalt és ennek alapján elvárt szinttől.

Fontos felmérni, hogy ez a teljesítési modell, amelyben a kifizetések a kimeneti célok eléréséhez kapcsolódnak (a felmerült költségek megtérítése helyett), vajon csökkentheti-e a programhatóságok és a kedvezményezettek adminisztratív terheit, felgyorsíthatja-e a pénzügyi végrehajtást, és növelheti-e a politikák eredményorientáltságát

– húzzák alá a jelentés másik pontján. De ez a reform azért is aktuális, mert az EU-nak fel kell készülnie az új tagállamok érkezésére, akik – legyen szó a Nyugat-Balkánról vagy az ukrán–moldáv–grúz hármasról – várhatóan még a volt szocialista blokk országainál is rosszabb anyagi körülmények között kerülnek majd be az Unióba.

Pénzt reformokért

Az Európai Unió egyik alapító atyja, Jacques Delors azt mondta, hogy Európa minden kiszélesedését vagy elmélyítését megerősített kohéziónak kell kísérnie. A jelenlegi modellben az uniós költségvetés a vállalt célok elérése érdekében megtéríti a tagországok hatóságainál felmerült költségeket, és nem köti a kifizetéseket a célok eléréséhez. Jelentésében a Bizottság azt írta, hogy a „pénzt a reformokért” modell potenciálisan „felgyorsíthatja a pénzügyi végrehajtást, és növelheti a politika eredményorientáltságát”.

Jacques Delors portréja Párizsban

AFP/Ludovic Marin

Nyilván ez a téma sem vonatkoztatható el attól, hogy az Európai Bizottság elégedetlen több tagállam pénzfelhasználásával. És itt első helyen kell említeni Magyarországot, amellyel szemben eddig egyedüliként alkalmazták a pénzmegvonást lehetővé tevő jogszabályt, a jogállamisági mechanizmust. De természetesen más országokban is fordultak elő csalások, visszaélések, felesleges pénzköltések. Ugyanakkor ha a kohéziós finanszírozást kezdetektől, tehát még kifizetés előtt végrehajtott reformoktól teszik függővé, az talán megkönnyíti a kormányok kordában tartását – vélik Brüsszelben. Erre utal, hogy a szöveg hangsúlyozza az erős ellenőrzési rendszerek szükségességét.

A költségvetési rendszer átalakításának szükségességére felhívta a figyelmet a brüsszeli székhelyű Bruegel Intézet is, amikor elkészített egy tanulmányt arról, hogy vajon mennyibe kerülne az uniós büdzsének Ukrajna csatlakozása. Kezdjük a végével: csak az ukrán tagság 136 milliárd euró körüli vonzatot jelentene. Ebben a számításban nincs benne az újjáépítés költsége, amely jelenleg 450 milliárd eurót jelenthet, feltételezve, hogy Ukrajna visszaszerzi valamennyi megszállt területét.

A kiadások nagy része a közös agrárpolitikát érinti, ez 85 milliárd eurót jelent, Ukrajna lenne a legnagyobb kedvezményezett az EU-ban, tekintettel hatalmas mezőgazdasági szektorára. A kohéziós alapból 32 milliárd eurót vinnének az ukránok, ez a jelenlegi, 27 tagállamra jutó keret közel 10 százaléka. De csak azért kapnának ilyen „keveset” az ukránok, mert a kohéziós alapokból legfeljebb a tagállam GDP-jének 2,3 százalékát lehetne kifizetni. Ha ez a szabály nem létezne, akkor 190 milliárd lenne az ukrán pénz, a jelenlegi keret fele.

Magyarország elveszítené jogosultságát

Arra vonatkozóan is végeztek számításokat, ha Ukrajna területe a jelenlegi maradna, vagyis nem sikerülne visszafoglalniuk a keleti megyéket és a Krímet. Ebben az esetben is 110 milliárd euró jutna hét év alatt a kijevi kormánynak.

És ez persze azt jelenti, hogy Ukrajna tagságával – amely a nyugat-balkáni országoknál is szegényebb – az eddigi kedvezményezettek (például Magyarország) minden bizonnyal az uniós GDP-átlag fölé kerülne, vagyis nem lenne jogosult kohéziós támogatásra.

A várható pénzszűkén és az így kialakuló belső feszültségen enyhítene, ha a tagállamok többet tennének a közös kasszába. Azonban nem véletlenül kapták a nagy, nettó befizető tagállamok azt a gyűjtő elnevezést, hogy „fukarok”.