Magyarország ismét hátulról az első: ezúttal a nők parlamenti részvételében
Az Európai Parlamentben az elmúlt ötéves ciklusban nagyot javult mind a nők aránya, mind az általuk betöltött pozíciók eloszlása. Ezzel szemben a magyar Országgyűlés negatív rekorder a női miniszterek részvételében, nem is akárhogyan: Varga Judit elvesztése után nincs egy sem. Női képviselőnk sincs sok, ebben is az utolsók vagyunk. Megnéztük, hol több vagy épp kevesebb a nő az európai parlamenti és a nemzeti képviselők közt, és hogyan befolyásolják ezt az adott állam választási szabályai. Nőügyekkel foglalkozunk a sorozat 8. részében.
- Nők, egyetem, tudomány: Miért egyre kevesebb a nő a magasabb tudományos pozíciókban?
- „Nőügyekkel nem foglalkozom!”: Az EP próbálja visszaszorítani a szexista megnyilvánulásokat, de akad ilyen a magyar parlamentben is bőven
- Nők elleni erőszak Magyarországon: évtizedes mulasztásban a kormány
Magyarország egy újabb EU-s listán került utolsó helyre, most épp a női miniszterek és képviselők arányában lettünk listavezetők, mégpedig hátulról. Varga Judit lemondása után nemcsak hogy egész Európában nálunk a legalacsonyabb a női miniszterek aránya, ez a szám egyszerűen 0 százalék, hiszen nincs női miniszterünk.
A magyar valóságban szocializálódott választók számára ez talán nem kiugró, hazánkban még a Fidesz-kormányzat előtt sem volt soha 30% fölött a női miniszterek aránya, és volt időnként egy-egy olyan időszak, például 2009-ben, amikor éppen nem volt női miniszterünk. A női képviselők arányában is utolsók lettünk 2024 első negyedévében, 14,1%-kal éppen kicsit Ciprus mögött, ahol 14,3% ez az arány.
Van még egy érdekes összehasonlítás: az Európai Parlamentben a magyar női képviselők aránya 38,1%, ez alig marad el az európai átlagtól (39,4%). Sorozatunk mostani részében arra fókuszálunk, hány nőt választunk meg, hányan kerülnek pozícióba, és vajon miért (csak) ennyien.
Első kérdés: Női kvóták?
Az első, talán legegyszerűbb módja, hogy garantáljuk, legyenek nők a parlamentekben, egy női kvótarendszer bevezetése. Elméletben a női kvóták nemcsak biztosítják a nők önképviseletét, de segíthetnek bizalmat építeni a női vezetők jelenlétében, és természetesebbé tenni ezt a társadalom számára. Magyarországon nincs semmilyen hivatalos szabály arra, hogy hány nőnek kell lennie egy adott pártlistán vagy az egyéni jelöltek között.
Európa-szerte alapvetően kétféleképpen léteznek kvóták. Az első típus az, ahol jogszabály határozza meg, a jelöltek milyen arányban kell, hogy nők legyenek. Ez általában, főleg listás szavazásoknál, azt jelenti, hogy a nők körülbelül a kvóták által meghatározott arányban kerülnek be a döntéshozásba is. A legtöbb országban egy-egy ilyen hivatalos kvóta eredményesen garantálja, hogy a képviselők harmada nő legyen. Viszont ez sem csodaszer.
Azokban az európai országokban, ahol van női kvóta, a női képviselők aránya gyakran pontosan annyi, amennyit a kötelező szint meghatároz, nem több. Például Lengyelországban, Máltán vagy Szlovéniában, ahol van hasonló kötelező kvóta, jelenleg a női képviselők parlamenti részesedése egy az egyben megegyezik a kvótaminimummal. Itt persze mérlegelnünk kell, milyen lenne a helyzet ezekben az országokban, amennyiben nem lennének kötelező kvóták. Vélhetően rosszabb. Azonban a hasonló megfigyelések nem igazán szülnek bizalmat abban, hogy a kötelező kvóták feltétlenül a női politikusok jobb elfogadottságához vezetnek, ami segíti őket a politikai megmérettetésekben. Egyelőre, főleg a közép-kelet európai régiókban, inkább a kvóták kötelező jellege szül eredményeket.
A második típusú kvótarendszer úgymond önkéntes alapú, a pártok maguk döntik el, hogy bevezetnek-e valamilyen szabályt arról, hogy a jelöltjeik milyen arányban lesznek nők. Ez nem kötelező, és az államnak nincs beleszólása vagy ellenőrzési jogköre a kvótákkal kapcsolatban. Európa-szerte változó, hogy mit ígérnek a politikai pártok. Svédországban, ahol az EU-ban a legtöbb a női képviselő (47,3%), nyolcból négy nagy politikai párt tett ígéretet arra, hogy legalább a vezető jelöltjeik fele nő lesz.
Olaszországban is több párt van, amely bevezetett valamilyen kvótarendszert, köztük a Matteo Salvini-féle szélsőjobboldali Liga, akik azt vállalták, hogy a jelöltjeik kétharmadánál több soha nem lesz ugyanolyan nemű. Kevéssé közismert, de Magyarországon is van két párt, amelyek tettek ilyen vállalást, az MSZP és az LMP. Az MSZP 20%-ot biztosít minimálisan a nőknek a listás jelöléseknél, az LMP pedig azt vállalta, hogy kettőnél több azonos nemű jelölt soha nem követi egymást a listáin. Aki szeretné kicsit böngészni, milyen vállalásokat tesznek a világ pártjai és országai, Japántól Lesothóig, itt megteheti.
Érdekes, hogy a legtöbb női európai parlamenti képviselőt és második legtöbb női országgyűlési képviselőt adó Finnországban sem hivatalos, sem önkéntes vállalások nincsenek. Egyébként a finnek a női miniszterek arányában is vezetik a listát, a miniszterek 64,5%-a, tehát közel kétharmada volt nő az országban 2024 elején, ami még mindig visszaesés 2023 végéhez képest, amikor ez az arány 72,4% volt. Aki a nők parlamenti részesedését hasonlítaná össze Európában, az ezzel az eszközzel böngészhet, akit pedig a miniszterek érdekelnek, itt nézelődhet.
Választási rendszerek
Bár néhány állam, például Luxemburg, Szlovénia vagy Franciaország az európai parlamenti választásokon is alkalmaz kvótákat, az európai szavazásnak más aspektusai is vannak, ami vonzhatja a női jelölteket. Női kvóta ide vagy oda, a politológusok többsége egyetért abban, hogy olyan választásokon, ahol pártlistákra szavazunk, a nők jobb eséllyel kerülnek be a döntéshozásba, mint ott, ahol körzetenként versengenek az egyéni jelöltek. Az európai parlamenti választás ilyen, minden tagország kötelezően jelölt listát állít, bár vannak olyan tagállamok, például Ausztria, ahol a választók megjelölhetik, hogy a listáról kit szeretnének leginkább az Európai Parlamentben látni.
A magyar országgyűlési választás a két rendszer keveréke, 106 képviselő egyéni jelöltként, 100 pedig pártlistáról jut be a parlamentbe. A magyar választás eredményei erősítik a szabályt, a 28 női képviselőnkből 10-en voltak egyéni jelöltek, a többiek listáról kerültek be. Mellesleg azok a nők, akiket egyéni jelöltként választottak meg, mind városokban indultak, négyen Budapesten. A magyar vidék egyéniben egy nőnek sem szavazott bizalmat. Tehát valamelyest logikus, hogy az EP-választások, ahol a jelöltek pártlistán indulnak, és a városi szavazók némileg nagyobb arányban járulnak az urnákhoz, vonzóbb opciót teremthet a női politikusoknak, mint az országgyűlési választás.
Előmenetel
Az utolsó kérdés, hogy ha már bekerülnek a nők a döntéshozásba, milyen eséllyel kapnak rangosabb pozíciókat, például miniszteri vagy alelnöki kinevezéseket. Az Európai Parlament, legalábbis a jelen ciklusban, nem áll rosszul ebben. Az Európai Parlament elnöke jelenleg Roberta Metsola, az alelnökök aránya pedig 6 nő a 8 férfihoz, tehát körülbelül 43%. Ez összehasonlításképp Svédországhoz van a legközelebb, itt a női szenior miniszterek részesedése (ami a talán legösszevethetőbb pozíció) 45,8%. Az előző ciklusban még magyar alelnöke is volt az EP-nek, ezt a tisztet közel két éven át Dobrev Klára töltötte be. Korábban, az ez előtti ciklusban, 2017 és 2019 között is volt női magyar alelnöke az Európai Parlamentnek, Pelczné Gáll Ildikó, a Fidesz politikusa, akit, miután lemondott a tisztségről, Járóka Lívia szintén fideszes párttársa váltott.
Ahogyan már említettük, nálunk ugyanez az arány jelenleg nulla. Hasonló helyzet időnként más európai országban is előállt, például a 2000-es évek közepén Cipruson, az évtized végén Romániában és a 2010-es évek elején Csehországban. Számos olyan állam akadt az évek során, ahol csak éppen egy női tagja volt a kabinetnek, de a nulla rendhagyónak számít. A nemzetközi tapasztalatokat elnézve el kell ismernünk, a legtöbb európai országban egyelőre nem kimondottan realisztikus, hogy a nők ugyanolyan arányban képviseltessék magukat a politikában, mint a férfiak. A nők szisztematikus hátránya megmagyarázhatja, miért vannak kevesebben a döntéshozásban, vagy ahogyan említettük, a tudományban, de akár miniszterekről, akár választott akadémiai tagokról beszélünk, a nulla darab nő bármilyen pozícióban nehezen védhető. Az EU egyelőre jó példát mutat, és egyre inkább teret enged a női politikusoknak, gyakran magasabb arányban, mint a nemzeti parlamentek. Ez Magyarország esetében kiemelten igaz, ahol a magyar női döntéshozók jelenleg is viszonylag sikeresen jutnak pozíciókhoz az európai színtéren, még ha itthon nem is.