Szellem a palackból

Sokadik határidőként a múlt év végére ígérte a betétdíjas csomagolásról szóló rendeletét a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (KVVM), de még mindig adós vele. A zöldszervezetek azt sérelmezik, hogy az italgyártók először újratölthető műanyaggal váltották fel az üvegeket, majd a műanyag palackokat eldobósra cserélték. A betétdíjas üvegek aránya mára 10 százalék körülire szorult vissza, a dobozos söröké viszont az 1996. évi 1,4 százalékról 2002-re 16,6 százalékra emelkedett. Mindebben olyan akciók is közrejátszottak, mint az eldobható Pepsi-palackok reklámozása, az egyszer használatos és az újratölthető palackok eltérő költségei ellenére azonos áron kínált Coca-Cola, vagy az üvegesnél pontosan a betétdíjjal olcsóbb dobozos sör.

A zöldszervezetek össztüze alá került KVVM első lépésként egy Európában ismeretlen szabályozási eszközt kíván bevezetni a környezetvédelmi termékdíjakról szóló törvény módosításával. A hatályos törvény szerint az eldobós műanyag palackra fizetendő termékdíj 2005-ben kilogrammonként 30,40 - átszámítva darabonként körülbelül 1,20 - forint. Ez utóbbi - a termékdíj úgynevezett hulladékhasznosítást ösztönző komponense - a módosító javaslat szerint darabonként 10 forint lenne, s ugyanennyi terhelné az eldobós alumínium italosdobozokat is. Ennek az összegnek a 80 százaléka alól mentesülne a gyártó, illetve az első forgalmazó - vagy az általa megbízott hasznosító szervezet -, ha gondoskodik róla, hogy az eladott csomagolóeszközt a kormány rendeletében előírt mértékben újrahasznosítsák (lásd táblázatunkat a 89. oldalon). Ezenkívül az italospalackokat, -dobozokat térfogatuktól függően az újratöltést ösztönző - darabonként további 25-70 forintos - díjjal terhelnék, amelynek megfizetése alól 2005-ben csak akkor lehetne kibújni, ha forgalmazóik legalább olyan arányban kínálják italaikat újratöltött csomagolóeszközben, mint 2003-ban. 2006-ban ennél 3 százalékponttal többet kell megforgatni, 2010-ig pedig fokozatosan el kell érni a törvénytervezetben előírt újratöltési arányokat. Ez pedig vélhetően csak a betétdíjak újbóli alkalmazásával teljesíthető, hiszen a fogyasztót csak így lehet ösztönözni arra, hogy ne dobja el, hanem vigye vissza a göngyöleget. A dolog azonban - aggódnak az ipari érdekszövetségek - fordítva is elsülhet, a göngyöleg visszacipelésével bajlódni nem kívánó fogyasztók visszafognák vásárlásaikat, s az is ilyen hatást válthat ki, ha a vissza nem térített termékdíjak miatt emelkednének az árak. Szerintük az előírt újratöltési arányok önkényesek, s nem a piac igényein alapulnak.

A betétdíj önmagában nem garantálja, hogy a visszagyűjtött palackokat valóban újratöltik (lásd A keresletszabályozó betétdíj című cikkünket), sőt a dobozos italoknál ez nem is lehetséges. Épp azért változtatná meg a minisztérium a termékdíjas előírásokat, hogy az ipart rászorítsa a dobozos termékek arányának csökkentésére.

A tervezetnek mindkét irányból vannak ellenzői: a többrétegű, nehezen újrahasznosítható kartondobozok gyártói igazságtalannak tartják, hogy például az étolajos, ecetes, mosogatószeres palackokra nem vonatkoznának e szigorú előírások. Az Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetsége (ÉFOSZ) viszont épp azért bírálta azt, mert túl széles körűnek tartotta az érintett termékkört. "A tárca szembemegy az EU-ban bevett szabályozással" - jelezte ellenvéleményét Boródi Attila, az ÉFOSZ ügyvezető elnöke. Brüsszel ugyanis semmiféle újratöltési direktívát nem adott ki, csak azt írja elő, hogy a csomagolási hulladéknak a felét valamiképpen - újrafeldolgozással, égetéssel - hasznosítani kell. Magyarország ennek az aránynak a teljesítését 2005-re vállalta.

Az ágazat jól áll, az idén már több mint 800 töltőüzem, illetve forgalmazócég állapodott meg például az Ökopannon Kht.-vel, amely úgynevezett licencdíj fejében begyűjti és hasznosítja az általuk eladott csomagolásokat. A kht már tavaly 45,1 százalékos hasznosítási arányt ért el az előírt 40 százalék helyett, így jövőre nem lesz gond a vállalás teljesítésével - mondta a HVG-nek Viszkey György ügyvezető igazgató. A kht-vel szerződőknek a múlt évben az előírt visszagyűjtési arány teljesítése esetén a törvény szerint termékdíjmentesség járt, az idén viszont már csak az említett 80 százalék a visszatérítés. "Az 50 százalékos hasznosítási arányt az országon kérik számon, ezért a kht-vel nem szerződő, csak termékdíjat fizető vállalkozások hulladékainak feldolgozását a megmaradó termékdíjból kívánjuk támogatni" - indokolta a díjvisszatartást Gulyás Mihály, a KVVM stratégiai igazgatója. Ebbe viszont az ÉFOSZ nem nyugszik bele. "A termékdíjbevételek nagy részét mindig is más környezetvédelmi problémák megoldására fordították, vagyis az ágazatunkból beszedett pénzből keresztfinanszírozást végez a tárca. Ráadásul az újratöltés erőltetése környezetvédelmi szempontokkal nem is indokolható, a töltőüzemek felépítése milliárdokba is belekerülhet. Feleslegesen, hiszen azért terjedtek el az eldobós csomagolások, mert azokat igénylik a fogyasztók" - fejtegette Boródi.

"Az ipar felrúgta a konszenzust a zöldmozgalommal: 2002 telén azzal fogadtuk el a korábbi rendszer »piacosítását« és a - termékdíjnál jóval olcsóbb - licencdíj bevezetését, hogy az ipar nem támadja meg a hulladékmegelőzést szolgáló kormányzati intézkedéseket. Ennek egyik eszköze a betétdíj is, amit a Hulladék Munkaszövetség (Humusz) nyolcéves munkájának köszönhetően külön is említ a hulladékgazdálkodási törvény" - szállt síkra a tárca tervezete mellett, sőt annak szigorításáért Bödecs Barna, a Humusz elnöke.

A civil zöldek alapigazságnak tartják, hogy az eldobós csomagolás károsabb a környezetre, az ipar viszont úgy véli, az újratöltés hátrányai nagyobbak. Az ÉFOSZ tanulmánya azzal számol, hogy évi hétszeri forgás után az újratöltős műanyag palack élete véget ér, a zöld szervezet szerint viszont legalább hússzor használható. "Amikor a kilencvenes évek közepén az üdítőitalos üvegek - akkor még visszaváltható - műanyagra cserélése ellen tiltakoztunk, és azt állítottuk, hogy ezek lényegesen kevesebb újratöltésre alkalmasak az üvegnél, a most 7 fordulót emlegető ipar még 25 fordulóról beszélt. Rajtuk kívül egyébként senkinek nincs erről pontos adata, ráadásul az ipar ezt üzleti titoknak tartja" - sorolja érveit a Humusz-elnök. Az ÉFOSZ viszont nehezményezi, hogy a mozgalmár nem működik együtt az iparral, s nem a "valóságos műszaki adatokra" alapozza véleményét. Ezek szerint a visszagyűjtésre használt rekeszek egy év alatt tönkremennek, a zöldek ezzel szemben még hatéves rekeszekről is tudnak. Boródi szerint "a kutyának sem kellő", visszaváltható palackok sokszor fél évig is "napoznak", mielőtt újratöltenék őket, élettartamuk ezért is alacsony. A tanulmány 90 millió darab kétliteres eldobós palack használatának költségét a beszerzéstől életútjuk végéig 2,3 milliárd forintra, az azokat helyettesítő 12,9 millió újratölthetőét pedig 2,36 milliárd forintra becsüli. A Humusz fordítva, az előbbit 2,4 milliárd, az utóbbit - 4,5 millió palackkal számolva - 1,2 milliárd forintra taksálja.

Kivonulással és elbocsátásokkal fenyegetőzik több italgyártó is, ha a KVVM tervezetéből törvény születne. Különösen az aggasztja őket, hogy májustól megindul a vámmentes behozatal, és az önbevallásos alapon történő termékdíjfizetést megkerülő importálók versenyelőnyhöz jutnak. A háttértárgyalásokon annyit már elértek, hogy az általuk kezdetben 50-100 milliárd forintra taksált éves többletterhek a legutóbbi minisztériumi javaslat alapján 2010-ig összesen 30 milliárd forint körülire olvadtak. Igaz, az újratöltésre alkalmas palackozóüzemek építése további 10-15 milliárd forintot emésztene fel a szakma szerint. "Egyes cégek rendelkeznek ugyan fölös újratöltési kapacitásokkal, de nem kötelezhetők rá, hogy azokat átengedjék konkurenseiknek" - árnyalta a képet Boródi, aki egyébként Széles Gábornak, a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége elnökének társaságában hétfőn ismét tárgyalt Persányi Miklós környezetvédelmi miniszterrel. Múlt pénteken az Országos Kereskedelmi Szövetség szintén tiltakozó közleményt adott ki, a versenyszabadság megsértésével, durva piaci beavatkozással vádolva a KVVM-et. A szaktárca azonban elszántnak tűnik, értesüléseink szerint a jövő héten megkísérli javaslata közigazgatási egyeztetését. A gazdasági tárca inkább az ipar álláspontját osztja, s az agrárminisztérium sem betétdíjpárti. Ha menet közben mégis "felpuhulna" a tervezet, kevés esély lenne az EU-ban sem erőltetett betétdíjak hazai kiterjesztésére.

SZABÓ GÁBOR