Vitatott védelemek

A magyar kormány lényegében az idei év gazdasági eredményeitől teszi függővé, az ország 2010-ben bevezetheti-e az egységes európai valutát, s kevéssé látszik, hogy mi támasztja alá ezt a tervet - vélekedtek a múlt héten Brüsszelben a meglehetősen kockázatosnak ítélt első magyar konvergenciaprogram (HVG, 2004. május 22.) láttán. Az eurózónán kívüli EU-tagországok évente kötelesek tájékoztatni az uniós intézményeket, milyen ütemben és mely gazdaságpolitikai intézkedések révén igyekeznek teljesíteni az euróövezethez való csatlakozás úgynevezett maastrichti kritériumait, közöttük is mindenekelőtt azt, amely a költségvetési hiány megengedett felső határát a bruttó hazai termék (GDP) 3 százalékában határozza meg.

Két fő ponton vonja kétségbe az Európai Bizottság (EB) a 2004-2008 közötti időszakra vonatkozó magyar tervek realitását. Egyrészt - az idei és a jövő évi magyar növekedési becslést elfogadva - a 2006 utáni GDP-bővülésre vonatkozó kormányzati reményeket túl optimistának tartja. Másrészt belekötött a Medgyessy-kormány "fejnehéz" deficitcsökkentési menetrendjébe, amely a tavalyi 5,9 százalékos GDP-arányos államháztartási hiányból egyetlen év alatt 1,3 százalékpontot faragna le, hogy a rákövetkező években fél-fél százalékponttal mérsékelje a deficitet - egészen a 2008-ra beállított 2,7 százalékig. Ezt a kormány alapvetően a közigazgatásban, az oktatásban és az egészségügyben végrehajtandó reformokkal támasztaná alá, de az EB megfogalmazása szerint "sem e reformok hatása, sem végrehajtásuk állapota nem látható a szükséges részletességgel". Emellett az is aggasztó - mondják Brüsszelben -, hogy Magyarország csak 2008-ra tervezi, s akkor is csupán hajszálnyival 3 százalék alá nyomni a hiányt, hiszen így bármilyen váratlan fejlemény felboríthatja a menetrendet. A tapasztalatok is óvatosságra intenek, hiszen az elmúlt két évben a kormány túllépte saját kiadási előirányzatait - hangúlyozza az EB, megállapítva, hogy az egész stratégia sikere azon múlik, képes-e teljesíteni a kormány saját idei terveit. Azt ajánlja, Budapest bánjon óvatosan mindenféle adócsökkentéssel, amíg a meghirdetett reformok ki nem bontakoznak.

Draskovics Tibor pénzügyminiszternek július 5-én lesz alkalma vitatni a bizottsági értékelést a dokumentum jóváhagyására jogosult uniós pénzügyminiszteri tanácsban, csakúgy, mint többi kelet-európai kollégájának. Akiknek szintén lesz mondanivalójuk; a lengyel program ugyanis a magyarhoz hasonló túlzott növekedési derűlátásért kapott kritikát, míg Csehországot és Szlovákiát inkább azért bírálja az EB, mert növekedési kilátásaikhoz képest túlságosan lassú, bátortalan hiánycsökkentési szándékokat jeleztek (Szlovénia és a három balti tagállam gyakorlatilag már teljesíti az euróbevezetés legfontosabb feltételeit). Bár a tagállamok szakértőiből álló testület május végén már egyetértett a bizottsági véleménnyel, a Miniszteri Tanácsban nem ritka, hogy a tagállamok pénzügyérei, kölcsönös politikai szívességeket téve egymásnak, felülbírálják az EB álláspontját - mint tették azt például tavaly novemberben, amikor a bizottsági javaslat ellenére egérutat adtak a deficitkorlátot notóriusan túllépő Franciaországnak és Németországnak.

Az ellentmondásos gyakorlat a jövőben is fennmaradhat, mivel az új EU-alkotmány az eredeti elképzelésekkel ellentétben nem erősítette meg az EB gazdaságkoordinációs jogait. A tervezet még azt tartalmazta, hogy a pénzügyminiszteri tanács minősített többséggel ne, kizárólag egyhangú szavazással módosíthassa az EB-nek a deficitkorlátot túllépő tagállamok számára tett ajánlásait. Ám hiába állt ki emellett például a holland és az osztrák miniszterelnök is a június 18-ai csúcstalálkozón, nem kaptak kellő támogatást sem az új tagországoktól, sem pedig a francia-német párostól. Gerhard Schröder kancellár odáig ment az alkuban, hogy hajlandó volt feláldozni hármat az eredetileg 99 német európai parlamenti mandátumból annak fejében, hogy ne gyengüljön a könnyebben befolyásolható pénzügyminiszteri tanács hatásköre az összeurópai érdeket előtérbe helyező EB javára. Így az immár negyedik éve magas francia és német költségvetési hiány várhatóan legalább 2007-ig fennmarad, veszélyeztetve az egész EU növekedési kilátásait, egyúttal az exportvezéreltnek elképzelt magyar program esélyeit is rontva.

Egyre jobban elharapódzik a költekező gazdaságpolitika az EU-ban, jóllehet a kölcsönösen egymásra utalt tagállamokat az úgynevezett stabilitási és növekedési paktum hosszabb idő átlagában egyensúlyi büdzsé elérésére kötelezi. A régi tagországokban tavaly átlagosan a GDP 2,7 százalékára rúgott a költségvetési hiány, a huszonötök közül viszont már 11 tagállamban haladta meg a 3 százalékot, amit az eurózónán belül végső soron pénzbüntetés is sújthat - bár ennek kiszabására még nem volt példa. Az EB azonban úgy véli, nem igazolhatók azok az állítások, miszerint a duzzadó büdzséhiány a gyors gazdasági növekedés záloga; épp ellenkezőleg, a magas deficit fékezi a GDP bővülését.

A paktum megrendült hitelének visszaállítására ezért - a kormányfők kifejezett felkérésére - az EB a múlt héten "gondolatébresztő" vitaanyagot publikált. Ennek fő célja - érzékeltette Joaquin Almunia gazdaságpolitikai biztos -, hogy a kevéssé hatásos szankciórendszer "furkósbotjáról" a példamutató országokat megjutalmazó "mézesmadzagra" helyezzék a hangsúlyt, mégpedig a szabályok rugalmasságának növelésével, inkább a baj megelőzésére, mint tűzoltásra törekedve. A terjedelmes elemzés főképp azt szorgalmazza, hogy a jövőben kapjon több figyelmet az éves költségvetési hiány és az államadósság közti összefüggés, mert a kormányok az európai lakosság elöregedése miatt rohamosan növekvő társadalombiztosítási terheket vállalnak. Jóllehet a maastrichti kritériumok a GDP 60 százalékában határozzák meg az államadósság elfogadható felső határát, ezt a korlátot sem a közös valuta bevezetésekor, sem azóta nem nagyon vették komolyan az EU-ban. Az eurózónában 70 százalék fölött van e mutató átlagos mértéke, három ország (Belgium, Görögország és Olaszország) pedig a 100 százalék fölött jár. Magyarországé tavaly 59 százalék volt, a konvergenciaprogram szerint ez 2008-ban 53,7 százalékra csökkenne.

Az egyik elképzelhető módosítás például az lehetne - írják a brüsszeli szakértők -, hogy a 3 százalékos éves deficitplafon csak azokra az országokra legyen kötelező, ahol az államadósság meghaladja a GDP 55 százalékát, az utóbbi szint alatt maradók viszont akár 5 százalékos költségvetési hiányt is büntetlenül megengedhetnének maguknak. Egy másik variáció szerint a szerény államadósságú országok számára 0,8-1,7 százalék közötti éves deficitet engedélyezne a szabály, míg az erősen eladósodottak számára költségvetési többlet elérését írná elő.

Az EB fontosnak tartaná azt is, hogy a közösségi értékelés a mindenkire érvényes kritériumok mechanikus alkalmazása mellett a mostaninál jobban figyelembe vehesse az egyes tagállamok sajátosságait, ám ehhez az értékelő és javaslattevő testületek tekintélyének megerősítésére volna szükség, mivel a pénzügyminiszteri tanács ejnye-bejnyéje nem bizonyul hatásosnak. Többen az uniós intézményektől független nemzetközi szakértői testület felállításáért kardoskodnak, amely nyilvánosan véleményezné az egyes tagállamok költségvetési helyzetét. Mások szerint a nemzeti parlamenteket kellene jobban bevonni a kölcsönös fegyelmezésbe.

"A tagállamok közti nézeteltérések miatt még nem érett meg az idő ennél konkrétabb javaslatok megfogalmazására" - összegezte a múlt héten Almunia, aki a júliusi ülésen eszmét cserél majd az uniós pénzügyminiszterekkel a megpendített ötletekről. A tényleges módosítások már minden bizonnyal a novemberben hivatalba lépő EB nyakába szakadnak majd, ám az új testület hatékony támogatásra számíthat az EU-elnökséget ez év második felében átvevő, a stabilitási paktum sorsát különösen a szívén viselő hágai kormánytól.

KOCSIS GYÖRGYI / BRÜSSZEL