Pénzügyi válság Dubaiban

Már úgy tűnt, visszatér a bizalom és az élet Dubaiba a tavalyi pénzügyi és ingatlanválság után. A szeptemberi iskolakezdéskor megteltek az osztályok, az elvándorlás korántsem volt olyan drámai, mint azt előre jelezték. Az Egyesült Arab Emírségek megalomániás építkezéseiről híres városának lakosságát nem érdekelte az adóssághegy. Sejk Mohamed bin Rasid al-Maktúm emír azzal nyugtatgatta a befektetőket, Dubai hamarosan kellő mennyiségű forráshoz jut, hogy pénzügyi kötelezettségeinek eleget tegyen. Szavait tettek is követték, hiszen a februári 10 milliárd dolláros kötvénykibocsátás után a város múlt szerdán további 5 milliárdnyi segítséget kapott Abu-Dzabitól, az Emírségek biztos lábakon álló leggazdagabb tagjától. Ezért is hatott hideg zuhanyként pár órával később a bejelentés: a Dubai World, a városállam legnagyobb konglomerátuma adósságtörlesztésének legalább féléves befagyasztását és tartozásainak átütemezését kérte. Sőt az emír hétfőn azt is közölte, az állam nem vállal kezességet bajba jutott vállalatáért.

A sokkoló hír a muszlim kalendárium egyik legnagyobb eseménye, az áldozat előtt jelent meg. A vallási ünnep után e hét elején kinyitott öbölbeli tőzsdék zuhanni kezdtek, a dubai államadóssággal szembeni ötéves hitelkockázati garancia költsége pedig egy nap alatt több mint 1 százalékponttal, 4,2 százalék fölé emelkedett. A 2 milliós Dubai államadóssága – a kormány és az állami érdekeltségű cégek együttes kötelezettsége – becslések szerint 100 milliárd dollár, ami az emírség hazai össztermékének (GDP) másfélszerese. Ebből a Dubai Worldnek 2011 végéig 26 milliárdot kellene visszafizetnie, a teljes kötelezettsége pedig 60 milliárdra rúg.

A Dubai World az emirátus három legnagyobb holdingjának egyike. Egyelőre nem világos, hogy a kormány miként akarja átszervezni a vállalatbirodalmat, az öt bekezdésből álló nyilatkozat egyetlen konkrét információja, hogy a kármentés a Deloitte tanácsadó cég segítségével történik. Híresztelések persze keringenek arról, hogy eladnak, privatizálnak, egyesítenek – például a dubai Emirates légitársaságot az Abu-Dzabi tulajdonában lévő Etihaddal. Rossz előjel, hogy az emír menesztette egy másik nagy holding, a személyes vagyonát kezelő Investment Corporation of Dubai igazgatótanácsát.

HVG

Így az ismeretlentől való félelem okozta, hogy a dubai krach hírére esni kezdtek az árfolyamok az európai tőzsdéken – a New York-i a csütörtöki hálaadásnap szünete után csatlakozott a pesszimista táborhoz. E hét elejére azonban elmúlni látszott a dubai fertőzéstől való aggodalom. Lejtőre került viszont több, a térségben érdekelt európai, japán és tajvani bank papírja. A svájci Credit Suisse szerint a dubai adósság felét, 40 milliárd dollárt európai bankok finanszíroztak. A brit Standard Chartered és HSBC kitettsége a legnagyobb – ezek részvényeinek napi 6, illetve 7 százalékos londoni zuhanása az utóbbi fél év legnagyobb európai bankpapíresése –, de érintett az ugyancsak brit Barclays és Royal Bank of Scotland, a holland ABN Amro és a francia BNP Paribas is. A pénzintézetek egyelőre hallgatnak, de úgy tudni, kölcsöneiknek csak a tizedét finanszírozták maguk, a többit szindikátusi hitelek formájában más pénzintézetek állták – hogy melyek, azt még nem tudni.

Ingatlanfejlesztők – például a német Hochtief többségi tulajdonában lévő ausztrál Leighton Holdings és a japán Obayashi – részvényei is buktak a dubai csődhírre. A befektetők attól félnek, hogy finanszírozás hiányában leállnak az olyan grandiózus beruházások, mint a világ legmagasabb felhőkarcolójának építése vagy a tengerre álmodott, pálma alakú villanegyed, a Palm Dzsumeirah befejezése. Ha a Dubai World egyik leányvállalata, a Nakheel nem tudja folytatni a munkálatokat, a félbeszakadt tengerparti építkezés bizarr látványt nyújthat a luxusépületek mellett.

A világsztárok – például David Beckham angol futballista vagy Brad Pitt amerikai színész – által is vásárolt villák a 2008 nyarán tetőzött ingatlanboom csúcsán 3,5 millió dollárért cseréltek gazdát, azóta az árak megfeleződtek. Az irodák bérleti díja közel 60 százalékkal csökkent, a befejezett épületek kihasználtsága 41 százalékos. Több mint 300 milliárd dollár értékben négyszáz nagyobb beruházást állítottak le vagy halasztottak el, és a dubai kormány legalább 200 millió fonttal tartozik brit építőipari cégeknek.

Egyelőre csak találgatják az elemzők, hogy a dubai lufi kipukkanása újabb világméretű vihart kelt-e. Az emírség adóssága eltörpül ahhoz a 2,8 ezermilliárd dollárhoz képest, amelyet az IMF szerint amerikai és európai bankok írnak le veszteségként 2007 és 2010 között. Másrészt azonban bizonytalanságot okoz, hogy a tekintélyelvű uralkodócsalád és az állam pénzügyei összefonódnak, ezért átláthatatlanok. Azt sem tudni, mekkora a térségbeli bankok kitettsége, márpedig a Szaúd-Arábia iránti bizalmat az idén már 22 milliárd dolláros adósságátütemezés tépázta meg két családi cégbirodalom, a Szaad- és az Algoszaibi-csoport problémái miatt.

Kérdés, hogy az olajvagyona miatt gazdag, konzervatív befektetési politikát folytató, a dubai bankoknak dollártízmilliárdokat kölcsönző Abu-Dzabi – amelynek 630 milliárd dolláros állami befektetési alapja a világ legnagyobbja – hogyan és milyen áron segít az olajban szegény Dubai problémáin. Az mindenesetre bizonyos, hogy az olcsó külföldi hitelekből fejlesztő, a szórakozásra, a luxusfogyasztásra és a turizmusra alapozó dubai üzleti modellt is életképtelenné tette a világgazdasági válság.

KERESZTES IMRE