Árrobbanás az aranypiacon

Az amerikai pénzverde átmenetileg leállította az egy uncia (31,1035 gramm) súlyú, 22 karátos American Eagle aranyérméinek forgalmazását, a kereslet megugrása ugyanis kimerítette a készleteit. Az érméből és kisebb súlyú változataiból az első tizenegy hónapban 1,19 millió unciányit értékesítettek, az egy évvel korábbinál 75 százalékkal többet. A karácsonyi időszak hagyományosan kedvez az eladásoknak, ám ezúttal a tartalékolni akaró kisbefektetők is bespájzoltak, ami miatt egy éve, a Lehman Brothers amerikai brókerház bukása után is fel kellett függeszteni az érme forgalmazását. A keresletet az sem vetette vissza, hogy az arany unciánkénti ára a világpiacon történelmi magasságba, 1200 dollár fölé emelkedett.

HVG

A nemesfém drágulását és az érmevásárlási lázat ugyanaz váltotta ki. Az aranyhalmozók attól tartanak, hogy az 1930-as évek óta példátlan gazdasági válság leküzdésére a tőkepiacokra pumpált pénz inflációt kelt. Elszabaduló árak idején pedig hagyományos menedék az arany. Az Arany Világtanács (WGC) friss adatai szerint a harmadik negyedévben a kisbefektetők 11 százalékkal több aranyat vásároltak – igényeik kielégítésébe már beszállt például a londoni Harrods luxusáruház is –, mint az előző három hónapban. A lázat nem enyhítette, hogy az infláció felgyorsulásának egyelőre semmi jele. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) előrejelzése szerint a költségvetési hiányát a GDP 10 százalékára duzzasztó USA-ban jövőre is csak 1,7, 2011-ben pedig 1,3 százalékkal emelkednek a kiskereskedelmi árak, és az eurózónában is csupán 0,9, illetve 0,7 százalékos lesz a drágulás. Nem ijesztő a fejlődő országok helyzete sem, ahol az IMF 2014-ig átlagosan évi 4,2 százalékos inflációt jósol.

A harmadával emelkedett az arany árfolyama az idén, amihez a dollár – amelyben jegyzik – folyamatos gyengülése is hozzájárult. Az amerikai valuta értékvesztése megváltoztatta a jegybankok viselkedését is. A központi bankok – főleg Nyugat-Európában – az utóbbi tíz évben nagy mennyiségben adtak el aranytartalékaikból, hogy a magasabb hozam reményében államkötvényekbe fektessenek, vagy dollár-, illetve eurókészletüket növeljék. Az arany látványos drágulása nyomán ezt már többen megbánták, mint például a Bank of England, amely az akkori pénzügyminiszter, jelenleg brit miniszterelnök Gordon Brown utasítására 1999-ben 395 tonnát értékesített, unciánként 275 dolláros átlagáron.

HVG

Az idén a jegybankok egy évtizede először nettó aranyvásárlók lehetnek, köszönhetően annak a 403,3 tonnának is, amit az IMF dob piacra, hogy feltöltse válságkezelő alapját. Az indiai központi bank november elején 6,7 milliárd dollárért már meg is vette az első 200 tonnát, de vásárolt IMF-aranyat Srí Lanka, Mauritius és Oroszország is. Moszkva saját kitermeléséből is tesz félre aranyat, és Kína is a nagy felhalmozók közé lépett: Peking az utóbbi hat évben, főleg hazai forrásokból, 600-ról 1054 tonnára növelte aranykészletét. Hu Hsziao-lien, a kínai jegybank helyettes kormányzója ugyanakkor a múlt héten hangsúlyozta, csak óvatosan vásárolnak, mert sem a nemesfém, sem pedig a dollár piacát nem akarják túlzottan megbolygatni azzal, hogy tartalékaikban növelik az arany szerepét. Tér a bővülésre mindenesetre van: Kína 2300 milliárd dolláros tartalékának alig 2 százalékát tartja aranyban, míg a világátlag 10,2 százalék. A magyar aranykészlet a Magyar Nemzeti Bank közlése szerint 1992 óta változatlanul 3 tonna, az összes tartalék 0,3 százaléka.

Az árrobbanás felbolygatta az ékszerpiacot is, ahol az arany kétharmada gazdára talál. A világ legnagyobb ékszervásárlójának számító Indiában a harmadik negyedévben éves szinten 42 százalékkal zuhant a kereslet. A szeptembertől januárig tartó házasságkötési szezonban – amikor akár 1,2 millió frigyet is regisztrálnak – sem számítanak az eladások megélénkülésére, egyre kevesebb egybekelő tudja ugyanis megfizetni a magas árat. Így elképzelhető, hogy az arany tartalékolási és ékszer szerepét felfedező kínaiak az idén már több nemesfémet vásárolnak, mint az indiaiak, és ezzel világelsővé lépnek elő. Az USA-ban és Európa több részén viszont sajátos ékszer-értékesítési lázat váltott ki az áremelkedés. Miközben újat kevesebben vesznek, a válság okozta pénzszűkét a háztartások egy része aranyeladással igyekszik enyhíteni, amit gyakran a piaci ár töredékét ajánló csalárd felvásárlók használnak ki. A világ legnagyobb arany-újrafeldolgozó kapacitásával bíró svájci Ticino kantonban hónapok óta feszített ütemben folyik a beérkező gyűrűk, kar- és nyakláncok beolvasztása, majd aranytömbbé formálása.

Az arany drágulását ugyanakkor nem lehet csak a fizikai kereslettel indokolni. A világ aranykitermelése az előrejelzések szerint az idén a tavalyinál alig 3,7 százalékkal több, 2502 tonna lesz. A WGC adatai azt mutatják, hogy a harmadik negyedévben 800,3 tonna nemesfém talált gazdára, ami ugyan 10 százalékkal felülmúlja az előző három hónap értékesítését, de 34 százalékkal alatta marad az egy évvel korábbinak. Az ennek ellenére száguldó árak mozgatója a spekuláció, ami a határidős ügyletek mellett a tőzsdén jegyzett alapokon (ETF) keresztül folyik. Az ezredforduló után megjelent, aranyra szakosodott ETF-ek a részvényekhez vagy a kötvényekhez hasonló befektetési instrumentummá változtatták az aranyat, amelybe rajtuk keresztül a korábbinál jóval könnyebben áramolhat a kisbefektetők pénze.

Az alapok vásárolnak is a nemesfémből, a WGC szerint tavaly már a kereslet 8 százalékát adták. Ez erős spekulációs súlyt ad nekik, hiszen a világon – páncéltermekben, széfekben és ékszerekben – létező arany összértéke a becslések szerint nagyjából ezermilliárd dollár, és ennek csak töredéke likvid. Emiatt vannak, akik az unciánként 2000 dolláros árszint elérését sem tartják elképzelhetetlennek – a korábbi, 1980-as 850 dolláros árfolyamcsúcs mai áron mintegy 2150 dollár lenne –, mások szerint viszont a világgazdasági növekedés felpörgésével a lendület kifulladhat, és a spekulánsok megégethetik magukat.

NAGY GÁBOR