A 2008-ra már világszerte tomboló recesszió kicsit más, mint a többi. Részben azért, mert alig egy évvel korábban még csak kevesen sejtették, hogy egy ideje már a küszöböt kaparja, s hogy elementáris erővel forgatja majd fel a gazdaságot, ingatja meg az érvényben lévő modelleket. A kilátásokat illetően épp ilyen fontos, hogy a váratlanul felbukkanó alagút végét lassabban és nagyobb nehézségek árán érhetjük csak el, mint ahogy arra a történelmi példákból következtetni lehetne.

A meredek lejtmeneteket általában a gazdaság ideig-óráig tartó szárnyalása (akár a GDP 5-8 százalékos bővülése) szokta követi, majd beáll a növekedés "normális" sebessége. A világgazdaság a gyors kilábalásnak még csak jelét sem mutatta az idén, s jövőre sem várható, hogy hirtelen szárnyakat növeszt (a Fed előrejelzése szerint az USA gazdasága jövőre 3-3,6 százalékkal bővülhet, míg az ECB előrejelzése szerint az eurózóna GDP-je 0,5-2,3 százalékkal nőhet). A munkaerőpiacok felvevőképessége várhatóan 2011-ben éri el a kívánatos szintet a válság súlytotta térségekben, az elvártnál alacsonyabb infláció miatt a kamatok is alacsonyak maradhatnak a fejlett gazdaságokban, az Európai Központi Bankra (ECB) és a Federal Reserve-re pedig jövőre is kiemelt szerep vár az állampapírpiacon.

A tengerentúlon leszámoltak az amerikai álommal

Az Egyesült Államokban az év közepére megtorpant az addig is vontatott kilábalás. A munkaerőpiac felvevőképessége érdemben nem javult (az állástalanság a munkaképes lakosság körében 2010 novemberében 9,8 százalékos volt), a feje búbjáig eladósodott lakosság minden erejével terhei enyhítésére koncentrált, így megfelelő vásárlóerő nélkül a növekedés motorja is hiányzott a tengerentúlon. A bajok forrásának számító amerikai lakáspiac helyzete a kormányzat egyre-másra meghosszabbított ösztönző programjai ellenére sem javult.

Az amerikai használtlakás-piac forgalmának kétharmadát adják jelenleg a kényszerárverések során értékesített ingatlanok.

A bankok által megindított árverési hullám miatt nyomottá vált ingatlanárak a kiterjesztett adókedvezmények ellenére sem indultak emelkedésnek. Sőt, az S&P és a Case-Shiller által összeállított lakásár-index legújabb adatai szerint a piac újra a recesszió küszöbén egyensúlyoz, a kilátások pedig enyhén szólva is aggasztók. Az S&P által vizsgált húsz nagyvárosból hatban minden eddiginél alacsonyabb áron cserélnek gazdát a lakások, s bár az építkezési hajlandóság több mint negyedszázada nem volt olyan alacsony, mint mostanság, a már jó ideje eladhatatlan lakásokkal mintegy 10 hónapig ki lehetne szolgálni a keresletet. A bajt csak tetézte, a pénzügyi szektorral szembeni elégedetlenséget pedig csak fokozta, hogy októberben kiderült: a hitelezők sok esetben kellő megfontolás nélkül, alapvető szabályokat megszegve kezdeményeztek kényszerárveréseket, hogy még vállalható áron túl tudjanak adni a kezükbe került ingatlanokon.

Az amerikaiak kilátástalanságát jól szemlélteti, hogy egy a CNBC által a lakosság körében végzett átfogó októberi felmérés szerint a kilátások még mindig olyan borúsak, mint a válság első - világvége hangulatú - évében voltak. Az átlag amerikai szerint tehát hiábavaló volt a több ezermilliárd dolláros kormányzati ösztönzés, s minden válságkezelő lépés, hiszen ezek érdemben nem javítottak a helyzeten.

Akik nem számoltak még le végleg az amerikai álommal, azok körében egyre terjednek a populista nézetek. Ezek közül a legnagyobb sajtóvisszhangra a Nashville-ből útjára induló, Sarah Palin védnökségét élvező Tea Party mozgalom lelt. A 2009 óta ellenzékbe szorult republikánusok a konzervatív erők mozgolódását kihasználva a képviselőházban novemberben többséget szereztek, s a szenátusban is növelni tudták jelenlétüket, veszélyeztetve az állami gépezet gördülékeny működését is. A hivatalba lépését követően még a választópolgárok 70 százalékának bizalmát élvező Barack Obama népszerűsége pedig rohamosan csökken - az év végére alig érte el a 45 százalékot.

Újraindult a pénznyomda

Az Obama-adminisztráció fogyatkozó támogatottsága ellenére is kitart korábbi válságkezelő stratégiája mellett, melyhez a Fed mindmáig lelkesen asszisztál. A jegybanki szerepet is betöltő intézmény 2008. év végén megindított, s 2010. júniusában felfüggesztett nyílt piaci beavatkozása során közel 2000 milliárd dollárt költött el eszközvásárlásra, melynek elosztását csak hosszú vitát követően volt hajlandó közzétenni. A Fed a piacképtelen kötvények és hitellevelek felvásárlásával próbálta pótolni a banki szereplők egymással és a rendszerrel szembeni bizalmatlansága miatt a pénzügyi piacokról hiányzó likviditást. A beavatkozás eredményességét - tagadhatatlan pozitív hatásai ellenére - máig hevesen vitatják. Ez azonban nem akadályozta meg a Fedet abban, hogy novemberben újabb pénznyomtatásba kezdjen.

A Ben Bernanke által kikerülhetetlennek tartott második eszközvásárlási program szükségességét elődje, Alan Greenspan is vitatja

AP

Bár a második eszközvásárlási program támogatottsága rendkívül alacsony volt, s szükségességét még az intézmény nyíltpiaci tanácsán belül is vitatták, kis többséggel - az erős piaci nyomásnak engedve - a testület úgy döntött, a következő fél évben újabb 600 milliárd dollárt oszt szét a pénzpiaci szereplők között. A demokrata szakértők a recesszióból épp kilábalt, s a gödör szélén egyensúlyozó gazdaság állapotára, és az alacsony kamatok okozta likviditási csapdára hivatkozva tartották szükségesnek a konzervatívok által vehemensen támadott lépést. Ben Bernanke azzal érvelt, hogy az USA felett lebegő defláció réme sokkal ijesztőbb, mint a kvantitatív ösztönzés kritikusai által emlegetett várható káros hatások.

Míg Bernanke az infláció miatt aggódik elődje, a Fed nyíltpiaci tanácsának élére először Reagan idejében megválasztott Greenspan szerint a zűrzavaros időknek koránt sincs vége, újabb válság rajzolódik ki Amerikában, ezúttal az államkötvények piacán. Greenspan szerint az USA rohamtempóban gyarapodó államadósság-állománya hamarosan olyan méreteket ölt, amely már elriasztja a befektetőket, rohamosan drágítva ezzel az adósság finanszírozását, újabb támadási felületet kínálva a kormányzati gazdaságpolitika által már most is meggyengített dolláron.

A Bernanke politikáját kritizálók szerint újabb eszközvásárlási program helyett adóreformra, a pénzügyi rendszer felügyeletének szigorítására, valamint a központi kiadások felülvizsgálatára kellene építeni a gazdaságélénkítést. A Fed lépésével nemcsak függetlenségét kockázatja - jegyzik meg a republikánusok -, de megalapozott, növekedést serkentő gazdaságpolitika helyett egyszerűen beéri pénznyomtatással.