Kutatások bizonyítják, hogy a magas lakástulajdon-hányad nem segíti az építőipar fellendülését, nem hoz létre szebb és jobb minőségű lakásokat. Inkább merevebb munkaerőpiacot, magasabb munkanélküliséget, a munkába járás átlagos idejének növekedését, és kevesebb számú vállalkozást eredményez. Aki elkezd "keresni", és nincs saját lakása, Magyarországon többnyire egy szép házról vagy lakásról álmodik, a közgazdaságtan logikája alapján ugyanakkor megeshet, hogy élete egyik legrosszabb befektetése előtt áll, amivel még ráadásul a társadalom egészének is árt – írja a Pénzügyi Szemle Online blogja.

Ha van saját lakásod, az jó, ha nincs, akkor sajnálnak. Ez többnyire igaznak bizonyul Magyarországon. Franciaországban, Németországban, vagy épp Japánban ugyanakkor az emberek mindössze felének van saját lakása. Oroszországban, Nepálban vagy Mexikóban ugyanakkor rendre 80 százalék fölötti ez az arány. Akkor most ki a gazdag, ki a szegény, akinek van saját lakása, vagy akinek nincs? Kinek a jobb, a nepálinak, vagy a németnek? – teszi fel a kérdést a blog.

Az emberek többségének legnagyobb, sőt gyakran egyetlen befektetése a lakóingatlana, ami ugyanakkor mind az egyének, mind a teljes gazdaság számára egy improduktív tőkebefektetés. A lakóingatlan nem teremt munkahelyet, leköti a lakosság befektethető tőkéjét, és olyan kockázatokat hordoz, mint például a közelmúlt ingatlanpiaci lufija és összeomlása, a svájcifrank-hiteleken keresztül elszenvedett árfolyamkockázat, a hitelkamatok emelkedése, vagy épp az ingatlanadó bevezetésének lehetősége.

Adam S. Posen és kutatótársa, Tomas Hellebrandt egy korábbi elemzésükben kimutatták, hogy a történelem legtöbb pénzügyi és reálgazdasági összeomlásáért pont az ingatlanpiaci buborékok voltak a felelősek, vagyis egyik másik befektetési eszközosztály sem okozott még annyi bajt a történelemben, mint az ingatlan- és lakáspiac. Ezek alapján a lakásvásárlóknak érdemes feltenniük a kérdést: biztos, hogy életük legnagyobb befektetését jól választották meg?

A lakóingatlan a közhiedelemmel ellentétben tehát közel sem kockázatmentes, és az általa megtermelt hozam sem kiemelkedő. Mindenki számára ismerős a jelmondat, mely szerint inkább fizessem a saját lakásom törlesztőrészleteit, mint az albérletet, mondván az elsőnél magamnak gyűjtök, a másodiknál kidobom a pénzt az ablakon. Kutatások ugyanakkor bizonyítják, hogy ez a jelmondat közel sem állja meg a helyét, sőt jellemzően azok a gazdaságok az erősebbek, ahol alacsonyabb a saját tulajdon aránya a lakáspiacon, áll a blogbejegyzésben.