"Ide jutottunk, a szemétbe"
Bár már vittek be rendőrök lomizókat az új hulladéktörvény értelmében, és bírságot is szabtak ki amiatt, mert jogtalanul hordtak el utcára kihelyezett ingóságokat, a lomtalanításkor a jogszabályváltozások ellenére ugyanúgy megjelennek a hulladék szorgos újrahasznosítói. A rendőrség jobb helyeken félrenéz, a lomizók pedig gyorsabbak, és nem csinálnak akkora koszt. Egy egyesület most szervezné és képezné a hulladékgyűjtőket, hogy az ipart szabadon folytathassák. Múlt héten Újbudán volt lomtalanítás. A hvg.hu ott járt.
Albertfalván, belépve a panelházak közé, rögtön három lomisba botlunk. A 62 éves Mária épp újságpapírba csomagol egy hiányos, de jó állapotú porcelánkészletet. Kiderül, azelőtt vállalkozó volt, férjével régiségkereskedést vittek a férfi haláláig. Ezután Mária is megbetegedett. Ma egyedül próbál fenntartani egy húsz négyzetméteres albérletet havi 27 ezer forintból. “Ide jutottunk, a szemétbe” – mondja.
A kérdésünkre, hogy mit fog kezdeni a porcelánnal, azt válaszolja, hogy viszi haza. Amikor átsétálunk vele egy másik kupachoz a Tétényi útra, és ezzel magunk mögött hagyjuk az irigy füleket, bevallja, hogy valójában a piacra szánja a tányérokat. A kilomizott holmikat a Petőfi Csarnokban vagy a rákoskeresztúri Bakancsos utcai piacon szokta eladni, bevallása szerint pár száz forintokért, mert a jellemzően nyugdíjas vásárlói nem fizetnek érte többet.
A Tétényi úti lomoknál akadunk Ferencre, aki már egy hónapja lefoglalta a helyet fehér furgonjával. Levajazta, hogy egy napijeggyel egész végig békén hagyják. Felhívja a figyelmünket a térfigyelő kamerára is, aminek köszönhetően nyugodtan alszik: nem fogják a kocsiját ellopni. Ő is piacra visz mindent, amit talál, és nemcsak a pesti piacokat járja, bevallása szerint például Kecskeméten is jól ismerik.
Ő avat be minket abba, hogy rétegződnek a lomizók: a “jól öltözötteken” már messziről meglátszik, hogy másmilyenek – ők csak az értekes régiségeket keresik. Van, aki csak a vasat viszi el, más a fát szedi ki a kárpitozott bútorból, hogy eladhassa, a piacolók pedig viszik a használt, de még jó állapotú, eladható tárgyakat.
Akár két év börtönnel is sújtható
A hulladéktörvény 2013 januárjában lépett hatályba. Ez rögzítette, hogy a hulladékgyűjtőkbe kidobott szemét és a lomtalanításkor közterületre kihelyezett lomok egyaránt a közszolgáltató tulajdonát képezik. A helyi szintű jogszabály, a főváros áprilisban megjelent hulladékgazdálkodási rendelete kimondta, hogy Budapesten ez a Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt (FKF). Így, amint a lomot valaki más elviszi, az lopást követ el az FKF-fel szemben.
A hulladéktörvény elsősorban az ún. „hajléktalanprobléma” keretében exponálódott, pedig a kukázók, nem is beszélve a lomizókról, sokkal szélesebb és színesebb társadalmi csoportokat fednek, és messze nem csak fedél nélküliekről van szó, mint ahogy azt a politika láttatni szerette volna.
Amint azt a Főpolgármesteri Hivatal közleménye is leszögezte, a hulladékgyűjtőkbe kitett kommunális hulladék és a lomtalanításkor kihelyezett tárgyak eltulajdonítása szabálysértésnek minősül, amiért 1-től 60 napig terjedő szabadságvesztést is kiszabhatnak. Aki 50 ezer forintnál nagyobb értékű tárgyat visz el, az már vétséget követ el, akik pedig üzletszerűen végzik ezt a tevékenységet – ahogy Mária és Ferenc is, hiszen rendszeresen piacra viszik a talált holmit –, akár két évig terjedő börtönnel is büntethetők. A kiszabható pénzbírság összege pedig ötezertől 300 ezer forintig terjedhet.
Ferenc elmondja, ismer olyanokat, akiket már bevittek vagy megbírságoltak ötven-százezer forintra, mégis itt vannak. A férfi beszél nekünk a kiskapukról is. Pesterzsébeten például a rendőrök jóindulatának köszönhetik, hogy sikerült lomizniuk. “Mondták, hogy minden, ami kell nekünk, rögtön menjen be a kocsiba – meséli –, mert a közterületesek őket veszik elő, ha turkálás van, meg szétszórt lomok.”
Azt is járható útnak látja, ha ajándékozásnak állítják be a lomizást. “Keresel egy ittlakót, valakit, aki jó fej. Ő aláír egy papírt, hogy adott neked ajándékba mondjuk tíz biciklit. Persze nem adott ő semmit, de lesz papírod a cuccokról.”
Amíg beszélgetünk, egy idős, zakós-kalapos úr kivesz a lomok közül egy ép, fekete esernyőt és hazasétál vele – valóban esőre áll az idő, és miért ne vinné el az ernyőt, ha egyszer még teljesen használható és a régi tulajdonosának nem kellett?
Lomisból használtcikk-kereskedő
A Nemzetközi Használtcikk Gyűjtők és Kereskedők Egyesületének (ISHS) elnöke, Kozák János bevallása szerint nem tud azonosulni azzal a gondolattal, hogy egy valaki számára feleslegesnek ítélt tárgy újbóli felhasználása, értékesítése lopás lenne. Ennek ellenére szükségesnek lát valamilyen szabályozást: „Rendezni kell a lomisok sorait, de nem szabad elfelejteni, hogy ez a tevékenység nem kevesek megélhetését biztosítja”.
A helyzetük rendezésére egy lehetséges mód saját maguk megszervezése. Az ISHS jelenleg 72 tagot számlál. Az egyesület tanfolyamokat indít, aki részt vesz, tanúsítványt kap és regisztrációs számot. A képzésen megtanulják a hatályos jogi szabályozást, és azt, hogy mi számít használtcikknek és mi hulladéknak. A tanfolyam elvégzésével lomisokból használtcikk-gyűjtőkké válnak. Itt már nincs szó „guberálásról”: a lakosságot maguk keresik fel, és állapodnak meg használaton kívüli, lomnak tekintett tárgyaik elszállíttatásáról és kereskedelmi újrahasznosításáról.
Ausztriában a rendszer már jól bejáratott, és a gyűjtőknek széles körű a lakossági kapcsolatrendszere. Ott átadási-átvételi listával kell tudni igazolni, hogy valóban legális tranzakció történt, nem elég csak kitenni, a gyűjtőnek pedig elvinni a megunt hűtőszekrényt.
Kozák nem találkozott vidéken a budapesti bírságolásokhoz hasonló példával, de mivel a döntés törvényi szinten jött létre, ez valószínűleg nem sokat várat majd magára. Szerinte azonban nem szabadna megfeledkezni arról, hogy becslések szerint 50-100 ezer ember egészíti ki a jövedelmét „lomizással”.
Maffia lenne a lomizók mögött?
A Fővárosi Közgyűlés Városfejlesztési és Környezetvédelmi Bizottságának ellenzéki elnöke, Szaniszló Sándor (MSZP) szerint a kriminalizálás beleillik a teljes hulladékgazdálkodást az állami szférába terelő kormányzati politikába. Ugyanakkor megjegyezte azt is, hogy a lomizás komoly anyagi károkat okoz az FKF Zrt-nek.
A Vidékfejlesztési Minisztériumtól (VM) kérdésünkre kifejtették, hogy a helyzet tisztázására már mindenképpen szükség volt, hosszú távú céljuk pedig egy házhoz menő lomtalanítási rendszer megalkotása. A tárca a válaszában „számtalan lakossági panaszra” hivatkozott, melyek a lomizókat tették felelőssé az utcán hátramaradt áldatlan állapotokért vagy a lakókat ért inzultusok miatt.
A minisztérium válasza valamifajta maffiát orrol a tevékenység mögött: az VM szerint a lomizás nem elsődlegesen a szociálisan rászorulók megélhetését, hanem a rajtuk nyerészkedők profitszerzését biztosítja. A levelük hangsúlyozza, hogy mivel a tevékenységüket erre vonatkozó engedély és adófizetés nélkül végzik, az eleve aggályos. Emellett környezetvédelmi szempontból is megkérdőjelezhető, hogy az utcára kikerülő háztartási gépeket még a helyszínen elkezdik szétbontani a bennük lévő, sok esetben veszélyes hulladéknak számító anyagokkal együtt. Ahelyett, hogy azt képzett emberek végeznék, megfelelő helyen.
Ne a szankcionálás legyen az első lépés
„A jelenlegi rendszer valóban kaotikus állapotokat eredményez köztisztasági és közlekedési szempontból is, viszont figyelembe kell venni, hogy Magyarországon még nincs olyan kiépített adományozási rendszer, ami megoldaná, hogy a lomok a rászorulókhoz kerüljenek.” – mondta a hvg.hu-nak Rátz Judit, a Humusz Szövetség alelnöke, aki szerint semmiképp a szankcionálás az első lépés, amit meg kell tenni.
Rátz szerint a jelenlegi lom- és veszélyeshulladék-szállításnak több hiányossága van. Az évenként egyszer, meghatározott időben tartott lomtalanítást sokszor nem tudják kivárni a lakosok: egy februári lakásfelújításkor keletkező lomot lehet, hogy csak áprilisban tudják kitenni. Veszélyes hulladékokat (például megmaradt festéket) nem szabad kihelyezni, és ezeket még a hulladékudvarok sem veszik be, általában az önkormányzat gyűjti egy adott helyen, ahová viszont a lakosságnak kell elszállítania. Pedig a szemétszállítási díj tartalmazza ezeknek a hulladékoknak a kezelését.
Erre jelenthetne megoldást, ha az éves lomtalanítást mindenki telefonon igényelhetné abban az időpontban, amikor leginkább szüksége van rá. Egy ilyen fajta házhoz menő elszállítási rendszerrel megszűnnének Rátz szerint a háborús állapotok a lomtalanításos utcákon. A Humusz alelnöke szerint Nyugat-Európában (Belgium, Svédország stb.) nem ritka, hogy az önkormányzatok társadalmi vállalkozásokkal együttműködve oldják meg a lomtalanítást. Ők kiválogathatják a használhatót a lom közül, az értékesítésével pedig fenntarthatják magukat. Olyan hátrányos helyzetűeket tudnak így foglalkoztatni, akik máshol nem találtak munkát.
Persze az is hozzátartozik az itthoni helyzethez, hogy a nyugati példákkal ellentétben nálunk még nem alakult ki hasonló adományozói kultúra. Egy cég, ha arculatot vált, akkor nem egy iskolát vagy civil szervezetet keres meg a feleslegessé vált logós bögréivel vagy jegyzettömbjeivel, hanem minden megy a kukába. A tárgyainkat tovább használjuk, lényegesen kevesebb használható, jó állapotú ingóságtól szabadulunk meg, mint a nyugati országokban szokás.
Ha a cikket érdekesnek találta, látogasson el a hvg gazd Facebook-oldalra, és nyomjon rá egy "Tetszik"-et. Nem bánja meg!
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
