Hogyan lehetne valóban alacsonyabb a gázszámla?
Alapjaiban formálja át a világ gázpiacát az Egyesült Államokban zajló palagáz-forradalom. Az új energiaforrás a világ legnagyobb hatalmát újból önellátóvá teheti földgázból, az olcsóbbá váló energiára pedig sok a jelentkező külföldről is. Többek között Magyarország is ott ácsingózik a sorban, de ahhoz, hogy palagáz-importhoz hozzáférhessünk, nagyon sok feltételnek kell teljesülnie. A hvg.hu laikus útikalauza.
Palagáz? Az olyan, mint a PB-gáz?
A palagáz a fölgázok egyik nem hagyományos formája, mely mélyen a föld alatt, a palakőzetben található. Kitermelését egy jó ideig rendkívül nehéznek és költségesnek tartották, ám egyes új technológiák megjelenése és a földgáz relatíve magasan ragadt ára nyereségessé tették ezeknek a gázmezőknek a kitermelését is. A palagázt hidraulikus rétegrepesztéssel lehet a felszínre hozni. Ez azt jelenti, hogy lefúrnak a földbe előbb függőlegesen, majd vízszintesen, ezután pedig egy vízből, szemcsés anyagból és vegyszerekből álló eleggyel magas nyomáson megrepesztik a palát, és a kőzetből kikényszerítik a gázt, ami a felszínre jön. Egy-egy kútnál maximum 14-szer lehet megismételni ezt a folyamatot – körülbelül 1-1,5 éven keresztül –, a kút ezután kimerül, vagy a gáz már nem tud feljutni. Ez azt is eredményezi, hogy sok kutat kell fúrni, egy telepen akár tízet is, ami jóval több, mint a hagyományos szárazföldi gázmezők esetében.
Hol vannak ilyen palagázmezők? Csak az Egyesült Államokban vagy a világ más részein is?
A fejlett technológia feltalálása egy amerikai mérnök nevéhez fűződik, így egyfelől értelemszerű volt az, hogy az Egyesült Államokban indult be a kitermelés. Emellett 2005-ben a Bush-adminisztráció a repesztőfolyadékok esetében feloldotta az összetételt befolyásoló környezetvédelmi korlátozásokat, ami szűkíti, hogy milyen anyagokat lehet a földbe juttatni. Igazán ezt követően tudott felpörögni a kitermelés: 2008-hoz képest a gázkitermelés 33, a olajkitermelés 46 százalékkal ugrott meg. Ma már a palagáz az amerikai fölgázkitermelésből lassan akkora részt tesz ki, mint a hagyományos földgáz (így az összkitermelés is felfutóban van). A palagáz pedig 20 éven belül olyannyira letarolhatja a piacot, hogy az USA-nak nem kell földgázt importálnia. Akár 100 évre is elegendő lehet a készlet, sőt, még exportra is jutna.
A palagáztermelés felfutása azt is eredményezte, hogy az Egyesült Államokban bezuhant az ipari gáz ára. Míg Európában bő 30 százalékkal drágult a földgáz az utóbbi pár évben, addig az Atlanti-óceán másik partján 60 százalékot is meghaladó mértékű volt az árcsökkenés. Ez viszont azt is eredményezte, hogy sokszor nem feltétlenül éri már meg elszállítani a gázt, a felesleges nyersanyagot a telepeken egyszerűen elégetik.
Az Egyesült Államokon kívül még Kínában, Kanadában, Argentínában, Oroszországban, Venezuelában, Algériában, Lengyelországban, Németországban és Franciaországban lehetnek nagyobb készletek, más kérdés, hogy az utóbbi két országban a közvélemény és a politikai vezetés is a fúrások ellen van. Kínában egyébként jóval több palagáz lehet, mint az Egyesült Államokban (akár 36 ezer milliárd köbméter), de ott még gyerekcipőben jár a kitermelés, és a felfutásra várni kell. Ugyanez igaz az USA kivételével a világ többi országára is, legalábbis a cseppfolyósított fölgázt (LNG) szállító cég, a BG Group szerint, amely úgy látja, hogy legalább még egy évtizednek el kell telnie ahhoz, hogy a világ többi részében is komolyan beinduljon a palagáz-kitermelés.
Magyarországon Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter nemrég elmondta, hogy Magyarországon a becslések szerint mintegy 2 ezer milliárd köbméter palagáz található – éves felhasználásunk körülbelül 13 milliárd köbméter –, Makó környékén jelenleg is zajlanak próbafúrások.
Mennyiben érinti ez a világ energiapiacát?
A palagáz, illetve olaj kitermelésének felfutásával 2017-re az Egyesült Államok kőolajból önellátó lehet, 20 év múlva pedig a gázzal is hasonló lehet a helyzet. Az olcsó amerikai gáz azt eredményezi, hogy egyre kevesebb szénre van szüksége az amerikai erőműveknek, a fekete energiahordozót a kereskedők így Ázsiába és Európába adják el, a korábbiaknál alacsonyabb árakon. Mindez azt is eredményezi, hogy a szenes erőművekkel kapcsolatos környezetvédelmi megfontolások újra nagyobb teret nyertek, a környezetkímélőbb gázos erőművek pedig háttérbe szorulhatnak az öreg kontinensen.
Az Egyesült Államoknak így kevesebb kőolajat és földgázt kell importálnia – miközben az ország 2020-ra a világ legnagyobb földgáz- és kőolajkitermelője lehet –, és csökken az ország függése a Közel-Kelet államaitól. A legnagyobb olaj- és gázimportőr Kína lesz, vagy esetleg már az is, ami átértékelheti az ázsiai állam fő szénhidrogén-kitermelő országaihoz fűzött kapcsolatait is. Az USA eközben palaolaj- és gázexportját is elindította, ezzel pedig a belföldi áraknál drágább nemzetközi árakon kereshet nagyobb bevételt.
Amerika elég messze van, hogyan jövünk mi ide?
Az olcsó energia híre már olyan távoli országokba is eljutott, mint hazánk, és a politikai diskurzusba – ha nem is mindenhol a megfelelő módon és kontextusban – kezd beszivárogni (lásd Orbán Viktor olcsó amerikai energiával kapcsolatos kijelentését). Az amerikai palagázt ugyanakkor a szakmához közelebb állók egy része is régiónkba hozná. A gázkitermelés megnövekedése miatt az Egyesült Államok (USA) mára olyan helyzetben van, hogy szabadon exportálhat földgázt, "ehhez nem kell messzebbre néznie, mint Közép-Európa és a visegrádi országok csoportja" – írta október 10-én megjelent véleménycikkében Orbán Anita, energiabiztonságért felelős magyar utazó nagykövet és cseh kollégája, Václav Bartuska a Washington Postban megjelent véleménycikkükben.
A szerzők szerint ezek az országok az USA elkötelezett partnerei, de kiszolgáltatott helyzetben vannak energiabiztonsági szemszögből, mert döntően az orosz gáz- és kőolajimportra vannak rászorulva. Az amerikai kongresszus és a kormány együttesen segíteni tud az amerikai cégeknek új üzleti lehetőségek megteremtésében, míg a szövetséges országoknak segíthet az energiaellátásuk diverzifikálásában. Ezzel a stratégiai döntéssel az Egyesült Államok újból demonstrálhatná, hogy Csehországot, Magyarországot, Szlovákiát és Lengyelországot szoros szövetségesének tartja, írta a két szerző véleménycikkében.
Az olcsó amerikai energia hazai belengetése ugyanakkor figyelmen kívül hagy pár rendkívül érdekes pontot, és akkor még nem beszéltünk fontos környezetvédelmi kérdésekről.
Milyen környezeti kockázatai vannak a kitermelésnek?
Az egy dolog, hogy Magyarországon is lehet palagáz, ám a kitermelési technológia nem éppen a legkörnyezetbarátabb: az Egyesült Államokban lehetett hallani talajvízszennyezésről, földmozgásokról, adott esetben a radioktivitás szintjének emelkedéséről is (egyes anyagok reakcióba lépnek egymással a mélyben). Pontosan nem tudjuk, hogy mi zajlik a föld alatt, így megfelelő körültekintést kíván a technológia alkalmazása.
A kutak sűrűsége ráadásul jóval nagyobb, mint a hagyományos gázkitermelésnél, a kevésbé sűrűn lakott amerikai területeken ez minden bizonnyal nem jelent problémát, ám egy tájat rendkívüli módon elcsúfíthat több száz, esetleg ezer gázkút. Nem is szólva arról, hogy ha esetleg valamilyen gond lép fel, szennyeződik például egy vízréteg, a lakóhelyhez közelebb eső kitermelőhelyek a települések ivóvízhálózatát is veszélyeztetnék. A palagáz a megújuló energiaforrások elterjedését is lassítja. Az EU-ban mostanában lett téma a palagáz kitermelésének közösségi szabályozása is: ennek összehozása időbe telik, és kérdés, hogy mire lesz lehetőség esetleges elfogadása után. A magyar kormány augusztusban még semleges álláspontot képviselt a palagáz ügyében, legalábbis kitermelési oldalról, a miniszterelnök a rezsicsökkentési hullámra felülve ugyanakkor úgy fogalmazott, hogy szívesen látná az olcsó energiát hazánkban.
És mi áll az import palagáz útjában?
Bár az amerikaiak már elkezdték exportálni a palagázt – az Egyesült Királyságba megy majd egy nagyobb adag, miután ott van kellő fogadó kapacitás –, irdatlan sok pénzbe kerül, hogy a gázt cseppfolyósítani (LNG) tudják és hajókra töltsék. Ehhez óriási volumenű fejlesztések indultak meg az USA-ban, és bármennyire is gyorsan bővül az amerikai palagázipar, a beruházások nem pár hónap alatt valósulnak meg. Ez számunkra azért rossz, mert Magyarország épp most készül újrakötni a 2015-ben lejáró hosszú távú gázszállítási szerződést az oroszokkal (itt már egy másik magyar szereplő lesz a képben, az E.On helyett kevésbé fajsúlyosnak tartott MVM). Az orosz földgáz árára nyilván hatással lesz az amerikai palagáz. De rövid távon a diverzifikációt legfeljebb a már épülő, ám szintén orosz gázt hozó Déli Áramlat jelentheti a számunkra. Érdekes kérdés, hogy Paks bővítése milyen relációban jelenik meg, amikor az atompárti Orbán-kormány leül tárgyalni a Gazprommal. Egyes elképzelések szerint egy kapcsolt megoldással (Paksot az oroszok bővítenék) olcsóbb földgázt is lehetne Magyarországra hozni.
Alternatívának az olcsó amerikai palagáz csak akkor tekinthető, ha van olyan LNG-terminál, amin keresztül a gázt rá lehetne kötni a régiós hálózatra. De a szóba jöhető terminálok közül még egy sincs kész, és mindegyik nagyon drága. A horvátországi Krk szigetén nemzetközi konzorciumban, melyben a Mol vezette INA is benne van, épülne egy, de ez 2017-nél előbb nem indulhat el. Emellett a romániai Konstancában is tervezés alatt áll a terminál, aminek megépítése szintén évekbe telhet. Távolabbi terminálokból pedig nem feltétlenül biztos, hogy megérné hazánkba szállítani a palagázt. Minél közelebbi rendszerbetáplálási pont kellene, amibe esetleg még az épülőfélben lévő lengyel terminál férne bele, ami 2014 végére lehet kész. Csak Lengyelország a helyi igények kielégítésére fókuszál, hogy a saját palagáz-kitermeléssel kiegészítve ki tudja váltani az orosz gázt. Egyelőre így nem valószínű, hogy az esetleges magyar igények kiszolgálására is jutna elég kapacitás. (A legideálisabb a Krk-szigeti, kellő kapacitású terminál megépítése lenne: ezen látszik, mennyire nem érdeke például az oroszoknak, hogy béke legyen az INA-ban, és többek között ez a projekt is előrehaladjon.)
A palagáz kitermelése vagy ideszállítása csak egy dolog. Emellett olyan energiapiaci környezet kellene, mely rendkívül rugalmasan tud reagálni a változásokra, komoly forrásokat tud befektetni az új iparba, és a befektetett pénz megtérülése is biztosított. Komoly kockázat hazánkban, hogy agyonvágják a szektort, ha kiderül, hogy profitábilis. A magyarországi energiaszektor az árszabályozással, különadókkal, állami monopóliumok árnyaival egyáltalán nem tűnik vonzó pályának egy ilyen volumenű beruházás számára.
A palagázimport esetében kérdés, hogy mennyire vagyunk alkuképesek. Ha lenne egységes uniós energiapolitika, akkor ezt a kérdést könnyen ki lehetne pipálni, mert közösségi szinten születne meg a döntés a prioritásokról. De egyelőre mindenki csak saját magának igyekszik kikaparni a gesztenyét, így nehéz előrejutni ilyen nagy horderejű döntésekben.
Ha a cikket érdekesnek találta, látogasson el a hvg gazd Facebook-oldalra, és nyomjon rá egy "Tetszik"-et. Nem bánja meg!
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
