Bújtatott áremelés: Csóróbbak lettünk, átvernek minket
A régi jó dolgokból jó esetben csak az áruk maradt, a zacskóba, csomagolásba viszont egyre kisebb mennyiséget tesznek a gyártók, élelmiszerből vagy napi használatú áruból egyaránt. Sokszor az egykilós liszt sem 1000 gramm. Nem ritka az sem, hogy silányabb minőségűre cserélik ki valamelyik összetevőt. A leggyakrabban vásárolt alapvető élelmiszereknél gyakran átvernek minket. De ne csodálkozzunk: ha nincs pénzünk, a vállalatok a bújtatott áremeléshez nyúlnak.
Miután egyik kollégánk felsikoltott bevásárlás közben, mert kedvenc teje összement – az egy literes dobozban csak 900 milliliter tej volt, holott korábban ugyanabba a dobozba egy liter is belefért – utánanéztünk, hogy mennyire élnek a gyártók, forgalmazók a rejtett áremelés technikájával.
Biztos sokszor bosszankodott ön is, amikor a bevásárlásból hazaérve vette észre, a "százas" papír zsebkendős csomagolásban csak 90 zsepi van, a 100 grammos csoki 90 grammos lett, a 150 grammos joghurtból eltűnt 20-25 gramm, az eddig negyedkilós vajból már csak 200 grammosat vehetett. Kevesebb chips a zacskóban, kisebb keksz a dobozban, csökkenő mennyiség, változatlan csomagolás – rejtett áremelés, vagyis a gyártó vagy forgalmazó nem az árat emeli, hanem a mennyiséget csökkenti, esetleg az összetevőket változtatja meg. A lényeg, hogy neki kevesebbe kerül az, amit ugyanannyiért árul, mint korábban.
Rutinból vesszük le a polcról az árukat, pedig olvasnunk kéne
Rövid és nem reprezentatív közvélemény-kutatás után, a szerkesztőségben szinte mindenkinek volt kellemetlen története arról, amikor a vásárlás után derült ki, hogy nem annyi áru volt a dobozban vagy zacskóban, mint amire számítottak. Ugyanakkor az is kiderült: a bosszúságot sokszor az okozta, hogy megszokásból emeltünk le valamit a polcról, anélkül, hogy megnéztük volna alaposan a csomagolást.
Persze kérdés, mennyire várható el a vevőtől, hogy minden egyes vásárláskor ellenőrizze a termék csomagolásán az összetevőket, a mennyiséget, majd a polcon az árat és az egységárat, majd emlékezzen minderre a következő vásárláskor.
A gyártónak természetesen lehetősége van egy adott termék csomagolásának, kiszerelésének, mennyiségének, sőt bizonyos szabályok keretein belül az összetételének a megváltoztatására is. Azonban a csomagolásokon lévő jelöléseknek, információknak és tájékoztatóknak pontosnak és valósághűeknek kell lenniük. Mint azt a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság (NFH) sajtóosztályától megtudtuk, az alapszabály az, hogy ne legyen félrevezető az adott jelölés. „A fogyasztók megtévesztéséről, vagyis tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatról csak abban az esetben beszélhetünk, ha az egyébként szokásos mennyiségnél kevesebb termék kerül elhelyezésre a csomagolásban, és arról a termék csomagolásán nem tájékoztatják a vásárlókat. Amennyiben a valóságnak megfelelő tájékoztatás a terméken elhelyezésre kerül, úgy megtévesztésről nem beszélhetünk” – írták a hvg.hu kérdésére. A hivatal szerint vásárláskor olyan fogyasztónak a magatartását kell alapul venni, aki ésszerűen, tájékozottan, az adott helyzetben általában elvárható figyelmességgel és körültekintéssel jár el. Vagyis a vevőtől elvárható, hogy tájékozódjon és figyeljen.
Persze kérdés, hogy mennyire vagyunk képesek megjegyezni minden egyes termék árát és összetevőit. Főleg úgy, hogy az árak boltonként is változhatnak. Pedig nincs más védelem, mint a körültekintő és tudatos vásárlás, arra ugyanis nincs kötelezettsége a gyártónak vagy forgalmazónak, hogy külön felhívja a figyelmet egy-egy változásra.
Az elmúlt években megfigyelhető volt, hogy a félliteres tejfölök doboza ugyan nem változott, de a csomagoláson már nem literben, hanem grammban van megadva a mennyiség és bizony a többség 400 vagy 450 grammos. A gyártó csak akkor téveszti meg a vásárlót, ha nem a feltüntetett mennyiségnek megfelelő tejföl van a pohárban. Arra viszont nincs kötelezve, hogy a fél literről a 400 grammra történő változásról külön tájékoztasson. Innentől kezdve a vevő sara, ha nem olvassa el rendesen a leírást, és csak otthon derül ki, hogy kevés a tejföl a rakott krumplihoz, pedig a múlt héten még elég volt.
„A reklámokból sokszor megtudhatjuk, hogy új termék került a piacra, új márkanév, vagy akár új íz egy már meglévő termékkategóriában, de arról biztosan nem értesülhetünk más módon, hogy a termék megszokott mennyisége csökkent, mint saját megtapasztalás útján” – mondja a fogyasztóvédelem. Hozzáteszik, a hatóság éppen ezért követ el mindent annak érdekében, hogy felhívja a fogyasztók figyelmét arra, hogy tudatosan, körültekintően vásároljanak. Azt Vámos György az Országos Kereskedelmi Szövetség (OKSZ) elnöke is állítja, hogy a vásárlók egyre tudatosabbak, az elmúlt évek alatt megtanulták, mire kell figyelniük.
A vásárlók tájékozódásában a legnagyobb segítséget a 2008 óta kötelezően feltüntetendő egységár jelenti, mert kiszereléstől függetlenül nyújt támpontot a fogyasztóknak a termékek árainak összehasonlításához. Bizonyos termékeknél többféle egységárat is fel kell tüntetni. A tojásoknál például két éve nemcsak a darab, hanem a kilós egységárat is ki kell írni a polcokra, hiszen a különböző kategóriájú tojások különböző súlyúak lehetnek, így ez egy plusz segítség a vevőknek a tájékozódásban.
Azért néha az sincs benne, amit ráírnak
Az NFH tavaly tartott átfogó ellenőrzést az előrecsomagolt élelmiszerek nettó tömegével kapcsolatban. Olyan alapvető élelmiszereket vizsgáltak, amelyeket a fogyasztók háztartásaikba havi vagy akár heti rendszerességgel vásárolnak. A véletlenszerűen kiválasztott 115 féle termékből 33 féle termékminta mért, illetve számított eredménye nem felelt meg az elfogadhatósági kritériumnak. A laboratórium a végső minősítésben a minták 29 százalékában állapított meg tömeghiányt – igaz, ebben azon eredmények is benne vannak, amikor a hiány csak minimális volt.
Kirívó eset volt, amikor az egyik 1000 grammos nettó tömegű rétesliszt termékminta, amely esetében a megengedett negatív eltérés háromszorosánál is nagyobb eltérést állapítottak meg, az „egykilós” lisztből több mint 50 gramm hiányzott (948,84 gramm volt). A vizsgálat arra is rámutatott, hogy a kisebb tömegű terméknél a tömeghiány ritkábban fordult elő.
Az elutasítással érintett tételekkel kapcsolatban elmondható, hogy leginkább az alapvetőnek tekinthető élelmiszerek – liszt, rizs, búzadara, só, porcukor – nem feleltek meg a vonatkozó jogszabályi előírásoknak, amely komoly aggályokat vet fel, hiszen éppen ezen termékeken keresztül válik érintetté a legnagyobb számú – és ezzel együtt talán a legkiszolgáltatottabb anyagi helyzetben lévő – fogyasztó. Ugyanakkor a tömeghiány mellett az 1000 g-os termékminták egy-egy eleménél túltöltést is tapasztalt a hivatal.
A pénztárcánk után a csomagolás is összement
Az élelmiszer-fogyasztás a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 2000 óta folyamatosan, a 2008-as gazdasági válságot követően pedig jelentősen csökkent. Míg 2008-ban az egy főre jutó élelmiszer-fogyasztás 675 kg volt, 2012-ben csak 614,8 kg. A részletes adatok is beszédesek, míg 2008-ban átalagosan 61,5 kg húst, 208,9 kg zöldséget és gyümölcsöt fogyasztott egy ember, 2012-ben húsból már csak 56,4 kg, zöldség-gyümölcsből pedig 174,1 kg jutott.
A vásárolt élelmiszerek mennyisége 2007 és 2012 között 8 százalékkal esett vissza, a vásárlóerő is folyamatosan csökkent, ekkor kezdtek a gyártók a rejtett áremelés technikájával élni – magyarázta a hvg.hu-nak Vámos György.
Becsapják az embereket, a tűzzel játszanak a cégek
Bár bosszantó története mindenkinek van, mégis úgy tűnik, hogy a gyártók nem túl gyakran élnek a rejtett áremelés lehetőségével. Alapvetően az látható, hogy 2004-2010 között gyakrabban fordult elő a termékek átcsomagolása (kisebb mennyiséget rejt a csomagolás), ezt az árképzési technikát az utóbbi években nem használták tömegesen a gyártók. Ennek oka részben az lehet – bár nem találtunk erre vonatkozó kutatást –, hogy egy-egy ilyen áremelés könnyen visszafelé sülhet el, hiszen a vevő becsapottnak érzi magát – akkor is ha azért vitt haza kevesebb tejfölt, mert rutinból vásárolt és nem tájékozódott megfelelően.
A Danone-nál például az utolsó méretváltoztatás 2006-ban volt, akkor több 150 grammos termék tömegét csökkentették, aminek két oka volt. Részben a termékek fogyasztói árát csak így tudták tartósan kedvező szinten tartani a folyamatosan emelkedő alapanyag- és előállítási-költségek mellett. Magyarországon ugyanis az ár kiemelt fontossággal bír a fogyasztók számára az élelmiszerek vásárlásakor, a tejipari cégnél a mennyiség csökkentésével tudták elérni, hogy az adott termék továbbra is elérhető maradjon a vásárlók számára. Ezzel együtt, a másik ok az volt, hogy a cég 2006-ban kezdett el Európa-szerte exportálni, ezért a termékeknek egy méretegységesítési folyamaton kellett keresztül mennie, mivel az export-célországokban a termékek általában 125 grammos kiszerelésűek. Ennek köszönhetően a Danone poharas termékeinek döntő többsége most is 125 grammos.
A Tesco sajtóosztálya szerint „ez az áremelési 'technika' korábban a chipsekre és energiaitalokra volt jellemző. Ezekben az esetekben a legtöbb változás az összetételt érintette leginkább, s csak kisebb részben fordultak elő kiszerelésváltozások, az ár pedig egyes esetekben emelkedett, míg másokban nem változott. A legtöbb gyártó esetében a brand és a mérethatékonyság azonban felülírta ezt a lehetőséget, így nem alkalmazzák.”
Abban minden szereplő egyetért, hogy a vásárlók egyre tudatosabbak. Tudják mire kell figyelniük és az árérzékenység mellett figyelnek a minőségre is. „Általánosságban elmondhatjuk, hogy a vásárlók a tudatosság irányába fordultak el. Az ár továbbra is fontos, azonban lényeges szempont, hogy a pénzükért valódi értéket, jó minőségű terméket kapjanak. A saját márkás termékek sokkal inkább felértékelődtek, melyek kiváló alternatívát nyújtanak a brand termékekkel szemben kedvező áruk miatt, ugyanakkor segítenek a lojalitás kialakításában és megőrzésében is” – állítja a Tesco.
Más összetevő, olcsóbb termék
| A dzsem nem lekvár, és nem is íz, és nem is marmelád, és nem is zselé |
Alapvetően két dolog – a gyümölcs formája és mennyisége – határozza meg azt, hogy lekvárról, dzsemről, ízről, zseléről vagy marmeládról beszélünk. De az első furcsaság, hogy a lekvárkészítmény tulajdonképpen csak a lekvár és az íz – a dzsem, a marmelád és a zselé külön kategóriát képeznek. A lekvár ún. „gyümölcspulpból” készül, ez tulajdonképpen a gyümölcs bármilyen ehető részét – adott esetben a gyümölcs héját is – jelenti, amit szeletelnek vagy zúznak. Az ízhez viszont „gyümölcsvelőt” használnak, amit viszont szitán törnek át. A könyv szerint nem – de az átlag fogyasztó fejében mégis – lekvárkészítménynek számító dzsemek közül az „extra dzsem” (ált. azt jelenti, hogy gyümölcsdarabokat tartalmaz) a lekvárhoz hasonló pulpból, míg a sima dzsem pulpból és velőből készül. A zselé pedig csak gyümölcslét tartalmaz. Az alapanyagok az extra dzsemek és lekvárok készítésénél maradnak a „legtisztábbak”. Az, hogy mennyi gyümölcsöt tartalmaz a készítmény, függ magától a készítménytől és gyümölcsfajtájától is. Általánosságban a legtöbb gyümölcsöt az extra dzsemnek kell tartalmaznia minimum 45 százalékot (de elég 35 százalék, ha pl. piros vagy feketeribiszkéből, 25% ha gyömbérből vagy 8% ha passiógyümölcsből készül.) A sima dzsemeknek és lekvároknak általánosan 35 százalék (25 százalék ribiszke, 15 gyömbér és 6 passiógyümölcs esetén) a minimális gyümölcstartalma. Az ízeknek – gyümölcstől független – minimum 7 százalék. Külön kategóriának számít a marmelád, mert ezt a kifejezést jelenleg csak a meghatározott citrusfélékből (pl. narancs, citrom) készült, minimum 20 százalékos gyümölcstartalmú készítményekre használhatják. |
A kereskedelmi forgalomban kapható készítmények nevei és tulajdonságai nem mindig vágnak egybe az általunk megszokott, hagyományos elnevezésekkel és a hozzájuk társított jellemzőkkel. A hazánkban forgalomba hozott élelmiszerekkel kapcsolatos hivatalos előírásokat a Magyar Élelmiszerkönyv (Codex Alimenarius Hungaricus) tartalmazza.
Sokakat megtéveszthet egy-egy termék olcsósított változata, ilyenek egyebek között a reggeli italok, vagy a sokszor olcsó tejfölnek nézett frissföl vagy krémföl termékek. Ezen áruk általában nincsenek elkülönítve, ezért érdemes tudni, hogy mi is a különbség.
A reggeli ital általában szójafehérjéből készül az összetevők között savó vagy permeátum szerepel, és a tejhányad nem éri el a 70 százalékot. Ezen termékeket azonban nem lehet tejitalnak nevezni, általában reggeli ital vagy csokoládés – karamellás, kávés – ital néven futnak.
A frissföl és a krémföl azért nem nevezhető tejfölnek, mert ezekben az élelmiszer-készítményekben a tejzsírt növényi zsírral helyettesítetik. Hasonlóan érdemes figyelni a tejszínhabspray-knél, ahol szép számmal vannak növényi zsírt tartalmazó készítmények, amelyek nem nevezhetőek tejszínhabnak.
Természetesen a gyártók – bizonyos szabályok betartása mellett – változtathatnak egy-egy termék összetevőjén. Csökkenthetik például a színhús mennyiségét a felvágottaknál, vagy változhat a szárazanyag-tartalom, kerülhet több adalékanyag a termékbe vagy egyszerűen használhatnak olcsóbb, gyengébb minőségű alapanyagokat.
Vevő legyen a talpán, aki kiszúrja, ha a májkrémbe holnaptól 5 százalékkal több szója kerül. Bár alapvetően követhetetlenek lennének az ilyen változások, valószínűleg ezzel a technikával nagyon ritkán élnek a gyártók. A szakemberek szerint ezzel a gyártó a termék ízét, állagát, felhasználását kockáztatják, ami pedig valóban elijesztheti a vevőt, hiszen egy bevált termék minőségének romlása több veszteséget okozhat, mint az áremelés.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
