A New Scientist oldalán jelent meg a hír arról a tudományos munkáról, melyet Nigel Peake, a Cambridge Egyetem kutatója a halk repüléssel kapcsolatosan folytat. Peake-et a világban elterjedő szélturbinák zajszintjével kapcsolatosan leginkább az érdekli, hogy lehet-e használni érdemben is azt azt a természeti megfigyelést, mely szerint a baglyok hangelfojtó szárnyuknak köszönhetően tudják meglepni a zsákmányukat.

És megintcsak: vissza a természethez

amazonaws.com

A cikket idehaza elsőként szemléző SG.hu azt írja, hogy a kutató a bagolyszárnyak két jellegzetességét vette elő: azt, hogy a szárny teljes hosszán egymástól egyenletes távolságban elhelyezkedő sörték repülés közben felbontják a hanghullámokat és így "hangtompítanak", illetve azt, hogy a sűrűn elhelyezkedő tollak barázdái csökkentik a légnyomást szárnyfelületen, így a repülésnek egyfajta "lopakodó" hatást adnak.

Az egyetemen erre alapozva a kutatók el is készítették a saját verziójukat arra, hogyan lehetne ezt a megfigyelést a szélturbinákon használni. A szerkezetet szélcsatornában fejlesztették tovább, és a kisérletek során arra jöttek rá, hogy a zajcsökkentés mértéke azt is lehetővé teszi, hogy a ma mérhető adatok tizedét célozzák meg a kutatással.

"Sok szélturbinát mesterségesen lassítanak, hogy ne legyenek túlságosan zajosak"  magyarázta Peake. Ha eleve csendes a rendszer, akkor viszont nem kell mesterséges gátakat szabni, a lapok többletellenállást okoznak ugyan, a gyorsabb forgás azonban ellensúlyozza ezt az energiaveszteséget. Peake egy turbinagyártóval fogja tesztelni az elvet. Ezek után nem csoda, hogy a britek megoldásai iránt az Amerikai Repülési és Űrrepülési Intézet is érdeklődni kezdett.

Az SG visszaidézi: a bagolyszárnyak nem csak a brit tudósok fantáziáját mozgatták meg, mivel a Lenovo mérnökei legutóbb laptopok hűtőventillátorainál alkalmazták azokat – létrehozva az egyik legcsendesebb és leghatékonyabb hűtőrendszert.