Decemberben még csak annyi látszott, hogy valamire készülnek az öt éve csődbe ment kőbánya-kispesti bevásárlóközponttal. A Kökit birtokló cég felszámolója sokadik alkalommal hirdette meg a hatalmas épületegyüttest, amelyre 2009-2010-ben legalább 40 milliárd forintot költöttek a megálmodói, most viszont már csak 27 milliárdra taksálták, legalábbis ennyi volt a kikiáltási ára az árverésen.

Ezúttal azonban nem azért lett eredménytelen az árverés, mert nem volt jelentkező, hanem a hitelezők kérték a felszámolótól, hogy állítsa le az eljárást. A kérdés csak az volt: miért tették ez?

A Kökii Terminál eredeti tulajdonosa az R-CO Ingatlanforgalmazó Zrt. volt, amely 2009-ben az állami tulajdonú Magyar Fejlesztési Banktól vett fel hatalmas hitelt. Ebből a kölcsönből 2012-ben, amikor a cég fizetésképtelenné vált, még mindig 26,4 milliárd forint volt a tartozás. A Köki befektetői amúgy annak idején nem fedték fel magukat. Egy svájci cég, az Erian Holding AG mögé bújtak, ám alapvetően mindenki készpénznek vette, hogy két milliárdos, Leisztinger Tamás és Albrecht Ottó áll a projekt mögött.

Amikor a Köki tulajdonosa csődbe ment, már a Fidesz volt kormányon, és éppen akkortájt módosította úgy a csődtörvényt, hogy bármilyen felszámolásra ítélt céget egyfajta állami felügyelet alá vonhatja, ha azt valamilyen nemzetgazdasági okból indokoltnak véli. Ilyen esetben a felszámolást a Nemzeti Reorganizációs Nonprofit Kft. veszi a kezébe, ami némi rálátást biztosít az államnak az ügyre.

Túry Gergely

Ez történt itt is, amit egyebek között azzal indokoltak, hogy a létesítményhez metróvégállomás és buszpályaudvar is tartozik. Ami persze vitathatatlan, noha kétségtelen: ez hozzájárult a Köki veszteséges működéséhez is. A beruházáskor ugyanis sok olyan közterületet kellett ki- és átalakítani, amely utóbb nem termelt közvetlenül jövedelmet, nem is terelt sok vevőt az üzletekbe, miközben költeni kellett rá.

Az MFB időközben, 2015 áprilisában eladta a követelését saját leányvállalatának, a Magyar Követeléskezelő (MKK) Zrt.-nek. Ezért a hitelezői választmányban most decemberben elvileg az MKK szavának kellett volna döntőnek lenni. Ekkor tettük fel a kérdést, hogy mi történt, miért fújták le az árverést. A válasz ez volt: „Társaságunk az R-CO-val szembeni követelését értékesítette, erre tekintettel a felszámolási eljárásban, mint hitelező már nem veszünk részt, így a hitelezői választmány döntésével kapcsolatban semmilyen információval nem rendelkezünk.” A közvetve állami tulajdonban lévő cég minden egyéb információt üzleti titoknak minősített.

A hitelügylet fedezetéül szolgáló ingatlan tulajdoni lapja azonban elárulja a hétpecsétes üzleti titkot: a Leisztinger Tamáshoz köthető Kreditor Pénzügyi Zrt. már októberben megszerezte a jogosultságot a Köki-ingatlanokra terhelt, több mint 29 milliárd forintos zálogjogra és járulékaira.

Leisztinger Tamás (jobbra), a Diósgyőr-focicsapat tulajaként. Azt beszélik, talán itt sem marad sokáig, és ismét csak Mészáros Lőrinc neve vetődött fel érdeklődőként

MTI / Vajda János

Azt senki sem árulta el, milyen áron kötötték meg az üzletet, feltételezhető azonban, hogy ez az összeg meg sem közelíti a 27 milliárd forintot. Erre utal például az, hogy nem a nyílt árverésen licitáltak – nagy valószínűséggel egyedüli pályázóként. Ami viszont tény, hogy december 19-én már a Kreditor zálogjogát is törölték, és helyébe egy újabb cég, a Köki East End került, méghozzá azzal a megjegyzéssel, hogy „közbenső jogszerző: Union Business Holdings Inc.”

Ez a panamai offshore vállalkozás nem ismeretlen a magyar cégvilágban, miután két másik, Magyarországon bejegyzett társaságnak is tulajdonosa. Ezek egyike a Köki FM Kft., amely már 2014 óta a Union érdekeltségébe tartozik. A panamai cég magyarországi kapcsolattartói Pákay András és Pákay Barnabás ügyvédek, akik más Leisztinger-cégnél is felbukkannak. A Köki befektetőjének, az Erian Holdingnak például Pákay Barnabás az egyik alapítója. A Union tulajdonostársa is figyelemre méltó: a ciprusi bejegyzésű Kingley Ventures Ltd. magyarországi érdekeltségei az offshore háttér ellenére nyertek pénzt uniós pályázaton.

A nemzetközi cégregiszterekben fellelhető panamai Union Business Holdings Inc. egyik igazgatója Tatiana Itzel Saldana Escobar. Az üzletasszony neve az ukrán sajtó tudósításaiban is szerepel, amelyekben megpróbálták feltárni, meddig érnek el az ottani offshore hálózat csápjai. A volt ukrán elnök, Viktor Janukovics idejében például 2 milliárd dollárnyi megrendelést nyert a pályázatokon egy olyan cég, amelynek alapítója egy panamai vállalat volt, és annak az élén is Escobar asszony állt.

December 22-én mindenesetre már a Köki East End zálogjogát is törölték a Köki tulajdoni lapjairól, vagyis a fizetnivalót kiegyenlítettnek tekintették az új tulajdonosok. Hogy aztán a Köki East End elengedte-e a követelését a R-Co-nak, vagy más történt, nehéz megmondani, ám semmiképpen nem lenne meglepő,  miután végső soron ismét ugyanazokba a nevekbe bukkanunk, amelyekkel egyszer már találkoztunk: a Leisztinger-Albrecht párossal.

Bár a decemberi ügyletek idején még úgy tűnt, hogy egy fiatal miskolci nő a milliárdos tulajdonos, ám a január 17-ei társasági szerződésből már kiderül: a Köki East End többségi tulajdonosa két Leisztinger-érdekeltség, az Arago és a Domestore, a társaság tagja a ciprusi ONP Holdings SE, amely Albrecht Ottó érdekeltsége, valamint minimális részesedéssel tulajdonos maradt az alapító Tátrai Zsófia is.

Mindez azt jelenti, hogy miközben Leisztinger Tamás eladta a Hunguest szállodalánc nagy részét (ahol október 13-án már a Mészáros Lőrinc felcsúti polgármesterhez és Tiborcz Istvánhoz, a kormányfő vejéhez köthető emberek jelentek meg az irányításban), a nagyvállalkozó – talán éppen az hotelekért kapott pénzből, és nem tudni, milyen áron – visszatérhetett a csőd óta az állami Fejlesztési Banknál lévő bevásárlóközponthoz.

Más kérdés, hogy talán nem is volt ez olyan rossz üzlet, hiszen 2016-ban nemcsak magyarországi szállodáktól kellett megválnia, hanem agrárcégeinek egy részétől is, miután azokba az állami földárverésekkel párhuzamosan éppen a kormányfőhöz közel álló üzletember, Garancsi István vásárolt be. Így legalább lehet egy bevásárlóközpontja, amely ugyan nem főnyeremény, de a kiskereskedelem felfutásával fenntarthatóvá vált, ha pedig fejlesztik a közeli Liszt Ferenc repülőteret, abból még akár a Köki is profitálhat.