Kihívások és lehetőségek – mire számítanak az európai vállalkozások?
Összességében pozitív növekedési kilátásokról számoltak be az európai vállalkozások az Eurobarométer friss felmérése szerint.
Egy mindössze 6,5 négyzetkilométeres szikladarab mitt hiúsult meg majdnem az utolsó pillanatban a másfél év alatt nagy nehezen összehozott Brexit-megállapodás. A Gibraltárral kapcsolatos keménykedéstől persze a spanyol kormányfő is némi politikai tőkét igyekezett kovácsolni egy héttel az andalúziai választások előtt – a városállam történetesen ennek a tartománynak a déli csücskében található, miközben hivatalosan Nagy-Britanniához tartozik több mint háromszáz éve.
A 425 méter magas sziklaszirtet, amelyet a szárazfölddel egy vékony földnyelv köt össze, 1704-ben, a spanyol örökösödési háborúban szerezték meg a britek a francia haditengerészettel vívott ütközetben. Az Afrika és Európa közötti átjárásban fontos szerepet játszó Gibraltári-szoros kijárata végül a háborút lezáró utrechti békeszerződésben, 1713-ban került a brit korona fennhatósága alá – szemben (a máig a spanyol korona alá tartozó) Ceutával.
A Mediterráneum nyugati részének – így a Földközi-tenger Atlanti-óceáni kijáratának – az ellenőrzése régi vágya volt a briteknek. Akkortájt még a rabszolgakereskedelemben játszott fontos szerepet a terület, a II. világháborúban már a németek ellen szolgált támaszpontként – ennek érdekében a lakosságot ki is telepítették.
Annak ellenére, hogy a szoros fekvése nem kedvező komolyabb kikötőnek, a spanyolok már a 18. századtól próbálkoztak a visszaszerzésével. Gibraltárhoz kötődik a világ egyik leghosszabb ostroma is: 1779-ben a spanyolok négy évig tartották blokád alatt a szorost, ám végül a britek a kimerültség és a francia-spanyol túlerő ellenére is visszaverték a seregeket. A britek az amerikai függetlenségi háborút lezáró 1783-as békeszerződésben is meg tudták őrizni, és nem sokkal később Napóleon is hiába próbálkozott a megszerzésével. A II. világháború előtt Hitler is szemet vetett rá, ám Franco spanyol diktátor a tengelyhatalmakhoz való csatlakozás helyett inkább a semlegességet választotta, így még jól is jöhetett neki, hogy a britek az ország déli részén védelmet nyújtanak a német hadsereg ellen.
Ez azonban nem jelentette azt, hogy belenyugodott volna abba, hogy az értékes terület brit koronagyarmat legyen. 1967-ben népszavazást rendeztek Gibraltár hovatartozásáról, a voksolók többsége a brit uralom fenntartása mellett döntött, ezek után a spanyolok lezárták a szirtet a szárazfölddel – és Spanyolországgal – összekötő átjárót. 1973-ban, mikor az Egyesült Királyság csatlakozott az Európai Közösséghez, a terület is annak részévé vált, a határt pedig akkor nyitották újra, mielőtt a spnyolok, 1986-ban szintén a közösség tagjai lettek volna.
2002-ben újabb referendumot rendeztek, ezúttal a spanyol-brit megosztott hatalomról, ám a helyiek ezt 98 százalékos többséggel elvetették. A fennmaradó kérdéseket, 2006-ban egy háromoldalú egyeztetésen igyekeztek elsimítani.
Az újabb népszavazás 2016-ban jött el, ezúttal a britek uniós tagságának fenntartásáról: a gibraltáriak 96 százaléka leszavazta a Brexitet. A referendum után a spanyolok újra felvetették a megosztott hatalomgyakorlást, ám a félsziget első embere elutasította azt. A konfliktus azonban nem ekkor kezdődött Madrid és Gibraltár között: korábban a spanyolok amiatt akarták szigorítani a határátlépést, mert a félsziget vezetői egy mesterséges zátonyt építettek, ami zavarhatja a halászokat.
Hiba lenne azonban azt gondolni, hogy Gibraltár a halaiból él. A 34 ezres lakosságú félsziget kis adóparadicsomként működik, és a pénzügyi szolgáltatásokon kívül fő bevételi forrásai közé tartozik az online szerencsejáték és az átutazó turistáknak kínált vámmentes kereskedelem is.
