Gulyásék nem aggódnak a Fidesz támogatottsága miatt, nem halasztják el a választást – élőben a kormányinfó
Gulyás Gergely és Vitályos Eszter válaszol az újságírók kérdéseire.
Ismét saját magának utalt ki döntési jogköröket a kormány Budapesten. A nyáron hirdették ki azt a törvényt, amely definiálja a kiemelt budapesti fejlesztés fogalmát, hogy rögvest alkalmazzák is, mégpedig a Budapest Diákváros – Déli Városkapu fejlesztési programra (korábban: Kemény Ferenc-program). A diákváros a Ráckevei-Duna-ág, a Kvassay Jenő út, a Soroksári út, valamint a Galvani utca és az Illatos út vonalában megépítendő új Duna-híd által határolt területet jelenti. Itt 8500 férőhelyes kollégium, sport- és rekreációs létesítmények épülnek a kapcsolódó infrastruktúrával együtt. Ezenkívül evezősközpont, atlétikai stadion és edzőcsarnok, illetve például BMX-, tenisz- és kajak-kenu szlalompályák létesülnek. Gigantikus beruházásról van szó. A beépítési javaslat elkészítésére már egy meghívásos nemzetközi tervpályázatot is kiírtak. Korábban az is kiderült, hogy például az atlétikai stadionnak csak a tervezése majdnem 5 milliárd forintba fog kerülni, a telket pedig, ahol állni fog, 16,5 milliárdért vette meg az állam.
Kiemelt budapesti fejlesztéssé a kormány nyilváníthat a fővárosban megvalósítandó állami infrastruktúra- vagy ingatlanfejlesztéseket. A törvény kimondja, hogy az állam feladata 100 százalékban állami tulajdonú társaságok révén a kiemelt budapesti fejlesztések előkészítése, ezen belül a kormányzati döntés-előkészítés, a terveztetés és az engedélyeztetés is. Mindez kiemelkedően fontos közérdekű tevékenységnek minősül. A jogszabály leszögezi azt is, hogy az építtető a vagyonkezelésében lévő ingatlanon beruházási és felújítási tevékenységet is végezhet, melynek során az állam nevében jár el, így a beruházással létrehozott vagyon az állam tulajdonába kerül. Ezeknek és a paragrafusokból kiolvasható egyéb intézkedéseknek az a céljuk, hogy kereteket adjanak a kiemelt budapesti fejlesztéseknek, vagy ahogy az általános indoklás fogalmaz: hogy a „városépítészeti ingatlan- és közlekedési infrastruktúra-fejlesztések előkészítése gyorsabb, hatékonyabb és egységes eljárási rendben, a rendelkezésre álló források hatékonyabb felhasználásával történjék”. Üdvözlendő célok ezek, csakhogy eddig kevés példát láthattunk arra, hogy a nagy központosítási hév javulást hozott volna a hatékonyságban, pláne a pénzköltés terén. Annál több a tapasztalat az ellenkezőjére – elég csak a közoktatás vagy például a szemétszállítás államosítására gondolni, ami egyes önkormányzatoknak jól jött ugyan, Budapesten viszont káoszt okozott.
HVG
A diákvárosra vonatkozó külön szabályokat is tartalmaz a törvény. Rögzíti például, hogy az építtetőket a kormány jelöli ki, s hogy az érintett ingatlanok jelentős része még nincs az állam tulajdonában, így azokat – akár könnyített, gyorsított kisajátítás formájában – mihamarabb meg kell szerezni.
Mindemellett a diákvárosprojektet nemzetgazdasági szempontból kiemelten közérdekű beruházássá is nyilvánították. Ez pedig már jó ideje politikai célt szolgál: arra való, hogy a településrendezési regulákat ne kelljen figyelembe venni, így gyakorlatilag bármi építhető különösebb önkormányzati vagy civil kontroll nélkül. A beépítés szabályait ezekben az esetekben a kormány határozza meg, rendelet útján.
A budai palotanegyed megújításáról is rendelkezik az új törvény. Ez egy, a diákvárosnál jóval kisebb léptékű, ám szimbolikus jelentőségű projekt, a Várnegyednek gyakorlatilag a Dísz tér és a királyi palota közötti részét érinti. A terület a Kossuth tér példája alapján az I. kerületi, illetve a Fővárosi Önkormányzattól az államhoz kerül, két önkormányzati telket ellenszolgáltatás nélkül kisajátítanak. Az indoklás szerint azért, hogy az állam hatékonyabban, egységesen fejleszthesse-gondozhassa a területet, hogy aztán az „méltó módon” hasznosulhasson. A jogszabály erejénél fogva a kormány rendeletben állapíthatja meg az egyedi településképi és építési követelményeket, valamint az ezekkel összefüggő sajátos beépítési és örökségvédelmi szabályokat, meghatározhatja a közterületek használatának rendjét, illetve a díját, a parkolási feltételeket és így tovább. Vagyis a palotanegyed esetében is felülírhatja az önkormányzati rendelkezéseket a kabinet.
A központosítás nem új gondolat, már a 2011-es önkormányzati törvényből is ez következik. A Fidesz parlamenti többsége bővítette a kormányhivatalok beavatkozási lehetőségeit, államigazgatási korlátok közé szorította a helyhatóságok gazdálkodását, állami engedélyhez kötötte például a hitelfelvételt. Ez a szabályozás tette lehetővé a széles körű államosítást is. Egyrészt átalakította a feladatok megosztását az állam és az önkormányzatok között, másrészt a nemzeti vagyon részeként határozta meg az önkormányzati vagyont, így annak az állammal szembeni alkotmányos védelme is megszűnt. Összességében tehát csökkent a helyhatóságok autonómiája, és erősödött az állam befolyása. „Cserébe” korábban helyben kezelt ügyek állami feladattá váltak, a finanszírozásukkal együtt. Ezek közül a legfontosabb a kórházak és (óvodától felfelé) a közoktatási intézmények fenntartása. Kötelező önkormányzati feladatnak gyakorlatilag az alapvető közszolgáltatások működtetése maradt meg. Az önként vállalt feladatok természetesen nem veszélyeztethetik a kötelezők ellátását, így az „egyénieskedés” lehetőségei jelentősen szűkültek.
Mindez az összes önkormányzatra, tehát nem csak a fővárosra vonatkozik. Ennek hatására az önkormányzatok, amelyek 2012-ben még 1066 milliárd forint állami támogatást kaptak, 2013-ban már csak 674 milliárdhoz jutottak. Mégis újra és újra előkerül, hogy a Fidesz logikája szerint „bűnös” Budapestet, mint afféle ellenzéki gócpontot, valamilyen módon külön is pacifikálják, a fővárosi irányítást kiüresítsék, egyszerű lebonyolítóvá degradálják. Mindezt annak ellenére, hogy a városvezetés is fideszes – de hát a választói pártpreferenciákat elnézve még mindig Budapesten van a legnagyobb esélye valamiféle rezsimváltásnak.
A cikk eredetileg a HVG 2018/32. számában jelent meg.
