Kihívások és lehetőségek – mire számítanak az európai vállalkozások?
Összességében pozitív növekedési kilátásokról számoltak be az európai vállalkozások az Eurobarométer friss felmérése szerint.
Ezt jósolja legalábbis a Washingtonban működő ISW stratégiai kutatóintézet (Institute for the Study of War), amely attól tart, hogy a következő nemzetközi terrorsorozat még szörnyűbb lesz, mint a megelőző, melynek során egyszerre nyolc helyszínen támadtak az öngyilkos kommandók Párizsban és környékén.
Az intézet információi szerint az új harcosok toborzása május végén befejeződött, a hálózatot pedig újjászervezték. Ennek jeleit láthattuk Srí Lankán vagy a Fülöp-szigeteken. Az Iszlám Állam két célt tűzött maga elé: visszafoglalni az elveszett területek egy részét Szíriában és Irakban, ezenkívül erőteljes nemzetközi terrorkampánnyal felhívni a figyelmet arra, hogy a vezér, Abubakr al Bagdadi még él és parancsol.
Az amerikai stratégiai kutató központ szerint a kalifa tisztogatást rendelt el az Iszlám Állam vezetői között, mely során a mérsékeltebb vezetőket kivégezték. A sereget a toborzókampány során feltöltötték, és nemcsak Irakban, ahova Abubakr al Bagdadi visszavonult, hiszen sokan Szomáliában, Afganisztánban vagy Líbiában élnek.
A rettegett Diwan al Ammi, a biztonsági szolgálat vezetője egyre-másra végezte ki azokat, akik a parancsnokok közül szembeszálltak a kalifa fanatikus irányvonalával. A mérsékeltebbek ugyanis azt javasolták: kössenek szövetséget a többi iszlamista erővel, de a kalifa elutasítja ezt, mondván sem az al-Kaidával, sem pedig a tálibokkal nem köt paktumot, mert túlságosan langyosnak találja őket.
Honnan vannak dollármilliárdos tartalékai az Iszlám államnak?
Ez a legjobban őrzött titok az iszlamista szervezetben, hiszen ez adja a fölényét a többi fanatikus csoporttal szemben. Miután az Iszlám Államot csak nagyon lassan semmisítették meg, ezért bőségesen volt rá idő és alkalom, hogy elrejtsék a hadizsákmányt, melyet hároméves rémuralmuk idején szereztek meg Irakban és Szíriában.
Csak Irakban majdnem félmilliárd dollárt zsákmányoltak a bankokban, amikor Moszulban a kormányzat katonái puskalövés nélkül megadták magukat.
Ezután következett a műkincsek elrablása és eladása külföldön. Nagy üzlet volt az olaj is, melyet az Erdogan família csendes támogatásával csináltak végig. A legfontosabb azonban a külföldi támogatás, amely gazdag muzulmán magánszemélyektől érkezik. Bár az izraeli Moszad és a CIA igyekszik nyomon követni ezeket a pénzeket, de a Közel-Kelet ebből a szempontból is átláthatatlan.
Ide kapcsolódik, hogy Oszakában a G20 csúcstalálkozón feltűnést keltett, hogy az amerikai elnök milyen barátságosan adta áldását a szaúdi-orosz paktumra, mely megszabhatja az olaj világpiaci árát. Trumpnak esze ágában sem volt emlékeznie arra, hogy hűséges szövetségese, Mohamed bin Szalman herceg nem is oly rég brutálisan meggyilkoltatta egyik ellenzéki ellenfelét, aki az Egyesült Államokban élt, és akit csapdába csaltak Isztanbulban. Szaúd-Arábia trónörököse igyekszik gyengíteni a terror pénzügyi támogatását, de hát csak a királyi családnak több mint négyezer tagja van a sivatagi országban. Ott, ahonnan egykor Oszama bin Laden is elindult, hogy megszervezze az iszlamista terrort – először Amerika mellett, majd az Egyesült Államok ellen.
