Kovács Gábor
Kovács Gábor
Tetszett a cikk?

Hatalmas összeget szórnak rá a hazai egészségiparra, bár még nem tudni, hogyan, és egyáltalán minek. Közben a kórházak évek óta kénytelenek a silány, de olcsó kínai eszközöket venni, el is véreztek a hazai gyártók. Az állam a járvány alatt se magyar terméket vett, még attól a „stratégiai” cégtől sem, ahol ott voltak a honvédségi megbízottak.

A kormány 50 milliárd forintos támogatási programot „indított” a magyar egészségipar megtámogatására – jelentette be Gion Gábor pénzügyekért felelős államtitkár, illetve főnöke, Varga Mihály pénzügyminiszter. Ahogy a járvánnyal kapcsolatos gazdaságpolitikai intézkedéseknél már megszokhatta az ország, az „elindított” program valójában még sehol sincs: a kormány ugyanis jellemzően először bejelenti, hogy mire készül, aztán ad egy részletesebb tájékoztatást, aztán végül tényleg megjelenik a vonatkozó jogszabály, pályázati kiírás stb. Jelen esetben „várhatóan” (ahogy Gion Gábor fogalmazott) nyár végén jelenik meg a pályázat.

Mit, hogyan és miért?

A részletek eléggé homályosak, annyit lehet tudni, hogy a „támogatásból többek között meglévő gyártók bővíthetik kapacitásaikat, de zöldmezős beruházásként teljesen új kapacitások kiépítése is létrejöhet”, továbbá az 50 milliárdos keretet nem akarják „elaprózni”. Ezek alapján még bármi lehet, a konkrétum nagyjából annyi, hogy nem sok kicsit, inkább kevesebb nagy támogatást akarnak kiosztani.

Az indoklás szerint a támogatásra azért van szükség, mert a járványban kiderült: Magyarországon alig van egészségügyieszköz-gyártás, „a Magyarországon forgalmazott egészségügyi termékeknek csak a 18 százalékát gyártják itthon, míg egyes nyugat-európai országokban ez az arány akár 70-80 százalék”. Ez még békeidőben is „egészségtelen” helyzet. „Legalább azt el kell elérni, hogy a különböző veszélyhelyzetek esetén a kritikusnak ítélt egészségügyi termékekből önellátó legyen az ország.” A kritikus termékkör meghatározásánál pedig „ az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlását veszik figyelembe”.

©

Valójában sajnos a fentiekből sem derül ki sok minden. Ha Gion Gábor a WHO koronavírussal kapcsolatos ajánlásaira gondolt, azon a listán a szájmaszktól az infúziós szetteken át a lélegeztetőgépekig elég sok eszköz megtalálható – melyekből akarja a kormány önellátóvá tenni az országot? És egyáltalán, veszélyhelyzetben kellene az országnak önellátónak lennie, vagy csak békeidőben – az eszközigény értelemszerűen erősen különbözik. Ha veszélyhelyzetben, akkor ki, miért és hogyan fogja fenntartani a szükséges plusz kapacitásokat békeidőben?

Derült égből 50 milliárd

A szakmát meglepetésként érte, hogy a kormány 50 milliárd forintos pályázati keretet nyit a járvány elleni védekezéshez szükséges egészségügyi eszközök gyártásának hazai fejlesztésére – mondta a hvg.hu-nak Rásky László, az Orvostechnikai Szövetség főtitkára. Ráadásul a pályázat részleteiről az óta se tudni többet. Az sem elképzelhetetlen, hogy végül az egészből nem lesz semmi.

Úgy tűnik, hogy a kormány „bepánikolt”, amikor a járvány elején kiderült, hogy Magyarországon alig van védőeszköz-gyártás, és

könnyű, gyors intézkedés gyanánt úgy döntött, pénzt szór ki, nem látszik, hogy lenne átgondolt koncepció

– véli Rásky László. Pedig a kormány tisztában lehetett volna a kapacitásokkal, pár évvel ezelőtt a Külgazdasági és Külügyminisztérium végzett egy iparági felmérést az exportlehetőségeket vizsgálva. A közelmúltban az innovációs tárca végzett egy kapacitásfelmérést, most pedig a Pénzügyminisztérium kezeli a bejelentett pályázatot. Ez Rásky László szerint vagy arra utalhat, hogy a kormányban kapkodnak, vagy arra, hogy

egyelőre „versenyeztetik” a tárcákat, melyikhez kerüljenek majd az egészségipari ügyek.

©

Az Orvostechnikai Szövetség főtitkára arról egyáltalán nincs meggyőződve, hogy érdemes lenne új cégeket és új gyárakat létrehozni (vagyis zöldmezős beruházásokba fektetni) a kapacitások növelésére. A meglévő kapacitásokon esetleg érdemes lehet fejleszteni. Az a kérdés, hogy mekkora a hazai igény, hova gyártunk majd felszereléseket, hova adjuk el azokat és mennyiért?

Az eszközök előállításához szükséges alapanyagokat importálni kell majd, a késztermékek ára így szinte biztosan magasabb lesz, mint az ázsiai piacról származó késztermékeké. Mi fog történni, ha a legyártott eszközökre nem lesz szükség, mert a járvány véget ér (például ha sikerül hatásos vakcinát vagy gyógyszert kifejleszteni), ha nem lehet majd eladni azokat? – teszi fel a kérdést Rásky László.

Jelen pillanatban nem is az új gyártás a legfontosabb kérdés, hanem hogy

hol van az a sok eszköz, amit Magyarország az elmúlt hónapokban szerzett be hatalmas összegekért?

Az eszközökhöz való hozzáférés ugyanis se a lakosságnak, se az egészségügynek nem lett sokkal könnyebb, a háziorvosok nem kaptak belőlük.

Nem támogatás kellene, hanem megrendelések

A bejelentett 50 milliárd forintos keretösszeg „jól hangzik, ikonikus szám” – véli Rásky László, de hasraütésszerűnek tűnik szerinte. Az biztos, hogy nagyon nagy összeg. A gyártás természetesen más, mint a felhasználás, de összehasonlításképpen azért érdemes megjegyezni, hogy a teljes magyar egészségügy évi összes eszközfelhasználása körülbelül 120 milliárd forint, valamint az állam 70 milliárdot költ gyógyászati segédeszköz ellátásra. Ami pedig a gyártást illeti, azért még a lélegeztetőgépek esetében sem „űrtechnológiáról van szó”, az egyszerű védekezési eszközökről nem beszélve.

A magyar egészségiparnak elsősorban nem fejlesztési támogatásra van szüksége, a gyártók stabil, és a mostaninál nagyobb rendelésállományt látnának szívesen az egészségügy részéről, vagyis azt, hogy az egészségügyi intézmények többet rendeljenek magyar cégektől. Ezen túl például az uniós orvostechnikai rendelet életbe lépése jelentős plusz feladatokat, és így plusz terheket ró rájuk, itt is szükségük lenne az állam segítségére. Az új szabályok jelentős része most tavasszal lépett volna életbe, ezt a járvány miatt az EU egy évvel elhalasztotta – Rásky László szerint a kormány részéről annyi segítség érkezett a tavaly októberi megkeresésükre, hogy közölték velük: a bevezetést az EU egy évvel elhalasztotta (ami természetesen nem volt titok a számukra).

©

Az államnak a járvány alatt sem kellett a hazai

Annak fényében különösen pikáns a kormány nekibuzdulása a magyar egészségipar felvirágoztatásának, hogy az elmúlt években több nagy magyar cég kényszerült lehúzni a rolót, az utolsó mohikán pedig épp most vérzik el.

Június 8-án fordult felszámolásba a debreceni Dispomedicor orvosieszköz-gyártó csődvédelmi eljárása, miután legnagyobb hitelezője, a K&H Bank kétszer is nemmel szavazott az adósságok rendezéséről dönteni hivatott csődegyezségi tárgyaláson. A cégnek még nincs vége, a debreceni törvényszék ugyanis megállapította, hogy a K&H követelése vitatott, így a pénzintézet nem szavazhatott volna. A vállalat ezért a Kúriához fordult, arra számítanak, hogy az létre fogja hozni a csődegyezséget, így megmenekülnek a felszámolástól – mondta el a hvg.hu-nak Nagy Antal, a Dispomedicor elnök-vezérigazgatója. A Kúria döntéséig a felszámolás azonban halad tovább, a felszámoló már felmondott a dolgozóknak – jelen helyzetben nem is nagyon volt más választása. A vállalat még megmenthető, de visszafordíthatatlan károk keletkeznek – véli Nagy Antal.

A steril orvosi eszközök és műtéti szettek gyártására szakosodott Dispomedicor egyebek mellett olyan eszközöket gyárt, amelyekre a koronavírus elleni küzdelemben, illetve a Covid-betegség kezelésében szükség van – a kormány a járvány kitörése után stratégiai fontosságúvá is nyilvánította, március közepén érkeztek meg a honvédségi megbízottak a működés ellenőrzésére. Azonban miközben a kormány a pénzt számolatlanul költve hordatta az eszközöket a maszkoktól a lélegeztetőgépekig Kínából, a magyar tulajdonú, debreceni, stratégiai fontosságú Dispomedicortól egyáltalán semmit sem rendelt.

A katonák nagyon aranyosak voltak, de mondták, hogy a beszerzésekről az operatív törzs dönt

– emlékszik Nagy Antal. Pedig a megrendelés jól jött volna a nehéz anyagi helyzetbe került vállalatnak, német szűrőanyagot vettek volna a bevételből maszkokhoz. A kormány gyakran hangsúlyozza, hogy kiemelt célja a hazai vállalkozások megerősítése – ehhez képest pont egy hazai cégtől nem vásároltak, miközben Kínából repülővel hozatták az árut.

©
Nem a minőség a fontos, hanem hogy olcsó legyen

Igaz, a Dispomedicor termékei árban nem képesek versenyezni a keleti importtal – a színvonaluk ugyanakkor nyugat-európai. Erre ma Magyarországon nincs igény, mondja Nagy Antal, aki szerint alapvetően ez vezetett a csődvédelmi eljáráshoz. Mint fogalmaz, „ott követte el a hibát”, hogy az uniós csatlakozás után azt gondolta, Magyarország az egészségügyi eszközök minőségében is csatlakozni fog Nyugat-Európához. A Dispomedicor ezért jelentős fejlesztéseket hajtott végre, komoly összegeket fordított kutatás-fejlesztésre.

Csak éppen amíg egy kínai tű 5 forint, addig a Dispomedicoré 25, a végsőkig kifeszített gazdálkodású egészségügyi intézmények pedig spórolnak.

És nem arról van szó, hogy a Dispomedicor luxustermékeket gyártana – hanem például kész, steril műtéti csomagokat. A jelenlegi rendszerben azonban a kórházak az egyszer használatos csomagok alkatrészeit importőrökön keresztül szerzik be, majd maguk állítják elő a steril csomagokat. A beérkező, nem steril alkatrészek úgynevezett alap szennyezettségi szintjét viszont senki sem vizsgálja, és ha az alapszennyezettség túlságosan nagy, lehetetlen tökéletesen sterilizálni az eszközöket akár gyári, akár kórházi körülmények között – mondja Nagy Antal. Alapvetően probléma, ha kórházban sterileszköz-előállítást végeznek, hiszen a kórház nem üzem, nincsenek meg a szükséges minőségbiztosítási feltételek, ráadásul egy kórház teljesen alkalmatlan steril orvosi eszközök gyártására, mivel a betegek által sűrűn látogatott hely.

 

hvg360 - Hetilap: A sebünkre megy

A sebünkre megy A Távol-Keletről olcsón beszerzett, házilagosan fertőtlenített orvostechnikai eszközök életveszélyt jelenthetnek - állítja Nagy Antal, a debreceni Dispomedicor orvosieszköz-gyártó tulajdonosa.

Életekben kell megfizetni az olcsóság árát

Ami a tűket illeti, a Kínából importált darabok nincsenek biztonsági funkcióval szerelve, így ezekkel sokkal könnyebb fertőzéseket átvinni. A Kínából származó tűk nincsenek orvosi szilikonolajjal bevonva, ezért rendkívül fájdalmas a tűszúrás, illetve a másik nagy probléma, hogy az élezésük sem megfelelő, amitől a szúrás szintén fájdalmas lehet – hangsúlyozza Nagy Antal. A kínai infúziós szerelékekben mind a mai napig található műanyagok lágyítására használt DEHP-ftalát, amit nemhogy egészségügyi eszközökben, de kozmetikumokban, játékokban is tilos alkalmazni. A Dispomedicor által gyártott szerelékekben nincs ftalát, de megint csak jóval drágábbak, mint a keleti import.

Egy kínai gyártású, DEHP-ftalátot tartalmazó infúziós szerelék ára 32,5 forint – a Dispomedicor legolcsóbb terméke 185 forint. A fecskendőket a kínai gyártók etilén-oxid gázzal sterilizálják, ami kis mennyiségben rákkeltő anyag – és a fecskendő zárt terében néhány molekulányi mindig marad belőle, amit aztán az orvos a gyógyszerrel együtt befecskendez a beteg szervezetébe. Az etilén-oxid alkalmazása ezért csak nyílt terű orvosi eszközök, például izolációs fóliák esetében tanácsos.

Ha megvalósulna, amit Nagy Antal propagál, és a magyar egészségügy minőségi, megbízható eszközöket használna (amihez először az kellene, hogy erre legyen igény), továbbá a kórházak nem végeznének gyártói tevékenységet, akkor körülbelül 80-120 milliárd forinttal többe kerülne az egészségügyben az eszközök beszerzése. Ez ugyan megtérülne, de nem látványosan, hiszen „az olcsó a drága”,

a silány minőségű eszközök használata emberéletekben és forintokban mérhető károkat okoz.

Nagy Antal szerint nincs kormányzati szándék a Dispomedicor megmentésére, így arra sem számít, hogy a cég részesülhetne a kormány által beharangozott, 50 milliárdos pályázati keretből – még akkor sem, ha a Kúria létrehozza a csődegyezséget.

©
Elvileg jön a reform, gyakorlatilag közelegnek a választások

A kormányban a jelek szerint azért legalábbis nem felejtették el az egészségügy 2019 végén, a menetrendszerű (ezúttal a beszállítók fenyegetésével kombinált) kórházi adósságrendezés kapcsán elhatározott átalakítást. Legalábbis a Belügyminisztérium rendelt egy tanulmányt, ami megalapozni hivatott a reformot, ez elvileg augusztus elején készül el.

Az egészségügy tervezett, átfogó reformjából Rásky László szerint nem lesz semmi. 2020 közepén járunk, 2022-ben pedig választások lesznek, az egészségügy átalakítása viszont rengeteg pénzbe kerülne, és sok érdeksérelemmel járna.

Az, hogy megkérdezik az egészségügyi dolgozókat, hogyan kellene változtatni, alig több propagandánál. A BCG tanácsadócéget úgy bízták meg az átalakítást megalapozó tanulmány elkészítésével, hogy az átalakítási célokat nem határozták meg, például azt, hogy mekkora és milyen szerepe legyen a magánszektornak a rendszerben. Így a BCG egy alapos helyzetelemzést ugyan tud készíteni, de megoldási javaslatként csak általános „konzervanyagokat” lehet képes letenni az asztalra. Rásky szerint

a kormány nyilván tudja, hogy a közvélemény figyelme a járvány miatt az egészségügyre irányult, ezért úgy érzik, csinálni kell valamit.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
A Microsoft most elkölt 2300 milliárd forintot – alig kottyan meg neki

A Microsoft most elkölt 2300 milliárd forintot – alig kottyan meg neki

Uniós oltalom alá kerül az akasztói szikiponty

Uniós oltalom alá kerül az akasztói szikiponty

Farkas Zoltán: Titokban emelt kamatot a jegybank, avagy az elárult közönség

Farkas Zoltán: Titokban emelt kamatot a jegybank, avagy az elárult közönség