A Király utcai épületben 1789 óta működött megszakítás nélkül cukrászda vagy kávéház, a Caflish nevet pedig a Svájcban született későbbi cukrászmesterről, Caflish Kristófról kapta, aki 1865-ben, 26 évesen került Pécsre.

Háber Tamás pécsi vendéglős, a Magyar Vendéglátók Ipartestületének elnöke a bezárással kapcsolatban az oldalnak elmondta, a cukrászda működtetői évek óta mindent megtettek az életben maradásért, de időről időre újabb és újabb, mind keményebb feltételeket szabtak nekik: saját üzem építésére kényszerültek az udvarban, rendre emelték a bérleti díjukat.  Háber szerint mindezt megfejelte az országos és a helyi kereskedelempolitika a következetlenségével és a koncepciótlanságával. Pécsett például szerinte borítékolható volt a vendéglátóegységeket sújtó csődhullám azzal, hogy az Árkádot beengedték a belvárosba.

A Caflish esete intő jel mindenkinek, mondja Háber Tamás, aki azt jósolja, hogy a megyeszékhelyen a vendéglátóhelyek egyharmada rövid időn belül megszűnik. Igaz, nyolc-tíz százalék „újratermelődik”, de a tapasztalt vendéglátós szerint, hiába hiszi bárki, hogy meg tudja váltani a világot, semmi garancia nincs arra, hogy a nulláról indulva hosszú távon talpon tudjon maradni. Olyan magasak ugyanis a költségek, olyan a szabályozás, hogy szinte törvényszerű a bukás. Hetente tárgyalnak a szaktárcával a válságból való kilábalás lehetőségeiről, ahol egyetértően bólogatva meghallgatják őket, de aztán nem történik semmi – mondta el az elnök.