Tegyük fel, hogy bemegyünk egy bankba, ahol már ötvenen vannak. Bejön egy rabló, egyszer elsüti a fegyverét, és eltalálja a jobb karunkat. Ha ezt a történetet másnap őszintén elmesélnénk a barátainknak vagy a munkatársainknak, akkor szerencsésnek vagy szerencsétlennek éreznénk magunkat?

Amikor ugyanezt a kérdést felteszem a tréningcsoportjaimban részt vevő vezetőknek, a válaszok általában 70/30 arányban oszlanak meg: 70% szerint szerencsétlen, 30% szerint pedig nagyon is szerencsés volt az illető. Már önmagában az is kellően árulkodó, hogy egy és ugyanaz az esemény ennyire eltérő értelmezéseket provokálhat, de az igazi nagy felismerés akkor következik, amikor azt kérem, magyarázzák el, hogyan jutottak erre a döntésre.

A „szerencsétlen” csoportba tartozó emberek így magyarázzák a véleményüket:

„Bármilyen bankba bemehettem volna akármikor. Ilyesmi iszonyatosan ritkán fordul elő, szinte soha. Milyen szerencsétlen, hogy pontosan ott voltam! És még ráadásul meg is lőttek!”; „Golyó van a karomban! Ez objektíve szerencsétlen dolog!”; „Teljesen egészségesen mentem be a bankba, és mentőautóban hagytam el."

Ezek az emberek nem értik, hogy egy egyszerű banki ügyintézés során szerzett lőtt sebet hogyan foghat fel szerencsésnek valaki. Ekkor azonban meghallgatják az esemény magyarázatának másik oldalát:

„Sokkal rosszabb helyen is meglőhettek volna, mint a karomon. Meg is halhattam volna. Hihetetlenül szerencsésnek érzem magam.” „Elképesztő, hogy senki más nem sérült meg. Legalább ötvenen voltak még a bankban, köztük gyerekek is. Hihetetlenül szerencsés, hogy mindenki túlélőként mesélheti el.”

Bár a válaszok közötti eltérés drámai, a lényeg, hogy akárhány elme működik is, mindegyik ugyanazt teszi: kitalál, és ez itt a kulcsszó, egy tényellentétes lehetőséget. Az ellentény olyan alternatív forgatókönyv, amelyet agyunk hoz létre, hogy segítsen kiértékelni és értelmezni azt, ami a valóságban történt.

A következőt értjük ezen: azok, akik az eseményt szerencsétlennek élik meg, olyan ellentörténetet képzeltek el, amelyben egyáltalán nem lövik meg őket, és ehhez képest a valós kimenetel nagyon szerencsétlennek tűnik. A másik csoport nagyon eltérő ellentörténetet talált ki: hogy akár fejlövést is kaphattak volna, az lehetett volna halálos is, vagy hogy sok más ember is megsérülhetett volna. Ezekhez képest az, hogy túlélték, valóban nagyon szerencsés dolog.

Ami kulcsfontosságú, hogy mindkét tényellentétes lehetőség merőben hipotetikus. Hiszen csak kitalált történet, és a világon bármely helyzetben módunkban áll tudatosan olyan tényellentétes lehetőséget választani, amelytől inkább szerencsésnek, mint tehetetlennek érezzük magunkat. Ha pedig így teszünk, azon túl, hogy eleve jobb lesz a közérzetünk, egy sor olyan előnyhöz is jutunk, amely együtt jár a pozitív gondolkodással.

Ezzel szemben ha olyan tényellentétes lehetőséget választunk, amelytől rosszabbul érezzük magunkat, akkor valójában átírjuk a realitásunkat, és lehetővé tesszük, hogy a probléma sokkal jobban hasson ránk, mint ahogy kellene.

A fenti cikk Achor Shawn Boldogság mint versenyelőny című könyvének szerkesztett részlete. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.