Célunk legyen motiváló – állja ki a reggeli tesztet!

A célunk legyen olyan, amely reggel, amikor kinyitjuk a szemünket, motivál bennünket. Érezzük, hogy ezért érdemes felkelnünk, érdemes a napi teendőket elvégeznünk. Ha ez az első kritérium nem teljesül, nehézkes lesz a folyatatás. Kérdezzük meg magunktól, érdemes-e ezért minden reggel felkelnünk! Képes vagyok-e meghozni a szükséges áldozatokat az úton? Ez esetben a főcélunkról, a hosszú távú célunkról beszélünk. Természetesen előfordulhat olyan alcél, amelynek napi teljesítése nem éppen élvezetes, de szemünk előtt ott lebeg a végső cél: ez az, ami segít túllendülnünk a nehéz pillanatokon.

Legyen benne kihívás!

Főcélunk ne legyen túl könnyen elérhető! Reálisnak kell lennie, ugyanakkor olyan szintűnek is, hogy mindig egy kicsit tovább feszíthessük a húrt. Minél nehezebb a cél, annál nagyobb erőfeszítést igényel, így az úton megismerjük aktuális határainkat. Egy komoly célnak sokkal nagyobb figyelmet szentelünk, jobban összpontosítunk az elérésére. A könnyen szerzett sikert nem értékeljük nagyra.

Legyen pontosan meghatározott!

A „jobb akarok lenni” célnak tűnhet, de csak akkor érhetjük el, ha a részleteit pontosan meghatározzuk. Mondjuk, a leggyorsabb hátúszó akarok lenni 200 méteren a korosztályomban az országos bajnokságon.

Legyen mérhető!

Ha már pontosan definiáltuk a célunkat, győződjünk meg róla, hogy mérhető-e. A fenti példát követve az úszás esetében adott, hogy kik milyen eredménnyel nyerték például a tavalyi versenyt, az idei legjobbaknak mi az időeredményünk, illetve nekünk mi a legjobb időnk. Ezek az adatok segítenek, hogy elhelyezzük magunkat az aktuális térképen. A mérhető alapokon lépésről lépésre megtervezhetjük személyes céljainkat. Ha valamilyen formában nem tudjuk mérni a célunkat, akkor annak esélye, hogy elérjük, igen csekély. Egy érzés nem lehet megfelelő támpont: határozzunk meg mérőszámokat a célhoz vezető úton – és a céloknál is.

Legyen elérhető!

Gyakran hallhatjuk a mondást: Merjünk nagyot álmodni! No, de mégis, hol a határ? Mi az, ami már nagy valószínűséggel elérhetetlen számunkra? Erre a kérdésre nem adható válasz fehéren feketén, hiszen szerencsére mindig akad egy-egy kivétel, amely rácáfol arra, hogy volnának elérhetetlen álmok. Azt tanácsoljuk mégis, hogy először olyan célokat és alcélokat határozzunk meg, amelyek a sportba fektetett napi munkát tekintve reálisak. Ne tervezzük, hogy jövő héttől napi 5 órát edzünk, és 14 órát alszunk, ha ez eddig nem volt jellemző ránk; álmodjunk nagyokat, de lépjünk kicsiket azon a bizonyos úton! Haladjunk lépésről lépésre előre a célunk felé.

Legyen a miénk!

Határozzunk meg olyan célokat, amelyekhez tudunk kapcsolódni, amelyeket a magunkénak érzünk, mert beleillenek az életről alkotott képünkbe, az elképzeléseinkbe. Külső segítség, edző, tanár adhat támpontot, de fontos, hogy a céljaink alapvetően a mieink legyenek. Nem a szüleink álmait váltjuk valóra, hanem a sajátjainkat.

Legyen írott!

Ha terveinket, céljainkat nemcsak elképzeljük, hanem egyszerű lépéssel rögzítjük is, azaz leírjuk, sokkal könnyebben lépünk a tettek mezejére. Írjuk le, és nem mellesleg tegyük láthatóvá is: ragasszuk, akasszuk ki jól látható helyre, ne a fióknak dolgozzunk!

Legyen határidő!

Határidő nélkül nem tudunk pontosan tervezni. Mind főcélunknak, mind a hozzá vezető alcéloknak adjunk határidőt – és írjuk be akár hagyományos, akár digitális naptárunkba! Lehet, hogy nem mindig valósítjuk meg időre a terveinket, de kellenek a támpontok. Pontosan alakítsuk ki az időbeosztásunkat: mikorra mit, mi mindent szeretnénk elérni, és rendszeresen vizsgáljuk felül, hogy jó irányba haladunk-e! A külső határidő (amelyet nem mi határozunk meg) betartása általában könnyebb, mert mások számon kérik rajtunk. Kezeljük saját határidőinket is ugyanúgy, mintha külső nyomásra tennénk.

Legyen pozitív!

Amikor célokat tűzünk ki és írunk le, különösen ügyeljünk arra, hogy ne tagadó formában tegyük, például „sohasem kések az edzésről”! Azt fogalmazzuk meg, amit el szeretnénk érni, amire törekszünk: „tízből nyolc edzésre pontosan érkezem”! Ebben az is tükröződik, hogy mi is csak emberek vagyunk; nem hiszünk abban, hogy ha valaki állandóan késik, akkor egy célmeghatározás segítségével másnaptól pontos lesz – ez irreális célmeghatározás.

Határozzunk meg reális, pozitív célokat! Úgy lesz reális a fenti cél, ha idővel egyre kevesebb késést engedünk meg magunknak, és adunk időt az új rendszer kialakítására.

A fenti cikk Kenyeres András Győztes gondolkodás - Bővített kiadás című könyvének szerkesztett részlete.

Mitől lesz sikeres egy sportoló? Hogyan teljesíthetjük a maximumot úgy, hogy ne égjünk ki? Miként hasznosíthatjuk a sportolóként megtanultakat a civil életünkben? Kenyeres András sportmentáltréner könyve az elméleti háttér felvázolása mellett hazai és külföldi sportolók konkrét példáin keresztül segít a teljesítmény fokozásában. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.