A kötetlenebb tanulmányi évek után a munka szigorúbb elvárásokat támasztó világa teljesen új dimenziót nyit, ahová be kell illeszkedni. A munkaidő hossza, kötöttsége, a szabadság elvesztésének élménye mind nehezíthetik az alkalmazkodást. Szorongás forrása lehet az is, hogy ebben az egyszeri és megismételhetetlen helyzetben „jól kell dönteni”. A karrierválasztások mögött meghúzódó divattrendek, a média által közvetített életformák és a várható kereset mindenekfelett állása egyaránt nehezítik a szakmai elköteleződést.

Egy álláskereső portál 2021-es hazai felmérése szerint a pályakezdők munkahelyválasztási preferenciái között az elsődleges szempontok a pozitív munkahelyi légkör, a nyitott, támogató vezetők és az egyértelmű előrelépési lehetőségek voltak. Ezek a tényezők támogatják leginkább az elköteleződést, és lehetőséget teremtenek a szakmai identitás megerősödéséhez.

Nagy feszültség forrása, hogy az első munkahelyen tapasztalatlanul kell ellátni a szakmához kapcsolódó feladatokat, de a munkával kapcsolatos felelősségét már teljes értékű dolgozóként kell vállalni. A betanításra, mentorálásra sok helyen nem fordítanak figyelmet. Az lesz a munkában sikeres, aki szinte lopva sajátítja el a feladatokat. Ehhez viszont stabil önértékelés, szociális ügyesség és kezdeményezőkészség szükséges.

Generációs különbségek

A mai munkahelyeken négy generáció van jelen (a babyboomerek és az X, Y, Z generáció tagjai), akik mind más elvek mentén nevelkedtek, másként szocializálódtak. Értékrendjük, mentalitásuk, preferenciáik jelentősen különböznek, gördülékeny együttműködésük viszont a munkavégzéshez elengedhetetlen.

Konfliktusforrás lehet, hogy a legfiatalabb generáció nem akar megfelelni a korábban elfogadott értékrendnek, a szülői mintákat is megkérdőjelezi a karrier területén. Nem vonzó számukra az olyan munka, amely csak a kenyérkeresésről szól, nem nyújt sem kiteljesedést, sem örömöt. Nem akarnak alkalmazkodni a munkahelyi követelményekhez, inkább olyan állásra vágynak, amelyik illeszkedik az ő életvitelükhöz. Az idősebbek szemében ez egyenesen munkakerülésnek, lustaságnak tűnhet.

A fiataloknak ma egészen más elképzeléseik vannak az ideális munkahelyről, mint mondjuk az X generációs felettesüknek. Mindenki trendi munkahelyet szeretne, változatos feladatokat, nagy szabadságot, érzelmi támogatást és partneri viszonyt a főnökével. A másféle munkahelyi kapcsolatokon szocializálódott vezető erre viszont értetlenül nézhet: mégis mire fel legyen partneri viszonyban valakivel, akinek még bőven van mit tanulnia a szakmáról?

Sokszor itt csúszik el a beilleszkedés. A fiatalabb generáció azonnali visszajelzéshez szokott a közösségi médiában, és ezt várja a munkahelyén is. Ez viszont ott nem működik, nem jön rögtön visszacsatolás, és az izgalmasabb feladatokat sem az első napokban kapja meg. Várni kell, és erőfeszítést tenni ahhoz, hogy elérje céljait. Az együttműködéshez elengedhetetlen a tiszta, nyílt kommunikáció mindkét fél részéről. Ha megértik egymás működését, akkor könnyebb lesz a beilleszkedés.

Nem ritka, hogy már rögtön az első munkahely nem tetszik, nem jó a légkör, nem tudjuk pontosan, mi a feladat, vagy nem azt kapjuk, mint amit az interjún felvázoltak. Ilyenkor a felmondás lehet az első gondolatunk.

„Ez most már mindig így lesz?”

Péter esetében is ez történt, aki 24 évesen, élete első munkahelyén tapasztalt nehézségei miatt érkezett hozzám tanácsadásra. Azt szerette volna tisztán látni, jó pályán van-e, mert a munkahelyváltást és a pályamódosítást is fontolgatta.

Friss diplomás villamosmérnökként pár hetes álláskeresést követően kapta meg első munkaszerződését. Azonnal nagy önállóságot kapott, nem volt betanítás, igazán kérdezni sem volt kitől. Rettentő bizonytalan volt feladataiban, úgy tett, mintha tudná, mit kell csinálni, de sok kétség gyötörte.

Úgy vélte, talán csak ő nem érti, mit hogyan kell csinálni, és miután első kérdéseit elhárították a felettesei, egy idő után nem kérdezett többet. Attól félt, hogy hibái miatt ki fogják rúgni, de a segítség hiánya, a magas teljesítményelvárás miatt már a kilépésen gondolkodott. Kétségbeesve tette fel nap mint nap a kérdést: „Ez most már mindig így lesz?” A munkahelyváltástól is félt, attól tartott, az első kudarc után a következő helyen sem lesz képes jobb teljesítményre.

A tanácsadás során azon kezdtünk el közösen gondolkodni, mi az, amire van ráhatása ebben a helyzetben. A vezetőket nem tudjuk megváltoztatni, de néhány dolog mindig az irányításunk alatt áll: hogy mit teszünk ezzel a feszültséggel, hogyan reagálunk rá.

Péter megoldásai egyrészt abban rejlettek, hogy kisebb lépésekre bontotta a nagyobb kihívásokat. Elkezdte reálisabban látni a helyzetet, nem azt várta el saját magától, hogy mindent önállóan oldjon meg. Közeledett a hasonló munkakörben dolgozó kollégáihoz, akiknek bátrabban mert kérdéseket feltenni, megtapasztalta, hogy információt kérni nem csak felettesektől lehet. Ahogy tisztult előtte a kép, és már adódtak olyan részfeladatok, amelyekben rutinra tett szert, úgy csökkent a szorongása.

Aki pozitív mintákkal, szakmai vezetőkkel, segítőkész kollégákkal indul a pályán, és értelmes feladatokat kap, ami teljesíthető kihívás, hamarabb meg tud erősödni új szerepében. Aki bizonytalan magában, gátlásos, szociális helyzetekben kevésbé találékony, könnyen háttérbe szorulhat már kezdetben. Ha a munka unalmas, nincsenek érdekes feladatok, az egész pályaválasztás megkérdőjeleződhet.

A fenti cikk Szabó Renáta Karrier és önismeret című könyvének szerkesztett részlete. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.