Ha hangszigetelésről beszélünk, semmi esetre sem szabad anyagokban gondolkodnunk. A hangnak ugyanis nem konkrét anyagtípusokkal, hanem különböző anyagokból készített épületszerkezetekkel állhatjuk útját − szögezi le már az elején Reis Frigyes, a Budapesti Műszaki Egyetem Épületakusztikai laborjának vezetője. A szakember szerint a legnagyobb hiba, amit hangszigeteléskor elkövethetünk az, hogy a szigetelendő falra vékony polisztirol táblákat vagy szálas szigetelőanyagot teszünk, és azt letapétázzuk. Ez önmagában ugyanis mit sem ér, hangszigetelésre ez a módszer gyakorlatilag alkalmatlan.

Új fal: hangszigetelő tégla lehet a megoldás
A hangszigetelés módja attól függ, hogy a házon belül teljesen új falat akarunk-e létrehozni, egy már meglévő,

© sxc.hu

ám nem hangszigetelt falat akarunk-e védeni, ne adj ’Isten egy ajtóval gyűlik meg a bajunk. Ha új falról van szó, legegyszerűbb, ha speciálisan erre a célra készült, kerámia vagy mészhomok alapanyagú falazóelemeket használunk. Ezek használatát kivitelezési szabályok írják elő, amelyeket a gyártó mellékel a termékhez. A gyártó ilyenkor azt is megadja, hogy milyen típusú falazóelemmel milyen szigetelési minőséget lehet elérni. A hangszigetelő téglákat a hagyományos falhoz hasonlóan lehet fölrakni, és le is kell vakolni. Ezeket az elemeket persze csak akkor lehet használni, ha számításokat is végeznek arra nézve, hogy az épület kibírja-e a többletterhet.

Fal, a falon
Ha két lakásegységet vagy egy szobát meglévő fal mentén választunk le, már szóba sem kerülhetnek hangszigetelő téglák. Az ilyen falakat ugyanakkor szükséges hang ellen szigetelni, hiszen eredetileg csak lakáson belüli falak voltak. Ilyenkor a különböző, burkolat jellegű kiegészítő szerkezetek jöhetnek jól. Konkrét anyagokról azonban itt sem beszélhetünk, a hangsúly a komplex szerkezeteken van. A hangszigetelést javító burkolat nagyvonalakban egy vázrendszerből, két réteg gipszkarton lemezből, és a vázrendszer által létrehozott légrésből áll. A légrést valamilyen szálas szigetelőanyaggal, kőzetgyapottal vagy üveggyapottal kell kitölteni − magyarázza Reis Frigyes, aki arra is felhívja a figyelmet, hogy a szálas szigetelőanyag kiválasztásakor nem a testsűrűség az irányadó: az egyes gyártók pontosan megadják, hogy a légrésbe milyen fajta szigetelőanyag való. Ettől nem tanácsos eltérni, mert könnyen meglehet, hogy a nem megfelelő minőségű szigetelőanyag nem tudja megtartani saját súlyát, és a légrés aljában köt ki. A 10 centiméter vastagságú válaszfalakra minimálisan 5−6 centiméternyi hangszigetelő burkolat szükséges, de jelentősebb javulás csak legalább 10 centiméteres szigeteléstől várható. A 10 centiméteres vastagságban benne foglaltatik két réteg gipszkarton lemez, és egy 7,5 centiméteres bordázott vázrendszer, a benne lévő szálas szigetelőanyaggal együtt. A szerelt burkolatok légrésébe műanyaghab szigetelőanyagot tenni súlyos hiba!

Kopogás a plafonon
Egyre több helyen készítenek úszópadlót, amelynek lényege, hogy a padlóburkolat alatt „úsztató anyag”, szálas szigetelőanyag, bazaltgyapot vagy üveggyapot van. Erre a célra egyébként speciális, polisztirol, vagy polietilén műanyag habok is megfelelnek. A lépéshangszigetelő lemez ugyanakkor egy összetett szerkezet része, nem keverendő össze a lépésálló szigetelőanyagokkal. Ez utóbbiak a tetőre valók, és nem szigetelnek hang ellen. A lépéshangszigetelő anyagok minőségét általában az úsztatott betonaljzat minimális vastagságához adják meg, azaz megmondják, hogy adott vastagságú betonaljzathoz milyen szigetelőanyag szükségeltetik. (Ez általában legkevesebb 25 decibeles.)

Legyünk résen!

© sxc.hu

Ha ajtót akarunk hangszigetelni, a réseket mindenképpen tömítenünk kell, akár használni akarjuk az ajtót, akár nem. A felső és a két függőleges él általában problémamentesen szigetelhető jó minőségű tömítőprofilokkal, az alsó élt azonban csak akkor lehet jól hangszigetelni, ha küszöb is van. Erre figyelni kell, mert ha a padló felőli szigetelést nem oldjuk meg, semmit nem ér a többi él szigetelése. A hangot öntapadós szivacscsíkkal, és gumiprofilokkal egyaránt ki lehet rekeszteni, a lényeg, hogy a tömítés az ajtót becsukva deformálódjon. Az persze nem jó, ha a szigetelőanyag túl vastag, mert ez esetben vagy nem lehet becsukni az ajtót, vagy vetemedni fog.

Hibalehetőségek tárháza
Házilagos kivitelezésnél rengeteg a hibalehetőség: a szerelt falak vázrészét például össze lehet barkácsolni fém helyett gyalulatlan deszkákból is, de annak minősége garantáltan gyengébb lesz. A szigetelőanyagon történő spórolás is sokba kerülhet: ha az anyag idővel összeroskad, mit sem ér a munkánk. Meglepően gyakori hiba az is, hogy összekeverik a lépésálló és a lépéshangszigetelő lapokat − ez esetben nem várható el hangszigetelő hatás − figyelmeztet Reis Frigyes, aki tojástartó legendáját is szerteoszlatta: ez a módszer teljesen haszontalan, a tojástartó ráadásul éghető, és a por is megáll rajta. Hasonló tévhit a hat vagy 10 centiméteres falak közé tervezett üres légrés, amelynek hangszigetelő hatása ugyancsak csekély.

Hozzávetőleges zajszintek decibelben

Levélsusogás: 10 dB Óraketyegés: 20 dB Halk rádiózás: 50 dB Társalgási beszéd: 60−70 dB Hangos beszéd: 70−85 dB Kiabálás: 80−100 dB Zongora: 60−95 dB Nyomdai szedőgép: 95 dB Légkalapács: 105 dB Fájdalomküszöb: 130 dB