Zavarta a dunaparti zaj az első kerület lakóit, mire a népet szolgáló önkormányzati vezetők azonnal meg is tiltották a szállodahajók kikötését. Aligha tartható azonban normálisnak, hogy a Duna két partjára épült városban ilyen döntések születhessenek – írja a Lakásfókusz lakossági ingatlanos blog.  Ahogy az sem  normális, hogy a felértékelődő dunaparti ingatlanok tulajdonosai – lásd luxus a víz mellett posztunkat – megakadályozhassák a Duna használatát.

Szó ami szó, elég erős akarat kell ahhoz, hogy valaki a lába alatti szilárd talajt folyóvízre cserélje. A fűtés télen többnyire csak fával vagy árammal oldható meg, legfeljebb gázpalackot lehet még használni, a vizet tartályokban lehet tárolni, ezért érdemes nagyon takarékoskodni, a szennyvizet pedig ugyancsak a tartályok raktározzák, onnan aránylag gyakran – egy két- háromtagú család esetében kéthetente szippantani kell. S bár a lakóhajó nagy előnye, hogy az építéséhez nem kell először megvenni horribilis áron egy telket, hanem fel lehet húzni egy dokkban, majd motorral vagy vontatással a kikötőhelyre szállítani, cserébe azonban a rezsi része a kikötődíj és a vízfelület-bérlés.

A lakóhajók szaporodását azonban a bürokrácia mellett az úszó lakások telepítésére alkalmas vízfelület hiánya is korlátozza. A belvárosi szakaszon hajózásra használják az összeszűkített és emiatt ráadásul felgyorsult folyású partszakaszt, ezért kényelmes helyük a lakóhajóknak csak a nem hajózó Duna szakaszon, vagy még inkább a holtágakban vannak. Ilyen például a nevével ellentétben félsziget Népsziget Újpest felöli oldala, ahol több úszó ház található, de ezek többsége alacsony komfortfokozatú pecás tanya. A Margitszigettel szemben a pesti Duna parton ugyancsak van mutatóban egy-két úszó lakás, közöttük olyan is, ahol bérelni is lehet lakrészt. Egy 50-60 négyzetméteres lakóterület ára 200 ezer forint, jelezve, hogy a Belváros közelségét itt is legalább úgy mérik mint Párizsban.

Budapesttel ellentétben Európa több városában éppen mostanában tekintik át, a helyi vezetők támogatásával, hogy miképpen lehetne támogatni a folyóra települt lakások terjedését. Egyes német városok kifejezetten élen járnak ebben. Már Berlinben is a városképhez tartoznak az úszó házak, néhány éve pedig Hamburg 75 horgonyzóhelyet jelölt ki úszó házaknak és erre készül az Északi-tengerbe torkolló Weser folyó partjain fekvő patinás kikötőváros, Bréma önkormányzat is.

A hanzaváros vezetői számára Hollandia a példakép, ahol már nemcsak a folyókra telepítenek úszó házakat, de olyan épületeket is terveznek, amelyek a talajon is szilárdan állnak és a vízen is tudnak lebegni, ha éppen jön az ár.