Egymillió év múlva tér vissza a belső Naprendszerbe a C/2013 A1 (Siding Spring) üstökös, amely vasárnap este száguldott el a vörös bolygó közvetlen szomszédságában.

A 0,8 kilométer átmérőjű üstökös, amelyet 2013 januárjában fedezett fel Robert McNaught, az ausztrál Siding Spring obszervatórium csillagásza, a Naprendszer külső tartományából, a Neptunuszon túlról az 50-100 000 csillagászati egységnyire lévő Oort-felhőből érkezett.

Míg az eddig megfigyelt üstökösök régóta vissza-visszatérnek a belső Naprendszerbe, mert keringési idejük kevesebb mint 100 év, a Siding Spring érdekessége, hogy 4,6 milliárd évvel ezelőtti kialakulása óta először hagyta el az Oort-felhőt, ahonnan 1-2 millió éve indult el. Az égitest ennél fogva eredeti formában őrzi azt a "nyersanyagot", amelyből a Naprendszer bolygói és kisebb égitestjei keletkeztek. A Mars-közelség után hat nappal éri el központi csillagunkat, majd újabb egymillió évre, vagy még hosszabb időre búcsút int a belső Naprendszernek.

"Az üstökös vizsgálatával – összetételének, szerkezetének elemzésével – közelebb juthatunk annak megértéséhez, hogy hogyan keletkeztek a bolygók" – magyarázta Carey Lisse, a John Hopkins Egyetem alkalmazott fizikai laboratóriumának vezető asztrofizikusa.

Az óránkénti 203 ezer kilométeres sebességgel száguldó égitest közép-európai idő szerint vasárnap este 20.27-kor került a legközelebb a Marshoz, amelytől "mindössze" 140 ezer kilométer választotta el. Ez a Föld-Hold távolság harmada, és alig egytizede annak a távolságnak, amelyre bolygónkat eddig az üstökösök megközelítették.

A rendkívüli közelség kiváló megfigyelési lehetőségeket biztosított a NASA három űrszondája (Mars Odyssey, Mars Reconnaissance Orbiter és MAVEN) és két marsjárója (Opportunity és Curiosity), valamint az Európai Űrügynökség Mars Express és az indiai MOM űrszonda számára.

"Egyetlen üstökös sem közelítette még meg ennyire a Napot, mint a Siding Spring teszi majd" – hangsúlyozta Carey Lisse. Mint rámutatott, az üstökös lesz az első, amely átszeli az úgynevezett vízjég-szublimációs (kigázosodási) határt, amely 2,8 csillagászati egységnyi naptávolságra van. "Valóságos gejzírként tör elő belőle a vízgőz" – tette hozzá az asztrofizikus.

(1 CsE - a Nap és a Föld közötti távolság – körülbelül 150 millió kilométer).