Több mint egy évtizede foglalkoztatja a tudósokat, hogy mi lehet az összetétele a sötét színű anyagnak, amely a Jupiter negyedik holdjának felszínét beborító árkok, barázdák és más viszonylag fiatal geológiai képződmények mentén rakódott le.

Mivel a rejtélyes foltok fiatal struktúrákkal hozhatók összefüggésbe, feltételezték, hogy az anyag az Európé belsejéből származik, s valamilyen geológiai folyamat során került a felszínre. Összetételét azonban megfigyelési adatok hiányában eddig nem tudták meghatározni.

A NASA bolygókutató részlege, a Jet Propulsion Laboratory kutatói a sötét foltok összetételének a meghatározására olyan kísérletsorozatot terveztek, amelynek keretében létrehozták az Európé felszínén uralkodó hőmérsékleti viszonyokat és sugárzást. A vákuumkamrában a mínusz 173 Celsius fokra lehűtött nátrium-kloridot, valamint a konyhasóoldatot elektronnyalábokkal bombázták, hogy reprodukálják a holdat érő intenzív sugárzást.

Néhány tucat napot eltöltve e zord feltételek között, ami körülbelül egy évszázadnak felelt meg az égitesten, a sóminták elveszítették ragyogó fehér színűket, sárgásbarna árnyalatuk, valamint spektroszkópiai (színelemzési) jellemzőik pedig az Európé jeges felületén látható lerakódásokéra emlékeztettek. Ráadásul minél hosszabb időn át sugározták be a mintákat, annál sötétebbé vált a színűk.

"A sólerakódások az Európé felszínén azt jelzik, hogy az óceán állandó kölcsönhatásban van a tengerfenék kőzeteivel. Ezt a tényt mindenképpen figyelembe kell venni annak eldöntésekor, hogy létezhet-e élet az égitesten" - hangsúlyozzák a NASA szakemberei, akik kutatási eredményeiket a Geophysical Research Letters amerikai szakfolyóirat online kiadásában tették közzé.