A hat tudós szombaton hagyta el a Mauna Loa hegyen 2400 méteres magasságban épített kupolát, amelyben a marsi életet szimulálták. A légzsilippel lezárt bázisból kitekintve csak a hawaii lávamezőket és hegyeket láthattak, ahol sem növény, sem állat nem él meg, így az űrhöz hasonló volt az atmoszféra.

A bázisukról csak űrruhában mozdultak ki alkalmanként. "Amikor először kiléptünk az ajtón, furcsa volt, hogy nem volt rajtunk űrruha, olyan régóta színleltünk" - mondta Jocelyn Dunn, a kísérlet egyik alanya, miután elhagyták a bázist. 

A kísérlet célja az volt, hogy az elszigetelt környezetben megfigyelt viselkedés és teljesítmény alapján meg tudják állapítani a szakemberek, ha a legénység egyik tagja depressziós kezd lenni vagy kommunikációs problémák jelentkeznek. Kim Binsted, a hawaii egyetem professzora szerint így a jövőbeni küldetések során időben lehet cselekedni, hogy megakadályozzák az esetleges komolyabb problémákat. 

A nyolchónapos szimuláció alatt a legénység tagjai testedzéssel és jógával vezették le a stresszt. Emellett lehetőségük volt a napenergiával működő futógépet is igénybe venni, bár csak délutánonként, és akkor is csak ha sütött a nap.

Dunn elmondása szerint bár az is elég nehéz volt, hogy az ember a rosszabb napjain nem tudott elvonulni, mégis a családtól való távolság volt a legrosszabb. A 27 éves doktorandusz a kísérlet miatt nem vett részt testvére esküvőjén, csak egy videofelvételen keresztül tudott tósztot mondani az eseményen. 

A bázis elhagyása után a csapat tagjainak az első dolga azoknak az élelmiszereknek az elfogyasztása volt, amelyekre hónapokig vágytak: szaftos görögdinnye, főtt tojás, barack és croissant. Ez valamelyest ízletesebb volt a szárított chilinél, amelyet nyolc hónapig ettek. Dunn következő teendője az úszás volt. A légmozgás mellett a fürdésben is hiányt szenvedtek: a szimulációs bázison heti hat perc zuhanyozásra volt lehetőség.