Túlnépesedés

A magyar börtönök "öröklött" problémájának számít a túlzsúfoltság. A rendszerváltás óta a probléma állandósult: kb. másfélszerrel annyi fogva-tartottat kell elhelyezni, mint amennyi férőhelyet megállapí-tottak. Az új bv-kódex nem szűkmarkúskodik a kötelező mozgástér és légtér megállapításánál (három négyzetméter és hat légköbméter). A valóság azonban, hogy egyszemélyes zárkákba gyakran két vagy három foglyot is beszuszakolnak, és előfurdalnak háromszintes ágyak is. A bv azonban nem teheti meg, hogy "helyhiány" miatt ne vegye fel az elítélteket: a büntetést végre kell hajtani.

„A javaslat egyik része, úgy tűnik, az Európai Uniónak íródott, a másik a hazai fogvatartottaknak” – vélekedett a Magyar Helsinki Bizottság (MHB) az Igazságügyi Minisztériumban (IM) formálódó büntetés-végrehajtási (bv) kódex tervezetének egyik korábbi változatáról. A Fundamentum c. emberi jogi folyóiratban Korszerűsítési szándék, kísértő múlt címen közreadott szakvéleményük számos helyen bírálja a változtatásokat, miközben elismeri az önálló törvény szükségességét.

A kódex valóban újdonságnak számít, mert mindeddig a hatályos magyar jog nem egységesen szabályozta a börtönügyet, hanem számos jogszabállyal és utasítással. A legfontosabb közülük egy 1979-es törvényerejű rendelet (tvr.), amely jogszabályfajtát az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek nyilvánított, így az nem is létezik. A rendszerváltás után többszörösen módosított tvr. ezzel együtt ma is meghatározza a fogvatartás kereteit.

A felaprózott jogszabályi háttér helyébe lépne a bv-kódex, amely éppúgy kiterjedne a bv-dolgozókra (smasszerekre) és a pártfogói felügyelet munkatársaira, mint a rabokra, illetve szabályozná a bv szervezeti rendjét is.

A jogvédők elsősorban azt nehezményezik, hogy a törvény szentesít számos, általuk több esetben bírált és a hatályos jog szerint törvénytelen gyakorlatot, valamint szűkíti az elítéltek visszailleszkedési lehetőségeit a társadalomba. „A megszorító intézkedéseket mindeddig önkényesnek mondhattuk, ezentúl törvényesek lesznek” – mondta a hvg.hu-nak Kőszeg Ferenc, az MHB elnöke.

Börtönnépesség európai országokban (2005. február)

	Fogvatartottak száma (fő)	Százezer főre jutó fogvatartottak száma
Albánia	3 778	105
Anglia és Wales	75 320	142
Ausztria	8 700	106
Belgium	9 245	88
Bulgária	11 060	143
Csehország	18 830	184
Dánia	3 774	70
Észtország	4 571	339
Fehéroroszország	52 500	532
Finnország	3 719	71
Franciaország	55 028	91
Görögország	8 760	82
Hollandia	19 999	123
Horvátország	3 010	68
Írország	3 417	85
Lengyelország	79 087	209
Lettország	7 796	337
Litvánia	8 063	234
Magyarország	16 543	164
Németország	79 329	96
Norvégia	2 975	65
Olaszország	57 046	98
Oroszország	763 054	532
Portugália	13 498	128
Románia	39 015	180
Spanyolország	59 899	140
Svájc	6 021	81
Svédország	6 755	75
Szerbia	7 487	92
Szlovákia	8 891	165
Szlovénia	1 129	56
Törökország	67 772	95
Ukrajna	198 386	416

Forrás: Londoni King's College, International Centre for Prison Studies és BVOP

Fegyőr betekint a zárkába. Kukucs © Pataky Zsolt

A jogvédők különösen elhibázottnak tartják, hogy a kódex megszünteti a büntetés „enyhébb végrehajtási szabályait” (evsz), amelyek éppen a fogvatartottak büntetés utáni beilleszkedését könnyítették meg. Az 1993-ban bevezetett kedvezmény lehetővé tette, hogy az elítélt büntetése egy része után havonta többször is elhagyhassa a bv-intézetet, és a börtönön kívüli legális munkát vállalhasson, így ne szakadjon ki a „normális” világból, illetve családjával is tarthassa a kapcsolatot. Az 1999-es Dörcher-gyilkosság után azonban Dávid Ibolya igazságügyi miniszter utasítására minimálisra csökkent azok száma, akik evsz-t kaphattak: 1997-ben még 1168 elítéltnek engedélyezték, 2000-ben már csak 109-nek. A kormányváltás után lényegében alig változott a gyakorlat: tavaly 232 szerencsés rab kapott evsz-t. Hasonló dolog történt a rövid távú eltávozásokkal is: 1997-ben az elítéltek 5503 esetben hagyhatták el a fegyintézeteket, 2000-ben 1155, míg tavaly 1983 esetben.

Ha a kódex életbe lép, akkor az evsz biztosan megszűnik, ám az enyhébb végrehajtási szabályok biztosan nem tűnnek el – vélekedik Soós László, az IM büntetőjogi kodifikációs főosztályvezetője. Szerinte a bv-kódex által megszabott, rendkívül tagolt, kilencfokozatú őrzési rend ezután is lehetőséget ad majd a kinti munkára és a rendszeres eltávozásra. Ennek némileg ellentmond, hogy a törvénytervezet csak évi legfeljebb 10 napnyi eltávozást engedélyez (Németországba ez a szám 42), míg az evsz 96-ot (gyakorlatilag mindegyik hétvégét). Soós úgy gondolja, a tervezet még változhat, és nőhet a szabadnapok száma.

A szabadságvesztés végrehajtásának büntetési fokozatait a bíróság állapítja meg, ő dönt arról, ki kerüljön az enyhébb fogházba, az átlagosnak számító börtönbe vagy a legcudarabbnak számító fegyházba. Az új törvény a végrehajtási fokozatokon belül három rezsimet (egy általánosat, egy–egy annál enyhébbet és szigorúbbat) állapít meg. Kőszeg szerint a bv-intézetnek ezzel lehetősége van arra, hogy „felülírja” a bíróságok ítéletét, például a „szigorított” börtönösnek rosszabb lesz a helyzete, mint az „enyhébb” fegyházasnak. A jelenlegi gyakorlat is ezt bizonyítja. A legkeményebbnek számító sátoraljaújhelyi börtönben a kapcsolattartás, sportolási lehetőség tekintetében a „normál” börtönösnek rosszabb, mint az enyhébb rezsimű fegyházasnak.

Soós László IM-főosztályvezető részben ért csak egyet a kritikával. Véleménye szerint a végrehajtási fokozatokat eddig is a bv-szabályok „töltötték meg tartalommal”, a Btk. szabályaihoz „pontos jogkövetkezmények eddig sem fűződtek”.

A munkavégzés fontos része a fegyintézeti nevelőmunkának, humanizálja a fogvatartást, és megkönnyíti az elítélt visszailleszkedését a társadalomba. A jogvédők attól tartottak, hogy megszűnhet az intézeten kívüli munkavégzés. Soós ezt kategorikusan cáfolja. Mint ahogy azt is, hogy az elítélt kötelezni lehetne munkavégzésre. Az osztályvezető elmondta: a rab csak a körletét köteles tisztán tartani.

Benne maradt azonban a tervezetben, hogy az intézetben végzett munka nem számít szolgálati időnek, és hogy a teljes munkaidőben foglalkoztatott elítélt a minimálbér harmadát kapja. Ez a Helsinki Bizottság szerint diszkriminatív rendelkezés.

Börtönnépesség nem európai országokban (2005. február)

Ország	Fogvatartottak száma (fő)	Százezer főre jutó fogvatartottak száma
Egyiptom	Kb. 80 000	Kb. 121
Szudán	Kb. 12 000	Kb. 36
Burkina Faso	2 800	23
Nigéria	39 153	31
Dél-Afrika	186 379	413
Kanada	36 389	116
Egyesült Államok	2 085 620	714
Mexikó	191 890	182
Kuba	Kb. 55 000	Kb. 487
Argentína	56 313	148
Brazília	330 642	183
Chile	33 098	212
Kolumbia	68 545	152
Irak	Kb. 15 000	Kb. 60
Izrael	13 603	209
Szaúd-Arábia	23 720	110
India	313 635	29
Irán	133 635	194
Pakisztán	86 000	55
Kína	1 548 498	118
Japán	73 734	58
Ausztrália	23 362	117
Új-Zéland	6 802	168

Forrás: Londoni King's College, International Centre for Prison Studies

Női fegyházas zárka. Bodorítás © Túry Gergely

A Helsinki Bizottság a tervezetben több ponton is hiányolta a fogvatartottak jogorvoslati lehetőségét. Az általuk megismert kódexváltozatokban az intézet parancsnokának számos, az elítélt helyzetét alapjában érintő intézkedéséről nem kellene határozatot hoznia, vagy azokban nem kellene a döntését indokolnia, így azokat nem lehet megtámadni. Soós szerint az IM már orvosolta a hiányosságokat, és a bírósági, illetve intézeten belüli hatékony jogorvoslatra is mód nyílik majd.

A főosztályvezető azt azonban elismerte: az MHB jogosan kifogásolja, hogy a tervezet nem teszi lehetővé, hogy a fogvatartott felvegye a kapcsolatot az állami jogsegélyt nyújtó „nép ügyvédjével”.

A kódex nem biztosítja az elítélteknek a petíciós jogot sem, vagyis azt, hogy problémáikkal többen együttesen forduljanak a hatóságokhoz. Márpedig a Helsinki Bizottság tapasztalatai szerint a többek által aláírt panaszt a börtönhatóság gyakran engedetlenségként értékel, és fegyelmivel „honorálja”. Soós szerint nincs ilyen gyakorlat, és ha lenne, az sértené a fogvatartottak jogait.

Az Alkotmánybíróság eltörölte az elítéltek „bűnmegelőzési ellenőrzését”, így rendőröknek nincsen helye a bv-intézetekben. A megyei rendőr-főkapitányságok munkatársai mégis irodát tartanak fönn a börtönökben. Az ún. „börtönoperások” működtetik az intézeti besúgóhálózatokat, információkat gyűjtenek a fegyintézet rendjét veszélyeztető cselekmények előkészületeiről, a fogságban vagy a szabadulás után tervezett bűncselekményekről. A Helsinki Bizottság állítja: a „börtönoperásokat” minden további jogszabályi változtatások nélkül ki kell tessékelni az intézetekből. Az IM főosztályvezetője szerint a bv-kódex hatályba lépése után ez meg is fog történni.

Világ a sitten

A londoni King's College-ben működő International for Prison Studies legutább idén februárban publikálta jelentését a világ országainak börtönnépességéről. Ebből kiderül, hogy a gazdasági fejlettség és a demokratikus berendezkedés nem szükségszerűen jelenti, hogy ezeken a helyeken kevesebben lennének börtönben. Mint ahogy az elmaradottság és diktatúra sem jelent feltétlenül sok rabot. A világon legalább kilencmillió ember raboskodik, a legtöbben, 2,09 millióan az Egyesült Államokban. Kína papíron a második 1,55 millióval, Oroszország pedig a harmadik 0,76 millióval. A lakossághoz arányítva is Amerikában van a legtöbb rab: 714 fő százezer lakosra számítva. A dobogó második fokán mindjárt hárman is állnak: Bermuda, Fehérorszország és Oroszország (532).  Hivatalosan és lakosságarányosan a legkevesebb fogoly Burkina Fasóban van: 23. A régiók közül Dél-Európában és Nyugat-Afrikában van a legkevesebb, Észak-Amerikában és Közép-Ázsiában a legtöbb fogvatartott.

Az előzetes letartóztatottakat legfeljebb hatvan napig lehet rendőrségi fogdán tartani (Nyugat-Európában általában csak 72 óráig), de valójában ennél jóval korábban átkerülnek a bv-intézetekbe. Jogvédők több esetben is szóvá tették, hogy a még jogerősen el nem ítélt személyeket jogaikban sokkal inkább korlátozzák, mint az elítélteket: kevesebbszer fogadhatnak látogatót, telefonálhatnak vagy kaphatnak csomagot, fogva tartásuk körülményei a fegyházasokéval egyeznek meg. Az MHB véleménye szerint az új kódex is indokolatlan szigorú a vizsgálati fogságban lévőkkel. Az IM illetékese nem osztja az aggodalmakat, ugyanis az MHB által sérelmezett részeket már javították a tervezetben.

Az IM augusztus közepén annak tudatában dolgozott a törvényen, hogy a Belügyminisztérium is elkészül az új szabálysértési kódexszel, mára azonban már látszik, a BM nem végez időre. Eredetileg úgy tervezték, hogy szabálysértési őrizetben lévők vagy azok, akiknek pénzbüntetését elzárásra változtatták kizárólag a rendőrségi fogdákon lesznek elhelyezve. Ez – mondani sem kell – igazságtalan lett volna a bűncselekményt el nem követőkkel szemben, hiszen a rendőrségi fogvatartás sokkal komiszabb, mint a bv-s. A BM késlekedése miatt azonban a bv-kódex legutolsó változata nem rendelkezik külön a szabálysértők büntetésének végrehajtásáról, tehát ők is bekerülhetnek a bv-intézetekbe.

Egyelőre magának a bv-kódexnek a sorsa sem biztos. Bár már az államtitkári egyeztetésnél tart, és így októberben akár a kormány elé is kerülhetne, kétkedésre ad okot azonban, hogy a kormány őszi jogszabály-alkotási tervében nem szerepel, így bár a bv-s szakma nagyon szeretné, a kormányzati ciklus végéig a parlament aligha fogja elfogadni.