A Pride volt az Orbán-rendszer temetési menete
A rendszerváltás idejének hangulatát lehetett érezni abban a tömegben, ahol a legtöbben legfeljebb gyerekek voltak akkoriban.
Ahogy korábban megírtuk, vasárnap egy 70 éves férfi a Ferenciek tere közelében rátámadt Jeszenszky Gézára és feleségére. A volt külügyminiszter életveszélyes koponyatörést szenvedett, életmentő műtétet kellett végezni rajta. Azóta már jól van, azt tervezi, hogy jövő héten már előadást tart Ukrajnáról.
Az incidensre reflektálva Jeszenszky Zsolt, a Pesti Srácok publicistája egy terjedelmes cikket közölt, amelyben azt fejtegette, hogy a támadás „Isten újabb figyelmeztetése” volt, mert apja „évek óta a Sátánt szolgálja”.
Az ominózus mondatokra azóta az egykori külügyminiszter is reagált. Szerinte fia a politikai és vallási fanatizmus áldozata, és csak remélni tudja, hogy ki lehet gyógyulni az „Orbán-hitből”.
Pottyondy Edina egykori momentumos politikus, jelenlegi influenszer és humorista a Facebook-oldalán hosszú bejegyzésben ment neki Jeszenszky Zsoltnak és a Pesti Srácoknak. Azt írta, kezdetben csak egy „éretlen, viszketeg pojácának” tartotta az Orbán-rajongó DJ-t, majd a kegyelmi ügy kirobbanása és K. Endre mentegetése után bizonyosodott meg arról, hogy az ifjabb Jeszenszky egy „feketeöves gyökér”. Jeszenszky cikkével azonban betelt nála a pohár:
„Milyen ember az, aki arról értesülve, hogy a 83 éves apja fejét kalapáccsal próbálták szétverni, gyorsan ír egy publicisztikát arról, hogy az apja Orbán-fóbiás, aki a Sátánt szolgálja, és reméli, hogy jókor jött a vén hülyének a figyelmeztetés? És milyen az a rendszer, ami ezt a láthatóan minden emberi jóérzést nélkülöző, még a képmutatásra is képtelen szociopatát alkalmazza? Milyen színvonalú médium az, ami az apja elleni gyilkossági kísérletet vallási fanatizmussal relativizáló sátánfajzat elmebeteg megéléseit felerősíti és rászabadítja a társadalomra?” – írja Pottyondy.
Pottyondy Jeszenszkyt a sztálini propaganda által példaképként beállított Pavlik Morozovhoz hasonlítja, aki elvhűségből börtönbe juttatta a saját apját is. Bejegyzését azzal zárja, hogy a szülői aggodalmának ad hangot: „A támadás önmagában is rettenetes, de apaként megélni mindezt felfoghatatlan fájdalom lehet. Minden szülőben van félelem, hogy mi lesz a gyerekével. Annyi borzalmat látunk, hallunk. Hát most van még egy hideg verejtékes rémálom. A neve: Jeszenszky Zsolt.”
