Már a görögök is… Hát nem – ők nagyon nem. Néhány évezreddel korábban kezdődött. Az ókori Mezopotámia és Egyiptom népei ma is vitatkozhatnának arról, hogy kié a szabadalom, ha nem pusztultak volna ki. De a sör azért megmaradt.

Sörösplakát az 1950-es évekből.
Kortyról kortyra
© hvg.hu
Bár a sörnek nem volt olyan szerencséje, mint a bornak, hogy magának, a megváltónak a vérét szimbolizálja, azért azokon a helyeken (a barbarikumban), ahol a szőlőtőkén ecetnek valónál jobb nem termett, szép karriert futott be. A falusi, uradalmi, céhes és kolostori főzdék nyomán már a XVIII. században jelentős söripar alakult ki – elsősorban a németek lakta területeken. A sör elterjedését az is segítette, hogy az ivóvíz gyakran fertőzött volt, míg a főzött árpa- és komlóléről azt tartották, hogy megvéd a betegségektől.

Mi, magyarok is a germánoktól vettük át a technológiát, és tanultuk el a sörfogyasztás fortélyát. A sör a XIX. században már elsősorban városi és társasági ital: sörgyárakban főzik, nem otthon; ivókban, sörözőkben fogyasztják, nem pedig családi asztalnál. Ebben óriási szerepe volt a sörgyártás ugrásszerű technológiai fejlődésének. A korszak nagy újítása az ászok (lager) – másképpen alsóerjesztésű – sörök kifejlesztése, illetve ennek egyik jellegzetes alfajának, a pilzeninek az 1842-es megjelenése. Az addig setét, zavaros („fátyolos”) és sűrű lötty mellett – idővel helyett – a sörivók aranysárga, közepesen testes és kellemes utóízű italhoz jutottak – immáron fa- és ónkupák helyett üvegpohárból, -korsóból kortyolhatták a hűs nedűt. A nagyváros lett az új ital legfontosabb piaca: a koncentrált, nagy tömegű és fizetőképes fogyasztót számos gyár szolgálta ki. Magyarországon az első üzemek már a reformkorban megszületnek, a tulajdonosok németek voltak, és a serfőzdék elsősorban a pesti német polgárság szomját enyhítették.

Az első serfőzőházak már a török kiűzést követően megjelentek, és óriási riadalmat keltettek a tűzvészektől rettegő polgárokban. Azért a sör is fogyott rendesen. Az első komolyan vehető sörgyárat – bajor mintára – a pesti születésű Schmidt Péter hozta létre Kőérföldén, azaz a mai Kőbányán. Az 1844-es indulás után többen is fantáziát láttak a sörgyártásban, így már tíz év múlva öt gyár készített sört Pesten. Ekkor keresztelik el Kőbányát Sörvárosnak. Eleinte azért jönnek ide a sörösök, mert a kőbányászat miatt hatalmas sziklaalagút- és pincerendszer van a föld alatt – hosszúsága eléri a 30 kilométert, ami egyrészt kiváló olcsó tárolónak, másrészt az ászokoláshoz szükséges hűvöst is biztosítja. Aztán a vállalkozók kutakat is fúrattak, és kiderült, kiváló a vízminőség is.

Az ötvenes években bukkan fel a Klein Schwechat-i sörgyár tulajdonosa, Anton Dreher, aki hosszú előkészítés után 1862-ben vásárolta meg a Kőbányai Serház Táraságot, amelyik aztán Dreher Antal Serfőzdéje Kőbányán néven működik tovább. A dualizmus korában a kereslet, így a termelés is gyorsan nőtt. A gyár országosan terítette termékeit, az Ászokot, a Királyt, a világos és barna Márciusit, a Duplamárciusit vagy éppen Bakot, sőt exportált is (elsősorban a Balkánra), de a legtöbb sör az egymilliós, dinamikusan fejlődő fővárosban fogyott. A sörösöknek az sem jött rosszul, hogy a filoxéra-járvány (1882-1906) szinte teljesen kipusztította a magyar szőlőültetvényeket. A növekvő kereslet hatására jött létre az Első Magyar Részvény Serfőzde Rt., a Kőbányai Polgári Serfőző Rt., a Kőbányai Király Serfőző Rt. vagy éppen a Haggenmacher család (a „hágik”) sörgyárai.

Az első világháború kitöréséig gyakorlatilag töretlen volt a forgalomnövekedés, 1914-ben már hárommillió hektót adott el a 69 magyar sörgyár. Akkoriban a magyar ugyanannyi bort ivott, mint amennyi sört. Kőbányán voltak közülük a legnagyobbak, a Sörvárosban öt saját malátagyárral rendelkező sörfőzde és egy önálló malátagyár is működött. A X. kerület beépített területének az egyötödét a több ezer embert foglalkoztató sörgyárak tették ki.

Az első világháború, majd az ország területe kétharmadának elcsatolása válságba sodorta a söripart, amelyet az 1940-es évek elejére ugyan sikerült kihevernie, de aztán jött a második világégés. A hadigazdaság idején a sörgyárak nem jutottak hozzá a jó minőségű alapanyagokhoz, maradt a cirok, a muhar, a melasz, a lóbab vagy a cukorrépa. 1920 után a sörtermelési kapacitás 70 százaléka az anyaországban rekedt, aminek a 90 százaléka Kőbányán koncentrálódott. Jellemző, hogy a Dreher az 1914-es termelésének csak a 7 százalékát tudta értékesíteni 1933-ban, a sörfogyasztás pedig 19 év alatt a 16 liter/fő/éviről 2 literre csökkent.

A túltermelési válságot a sörvállalatok egyesüléssel és profilbővítéssel próbálták túlélni. A felvásárlásoknál a Dreher volt a legügyesebb, 1935-re már a magyar sörpiac háromnegyedét uralta. A maradék javarésze a Polgárié volt, amelyik megszerezte magának a soproni, a kőszegi és a pécsi gyárakat, velük a dunántúli piac nagyobbik részét. A Dreher aligha marad talpon, ha nincsenek élelmiszeripari befektetései (Maul csokigyár, Floking konyak- és likőrgyár), a megüresedett Hagi sörgyárban nem létesít pamutfonót, és nem száll be a szállodaiparba (Hungária Nagyszálló, Ritz [Dunapalota], Nemzeti Szálloda). 1944-ben a németek kisajátították a kőbányai sörgyárakat, a sziklapincékben repülőgép-összeszerelő üzemet működtettek, a tápszer üzemben pedig nitroglicerint gyártottak. A kőbányai gyárak ezzel együtt viszonylagos épségben vészelték át az ostromot, bár készleteik teljesen megsemmisültek, és a textilüzem gépeit jóvátétel fejében magukkal vitték az oroszok.

A sörgyártás 1945 júniusában indul újra a fővárosban, hogy aztán szűk három év múlva Dreher Jenőnek alá kelljen írnia az államosításról szóló értesítést. A szocializmus ideje alatt alapvetően megváltoztak a sörfogyasztás szokásai: korábban a legtöbb sör csapolva fogyott, míg a Kádár-korszakban az arány 10 százalék alá csökkent. Viszont a sörfogyasztás a ’80-as évek vége felé elérte a fejenkénti 100 litert. A magyar sörgyárak nehezen bírták kielégíteni a keresletet, a sörhiány „politikai kérdés” lett. A trösztösített üzemeknek ellátási kötelezettségük volt, így a tervutasítás és a beruházások elmaradása szükségszerűen vezetett a minőség romlásához. 1973-ban indult meg a Borsodit gyártó bőcsi gyár, amelyik átmenetileg enyhítette a Dreher örökébe lépő legnagyobb gyár, a kőbányai leterheltségét. De igazi változást csak a rendszerváltás hozott.

Az import sörök megjelenése, a mesterségesen kialakított kereskedelmi határok 1985-ös felszámolása (a Borsodit például csak Kelet-Magyarországon lehetett forgalmazni), a gyárak önállóságának engedélyezése, majd a privatizáció és a fejlesztések révén ma Magyarországon nincs hiány sörből. A sörfogyasztás évi 70–71 liter körül alakul, amelynek a legkevesebb 90 százalékát a kőbányai Dreher, a soproni és a bőcsi gyár állítja elő.

Zádori Zsolt

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Kimi Raikkönen nyerte az Amerikai GP-t

Kimi Raikkönen nyerte az Amerikai GP-t

Elhunyt a Benetton egyik alapítója

Elhunyt a Benetton egyik alapítója

A nap videója: a szupersportautó, ami minden pillanatban máshogy hasítja a levegőt

A nap videója: a szupersportautó, ami minden pillanatban máshogy hasítja a levegőt

Genetikusok szerint a honfoglalók ősei hunok voltak – megjelent a tanulmány

Genetikusok szerint a honfoglalók ősei hunok voltak – megjelent a tanulmány

Trump: felmondjuk a nukleáris erőkről szóló megállapodást

Trump: felmondjuk a nukleáris erőkről szóló megállapodást

Aki most dob piacra egy panellakást, már karácsonyra a pénzénél lehet

Aki most dob piacra egy panellakást, már karácsonyra a pénzénél lehet