Kollár Andor elmondta: az ügyben két gyermekelhelyezési per indult; az apa Németországban, később az anya Magyarországon fordult bírósághoz. Az eset idején már folyamatban volt a külföldi eljárás, így nekik volt joghatóságuk az ügyben.

Németországban folyamatos felügyelik a gyermeküket egyedül nevelő szülőket. Az anya korlátozás nélkül tarthatja telefonon, levélben vagy e-mailen a kapcsolatot két gyermekével és személyesen is látogathatja őket - tette hozzá a jogász.

A tizenkét éves kisfiú kiadatását azért kérte az apa, mert a szülők között korábban, a bonni családjogi bíróságon született egy megállapodás, amelynek értelmében a gyermek és testvére tartózkodási helyéről kizárólag az apa dönt.

Az anya ezt megsértette, amikor 2005-ben a húsvéti szünetre Magyarországra hozta a gyermekeket, de nem vitte vissza őket a megbeszélt időre. Akkor úgy nyilatkozott: a szünidő végén a rendőrség őt és a két kisfiút a kapitányságra vitte, ahonnan az apjuk a kisebbiket "elrabolta", a nagyobbik gyermek pedig Magyarországon maradt.

Az apa és a német hatóság - a szülők közötti megegyezés értelmében és a hágai egyezményre figyelemmel - kérte a magyaroktól a gyermek kiadatását. A megjelölt időpontban azonban hiába érkeztek a helyszínre a bírósági végrehajtók, mert a kisfiút a nagymama pánikrohamra hivatkozva a budapesti pszichiátriai intézetbe szállította. Az apa innen vitte tavaly júniusban magával a gyermeket.