Toroczkai László. Három neve volt © HVG

"Nem akartuk nagydobra verni az alapítvány valódi célját" - így emlékezett vissza az Esély a Stabilitásra Közalapítvány egyik jelenlegi kurátora, miért a jugoszláviai újjáépítést, a környezetvédelmi károk enyhítését, a független tájékoztatás és oktatás támogatását említették célként 1999-ben az alapító okiratban. A szegedi önkormányzat által hét éve 25 millió forintos tőkével alapított szervezet valódi célja ugyanis a Milosevics-rezsim megdöntésére készülő erők finanszírozása volt. A születése után nyomban - az Orbán-kormány egy 2000. februári határozatával - 350 millió forintos állami támogatásban részesült közalapítvány, melyhez időközben amerikai, norvég, ausztrál és svájci kormányzati, valamint NATO-pénzek is érkeztek, kezdetben jórészt szerb ellenzéki politikusokat, fiatalokat, ellenzéki városvezetőket és a rezsimmel szemben álló médiumokat segített. Előfordult, hogy a támogatásra pályázó szervezeteknek vagy magánszemélyeknek nyomdagépekre adtak pénzt, máskor például iskolai fűtéstámogatás címén juttattak adományokat. Jóllehet az alapítvány pályázati kiírásait szerbiai lapokban is közzétették - így azokról és a támogatottakról bárki tudhatott -, a kifizetéseket néha igen diszkréten intézték. Volt olyan magánszemély, aki készpénzben kapta meg a támogatást, másoknak - például a belgrádi B92 rádió és televízió üzemeltetőinek - magyarországi bankszámlákra utalták az összegeket. Mindezt az alapítvány koordinációs irodájának egyik vezetője, a Vajdaságból származó Nagy Gábor intézte.

A Bartha László (Fidesz) akkori szegedi polgármester vezette induló kuratóriumba 1999 decemberében köztiszteletben álló szegedi polgárokat - ügyvédet, önkormányzati képviselőt - választottak be, hamarosan azonban a külügyi tárca emberei is feltűntek a testületben. Így lett kurátor Orbán Viktor miniszterelnök és Martonyi János külügyminiszter környezetéből Király András László és Kerék-Bárczy Szabolcs, mindketten a Külügyminisztérium munkatársaként, valamint a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) elnöke, Szabó Tibor. Velük egyszerre választották kurátornak az akkor mindössze 22 éves Toroczkai Lászlót, aki némi név-elírással hol Tóth Lászlóként, hol Tóth (Toroczkói) Lászlóként szerepel az alapítványi papírokban.

A Magyar Televízió székháza elleni szeptemberi ostrom éjszakáján országos hírnévre szert tett, vezetéknevét 18 évesen Tóthról Toroczkaira változtató fiatalember ügyvéd édesapjának, Tóth Lászlónak köszönhette kurátorságát. Az apa a MIÉP szegedi önkormányzati képviselőjeként maga ajánlotta be fiát Barthánál, mondván: jobban ismeri a Vajdaságot, mint bárki más a kurátorok közül. S noha a testület évente csak négyszer ülésezett, tagjai beleláttak az alapítvány pénzügyeibe, ők írták ki a pályázatokat, készítették el a gazdasági terveket, ítélték oda a pénzeket. Az alapítvány iratai között talán államtitkot tartalmazók is lehettek, legalábbis erre utal, hogy a külügyes kurátorok érkezésekor kikötötték: az állami, szolgálati vagy üzleti titkokat tartalmazó dokumentumok nem hozzáférhetők a nyilvánosság számára.

"Mindig azzal kezdődtek a kuratóriumi ülések, hogy tálcán összeszedték a mobiltelefonokat, és a Nemzetbiztonsági Hivatal poloskátlanított" - mondta a HVG-nek Toroczkai, igaz, az utóbbi óvintézkedésre Bartha például nem emlékszik. A fiatalember beválasztása az alapítványi vezérkarba azért is figyelemre méltó, mert nemcsak a 2001-ben létrehozott Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom vezetőjeként, hanem már MIÉP-tagként, kurátorrá választása előtt is a hatóságok látókörébe kerülhetett: 1999 elején ugyanis a fejébe vette, hogy fegyveres szervezetet hoz létre a vajdasági magyarok védelmére. A szervezkedésbe magyar fiatalokon kívül Horvátországban harcolt veteránokat is bevont, köztük a titkosszolgálatok előtt is ismert figurákat. Tervéről Csurka István pártelnök tudomást szerzett és nemtetszését fejezte ki - részben ennek is köszönhető, hogy Toroczkai 2000 tavaszán csendben otthagyta a MIÉP-et.

Néhány hónapra rá a külügyesek javaslatára az alapítványból tették ki, helyére a Vajdaságból származó Kisimre Ferenc újságírót ültették. "Nem szerették volna, ha az alapítvány Laci ügyei miatt kerül reflektorfénybe" - állítja Bartha. "Kilógtam a kuratóriumból a véleményemmel. Azt akartam, hogy az alapítvány az elején ne csak szerbeket, hanem vajdasági magyarokat vagy éppen muzulmán, albán szervezeteket is pénzeljen" - mondta távozása hátteréről Toroczkai. A kuratórium egyik, külügy által delegált tagja viszont komolyabb okról beszélt a HVG-nek: "felső diplomáciai körökben" később még az is komolyan felmerült, hogy Toroczkait valamelyik ellenérdekelt titkosszolgálat "fogja". Tevékenysége ugyanis a külügyesek szerint csak ártott a magyar diplomáciának. Toroczkai viszont úgy véli: ezek a sokszor éppen a jobboldal irányából érkező feltételezések csak arra jók, hogy őt kompromittálják, s a már amúgy is bizalmatlan "nemzeti érzésű köröket" bomlasszák.

Toroczkai vágya mindenesetre később teljesült. Milosevics bukása után az alapítvány már szinte kizárólag azokat a vajdasági magyar szervezeteket támogatta - köztük a Kasza József vezetése alatt álló Vajdasági Magyarok Szövetségét -, amelyek korábban sérelmezték, hogy az első pályázati pénzekből szinte csak szerbek részesültek. Az Esély a Stabilitásra egyébként egyre kevesebb állami támogatást kap, de - a külügyi tárcától származó információnk szerint pályázati pénzekből - még 2006-ban is jut nekik 70 millió forint, s a minisztérium jövőre is tervezi a támogatásukat (korábban külön nevesítve szerepelt az alapítvány a központi költségvetésben). Eddig - hat év alatt - összesen 1,24 milliárd forintot utaltak át nekik.

A jelenleg Mécs László szegedi MDF-es önkormányzati képviselő vezette 16 fős kuratórium összetétele meglehetősen színes. A csapatban Géczi József szocialista országgyűlési képviselő társaságában például a Németh Zsolt, a parlamenti külügyi bizottságának fideszes elnöke mellett dolgozó Klein András is feltűnik. Az évek során persze cserélődtek is a kurátorok, egy ideig például tag volt Petheö Ádám, aki katonadiplomataként már a brüsszeli magyar NATO-képviseletet erősíti, illetve a Mucuska-botrányba belebukott HTMH-elnök, Bálint-Pataki József is. A Szegedi Biztonságpolitikai Központot is támogató alapítvány a "demokratikus átalakulás" jegyében továbbra is pénzel szerb politikai erőket, de aranykora véget ért. Míg 2000-ben 385 millió, 2001-ben pedig 400 millió forintot költött pályázataira, 115 millió forintos tavalyi költségvetéséből jószerével csak konferenciák szervezésére futotta, nagyobb projektekkel már nem büszkélkedhet.

DEZSŐ ANDRÁS, PÖLÖS ZSÓFIA