Kádár György: Ezt a számot nem hiszem el. A rendőrök jogsértései körüli hatósági ködösítést katasztrófának tartom. Mint rendőrbűnök után nyomozó egykori katonai ügyész tudom, hogy 1976 és 1989 között a rendőrök évente átlagosan kettőezer bűncselekményt követtek el. Csak a hozzánk tartozó három megyében, Szabolcsban, Hajdúban és Borsodban évi 350 bűncselekményt tártunk fel. Az persze igaz, hogy jelentős részük úgynevezett katonai bűncselekmény volt, tehát parancsnoki hatáskörben bírálták el. Akkoriban elvileg a hároméves szabadságvesztésnél enyhébben büntetett cselekményeknél a katonai ügyész visszaadhatta az ügyet a parancsnoknak. Közöttük voltak a hivatali visszaélések jelentős része és a bántalmazások is. Ma már az állampolgár nem mer vagy nem akar a rendőrök ellen feljelentést tenni.

hvg.hu: Ezt azért az ügyészségi adatok nem támasztják alá: a feljelentések száma érdemlegesen nem változott. De mitől is félne a sértett állampolgár feljelentést tenni?

K. Gy.: Azzal, hogy megszűnt a katonai ügyészség rendőri részlege, megszűnt a hatékony nyomozás lehetősége is. A nyomozó ügyészeknek nincsen tekintélyük sem a rendőrök, sem az állampolgárok szemében. Nem véletlenül. Az „átkosban”, a nyolcvanas években a rendőrök ellen indult eljárások negyven százalékát szüntették meg, de hatvan százalékban eredményes volt a nyomozás, és megállapították a rendőrök felelősségét. Most tíz százaléknyi sincs a felelősségre vonás aránya.

hvg.hu: Mennyire számít ritkának, hogy a rendőrök nemi erőszakot követnek el?

K. Gy: Egyáltalán nem példa nélkül való. Fegyveres szerveknél gyakran fordul elő, hogy a hatalom emberei a rájuk bízott, intézkedés alá vont civileket szexuálisan molesztálják vagy megalázzák. Két éve Kisvárdán például hat fogdaőr azzal szórakozott, hogy a férfi és a női fogvatartottakat összeengedték, hogy a rendőrök szórakoztatására közösüljenek. Így volt ez már a nyolcvanas években Mátészalkán is, ahol hat rendőrt kellett elítélni ilyen bűncselekmények miatt. Egy 12 éves szökött intézetis lány pedig négy készenléti rendőrt „szereltetett” le, bár a sértett nem hivatkozott erőszakra. Ezek a visszaélések mindig előfordultak, de nem ezek demoralizálják a rendőrséget.

hvg.hu: Hanem kik vagy mik?

K. Gy.: Több összetevője van a siralmas állapotoknak. Itt vannak például azok a parancsnokok, akik maguk is bűnöznek; ők biztosan nem fogják a beosztottjaikat rövid pórázon tartani. A dolog viszonos. Ha a rendőr azt látja, hogy a parancsnoka elsősorban azzal foglalkozik, hogyan lehetne valami jó autóhoz hozzájutni, vagy azt, hogy a felettese milyen kétes személyekkel tart kapcsolatot, a beosztott maga is könnyebben elcsábul. Ez borzalmas, mert a testületi szolidaritásnak nem zsiványbecsületnek kellene lennie.

Kádár György. Sötét szemüvegen át © Stiller Ákos

K. Gy.: Halottunk rá elég példát, számos ügy kipattant már, a többségüket természetesen feljelentés hiányában felelősségre vonás nélkül fejezték be. Ez bomlasztja és demoralizálja leginkább az állományt, mert azt látni, hogy mindent meg lehet úszni. A szívességek újabb szívességeket szülnek, az ördögi körből roppantul nehéz lesz kitörni.

hvg.hu: De ha ennyire sok a visszaélés, miért nem buknak le a rendőrök?

K. Gy.: A nyomozáshatékonyság biztosan nem az ügyészek létszámától függ. A hetvenes években három megyére egy vezetőhelyettes és három beosztott katonai ügyész jutott, akiket a rendőri vonalra állítottak. Ma megyénként egy plusz öt-hat fős létszámmal dolgoznak a nyomozó ügyészségek. Ötször annyian foglalkoznak tehát a rendőrök ügyeivel, és mégis ennyire rossz hatékonysággal. A katonai ügyész egykoron maga is nyomozott, a mostani civil ügyész csak a papírokból dolgozik. Egy rendőrt, aki tagad, egyedül csak adminisztratív eszközökkel, titkos bizonyíték nélkül megbuktatni reménytelen vállalkozás.

hvg.hu: A rendőri vezetők, a főkapitányok kiválasztásánál forradalmian újnak számított 1991-ben a pályázati rendszer. Olyannyira idegen volt a magyar gyakorlattól, hogy később egyszer sem ismételték meg. Valójában miért maradt a kinevezési szisztéma?

K. Gy.: A pályázati rendszer valóban forradalmian előremutató volt, csak már előre lehetett tudni, hogy melyik pályázónak kell nyernie. Kulcsszerepe volt a győztesek „kiválasztásánál” Túrós Andrásnak, aki akkoriban az országos főkapitány közbiztonsági helyettese volt, de a pártállam utolsó éveiben belügyminiszter-helyettes és főkapitány is volt. Ő építette ki a klientúrát, aminek a szakmai teljesítményhez semmi köze sem volt. A sokkal jobb szakembernek számító Láposi Lőrincnek, akinek bűnügyi csoportfőnökként nagy tekintélye volt az állomány előtt, esélye sem volt, hogy politikai kapcsolatok nélkül saját csapatot szervezzen. Többen ma is pozícióban vannak az 1991-es főkapitányi merítésből.

hvg.hu: Mitől érzi mostanában úgy a polgár, hogy jobb elkerülni a rendőrt?

K. Gy.: Tapasztalataim szerint a rendszerváltás óta a rendőrségen nem javult a törvényesség és a szakmai munka minősége; és az állampárti időszakban a rendőr nyilván nem volt kitéve annyi csábításnak, mint most, a testületi drill pedig akkoriban sokkal erősebb volt, emellett akkoriban kevesebb rendőr szolgált.

hvg.hu: Ez meglepő. Biztos, hogy a rendőrállamnak kevesebb rendőre volt, mint a demokráciának?

K. Gy.: Csak egyetlen összehasonlító adat: amikor én a debreceni kapitányságnak voltam a bűnügyi osztályvezetője, akkor annak a részlegnek a létszáma mindenkivel együtt 117 fő volt, most 189. A Rendészeti Biztonsági Szolgálat (Rebisz) állománya majdnem háromezres, ehhez képest egyszerre csak négyszáz embert tud kivezényelni az utcára. Nálunk, sajnos, egyáltalán nem létezik az úgynevezett „kaszárnyarendőrség”, mert még a Rebiszhez is 150 kilométerről ingáznak be a rendőrök, ami az ütőerőt alapjaiban gyengíti. De ennél sokkal fontosabb, hogy teljesen hiányzik a stratégia, s ez megakadályozza, hogy a rendőrség megújuljon. A rendőrség érzi, hogy üresjáratban dolgozik. Éppúgy, mint egykoron, a nyolcvanas években az állambiztonság, amikor évi 300 politikai, „államellenes” bűncselekmény derítettek föl, és közben csak a Gyorskocsi utcában 200 vizsgáló ült. Meg kellene határozni a kulcsponti kérdéseket. El kellene dönteni, hogy ezzel a pénzzel és állománnyal mit képes a rendőrség megvalósítani. A mai rendszerben például a közlekedésrendészet túlzott szerephez jut, ha nem erőltetnék a mostani látványakcióikat, akkor sem lenne sokkal rosszabb a helyzet. Ezeknek a hatékonysága ugyanis a zérushoz közeli. Ma például Debrecenben évi egy elkapott ittas vezetőre ezer olyan jut, aki részegen furikázik. Arra viszont a mai gyakorlat lehetőséget teremt, hogy a rendőrök korrumpálhatóak legyenek. Az utakon szolgálók is érzik, hogy felesleges munkát végeznek, ami szintén nagyon romboló hatású. A megerősített rendőri jelenlét országosan nem csökkenti a balesetek számát, csak a földrajzi megoszlását módosítja: ahol vannak, kevesebb lesz, ahol nincsenek, több.

© Stiller Ákos

K. Gy.: Nem azt mondom, hogy ne legyenek közlekedési rendőrök, csak azt, hogy most túl sok van belőlük, és értelmetlen akciókra pazarolják az erőforrásokat. Ugyanez a helyzet a kábítószeres vonulattal. Mindenki jól tudja, hogy nem számítunk célországnak, alig vannak kábítószeres bűncselekmények, és drogosok is csak elvétve követnek el bűncselekményeket. Ennek ellenére ezen a területen tevékenykedik a legtöbb fedett nyomozó és szigorúan titkos tiszt. Az értelmetlen dolgokkal való foglalkozás is a korrupció és a visszaélések felé löki az állományt. Alapvetően az élet és vagyon elleni bűncselekmények határozzák meg a lakosság biztonságérzetét, ehhez képest itt az eredményesség nagyon rossz, és a sértettek már feljelentést sem tesznek, mert nem bíznak a nyomozásban. Azt is elképesztőnek tartom, hogy a létszámkereteket az ötvenes évek bűnügyi statisztikáira alapították. Még a megyén belül sem lehetne áthelyezni rendőröket, ha a bűnügyi helyzet úgy diktálná.

hvg.hu: A kormány a regionális rendőrséget tartja jó megoldásnak. És ön?

K. Gy.: Elhibázott ötletnek tartom. Az önkormányzati rendőrség lenne a legjobb megoldás, ott érvényesülne a leginkább a civil kontroll. A polgármester hozná a maga kapitányát, együtt sírnának, együtt nevetnének. Az önkormányzat eldöntené, hogy neki hány rendőrre van szüksége, ahogy azt is eldönthetné, mi a fontos neki: az iskola, az úthálózat vagy a közbiztonság. Az állampolgár annak alapján fog választani, hogy melyik program a szimpatikusabb neki: a biztonságos vagy az autóval jól járható város.

hvg.hu: De egy önkormányzati rendőrségnél nem jelentene-e különös veszélyt, hogy a városvezetés és az iránta lojális rendőri vezetés még a sötét ügyeknél is „összedolgozik”?

K. Gy.: Tökéletes megoldás persze nincs. De az önkormányzati rendőrségnek megvan az az előnye, hogy a polgárt nem lehet korlátozni abban, hogy amit lát, abból következtetéseket vonjon le, és a városi politikusokon keresztül szankcionálja a korrupt rendőreit. Egy országos, regionális vagy megyei szervezetben működő rendőrség viszont el tudja leplezni a visszásságokat.

hvg.hu: Rettenetesen sötéten látja a mai helyzetet, miközben a bűnügyi statisztikák nem ennyire kiábrándítóak. A mélypontnak számító kilencvenes évek végétől a számok javultak.

K. Gy.: Ezek a számok elfedik a valóságot. A rendőrök szakmai teljesítménye rossz, ma már alig végeznek normális helyszínelést, ujjnyom alapján alig fognak meg tettest. A legsúlyosabb életellenes – elévülési időn belüli – 350 bűncselekménynél nem fogták meg a tettest. A rendőri vezetők szakmai felkészültsége jelentősen romlott, az értékelő-elemző munka elképesztően alacsony színvonalon van. A legfontosabb lenne a valószínű elkövetési idő és hely meghatározása, nem pedig a látványos akciók erőltetése. A rendes bűnügyi térképek és nyilvántartások sokkal fontosabbak a korszerű nyomozásban, mint a különféle hókuszpókuszok. A rendőrség szerepe a bűncselekmények megelőzésében kulcsfontosságú, ám a felderítésüknél nincs jobb megelőzés. Márpedig az ismeretlen tetteses ügyeknél ez 35 százalék körül mozog, ami siralmas.

hvg.hu: Gyakori rendőri magyarázat az eredménytelenségére, hogy a jogszabályok szükségtelenül korlátozzák a rendőri tevékenységet.

K. Gy.: Dajkamese, hogy a rendőrségnek nincsen elég jogosultsága. Teljesen elégségesek a rendőrségi és a büntetőeljárási törvény biztosította lehetőségek, ma is meg lehetne fogni a bűnözőket. A „rossz törvényekre” a tehetetlen és az ügyetlen rendőrök hivatkoznak. Ennek sokszor éppen az ellenkezője az igaz. A jelenlegi igazoltatási szabályok óriási túlhatalmat adnak a rendőrnek: azt állít meg és igazoltat, akit akar. Pedig az igazoltatás intézkedésnek minősül, indokának kell lenni, és azt közölni kellene az igazoltatottal. Tavaly például kétmillió igazoltatás történt, és tízezer esetben kellett csak intézkedni.

© Stiller Ákos

K. Gy.: Egyetértek Bodrácska Jánossal, aki azt mondta, hogy ötezer fővel kellene csökkenteni a testület létszámát, és a felszabaduló bérkeretet a maradék állomány bérfejlesztésére kellene fordítani. 1989-ben elsőként mondtam ki nyilvánosan a közmédiában, hogy a rendőrség képtelen megvédeni minden polgárát, jobb, ha az emberek maguk védik meg magukat. De ha az állampolgár rákényszeríti a politikust arra, hogy többet áldozzon a közbiztonságra, akkor más lesz a helyzet. Valamikor a vájár keresetéhez szabták a rendőrök meg a pedagógusok bérét, s a kereseti lemaradás máig megmaradt. Amíg a nyugati arányok nem állnak be, addig marad a kontraszelekció. Az utcai állomány nagyobbik része ma is azért áll rendőrnek, mert máshol nem tud elhelyezkedni.

hvg.hu: Ehhez képest sokan éppen az erős fluktuációtól féltik az állományt.

K. Gy.: Ennyire romlott belső viszonyok mellett nincs jelentősége a fluktuációnak. A korrupciónak éppen az összeszokott társaságokban nagyobb az esélye. Ráadásul a korrupcióval leginkább veszélyeztetett területeken nincs elég vezető, miközben hatezer alezredes van, csakhogy a 90 százalékuknak egyetlen beosztottja sincsen. Pénzt nem tudnak adni, ezért inkább előléptetnek. A jelenlegi és a készülő szabályok nem inspirálják arra a rendőröket, hogy ötven felett is a testületnél maradjanak.

hvg.hu: Hónapok óta mást sem hallani, mint hogy az új rendőri nyugdíjszabályok bevezetését követően tömegessé válik a rendőri vezetők pályaelhagyása.

K. Gy.: Ebben nem hiszek. Különösen úgy nem, hogy a szerzett jogokat nem veszik el, s csak a később a rendőri pályára lépőkre vonatkoznak az új szabályok. Akinek jó helye van, aligha választja a nyugdíjat. Nagyon meg lehet szokni a napi szívességeket, ingyen kaja, ingyen pia, miegymás. Egyébként a biztos, „nyugdíjas” állás még ma is a rendőri pálya egyik legfőbb vonzereje.

hvg.hu: Mi a véleménye arról, hogy a mostani rendőrségi fejvesztések mögött a rendőrségen belüli csoportok rivalizálása húzódik meg?

K. Gy.: Én mást látok a háttérben. Szerintem Gyurcsány Ferenc gyorsíttatta fel mesterségesen a Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálata (RSZVSZ) nyomozásait, hogy legyen mire hivatkozni a tisztulási folyamat elindításához. Ennek két következménye van: egyrészt egyszerre derül ki több skandalum, másrészt fél év múlva majd azt lehet mondani, hogy mennyivel jobb a helyzet, mert nincsenek már ilyen ügyek.

hvg.hu: Egykor katonai ügyészként mi a véleménye a legnagyobb port felverő csoportos nemi erőszak ügyében folyó nyomozásról?

K. Gy.: Felelőtlenség lenne tőlem, ha bármit is határozottan állítanék, de nekem úgy tűnik, az ügyben egyáltalán nem szakszerűtlenül járt el a rendőrség, amikor nem fel-, hanem bejelentésként kezelték E. Zsanett állítását. Szerintem a rendőrség látszólag nem intézkedett, miközben a rendőrség belbiztonsági szolgálata, az RSZVSZ szándékosan azonnal titkos nyomozást indított, így rá tudtak állni a feltételezett tettesekre, le tudták őket hallgatni, és kiderülhetett, hogy ők vitték magukkal a lányt. Ezt támasztja alá az is, hogy már a gyanúsítottak fényképét tudták a sértettnek megmutatni.

hvg.hu: A móri balfogásokért – ízlés szerint – egyesek az ügyészségben, mások meg a bíróságban találják meg az első számú felelőst. Valami azt súgja, maga a rendőröket hibáztatja.

K. Gy.: Jól érzi. A rendőrök hibáztak a legnagyobbat, de jellemző módon ennek sincs személyi következménye. Le kellett volna váltani a rosszul dolgozó rendőri vezetőket. Mezőtúron az állampárti időkben megöltek öt embert, és egy ártatlant ültettek le miatta, de, szerencsére, mindez kiderült, és a főkapitánynak, a helyettesének, a bűnügyi osztályvezetőnek menniük kellett. Igaz, a megyei főügyésznek, a helyettesének és a vádiratot jegyző ügyésznek is. A móri tárgyalásnál akár az is előfordulhatott, hogy a rendőrök a bírót olyan bizonyítékokkal manipulálták az ügyészségen keresztül, amelyek a hivatalos nyomozati anyagok között nem is szerepeltek.

Zádori Zsolt