HVG

Miskolc, Szekszárd, Székesfehérvár - e három megyeszékhelyen emeltek leggyakrabban vádat bűncselekmény miatt tavaly Magyarországon. Borsod, Tolna és Fejér megye központjában 2006-ban több bűntett és vétség (75, 73, illetve 68) jutott ezer lakosra, mint Budapesten (66). A múlt évi kriminálstatisztika a bűnözés súlypontjainak átrendeződéséről látszik árulkodni: 2005-ben még Debrecen, Eger és Budapest számított bűnügyi tekintetben a leginkább fertőzött településnek. A bűnelkövetők által erősen szorongatott Miskolcon tavaly például csaknem kétszer annyi bűncselekmény vált ismertté (ezer főre vetítve: 75), mint a kriminalisztikai értelemben legkevésbé háborgatott Veszprémben és Békéscsabán (40-40).

Még nagyobb különbség mutatkozik a megyeközpontok adatai között az egyik rettegett bűncselekmény, a betöréses lopás statisztikája alapján. A "dolog elleni erőszakkal" elkövetett ilyen tolvajlásokat relatíve a legnagyobb arányban tavaly is Szekszárdon hajtották végre: ezer polgárra 9 ilyen bűneset jutott, míg Szegeden csak 1, Győrött és Székesfehérvárott pedig 2-2. A szakzsargonban srenknek nevezett bűnesetek száma ugyancsak magas volt 2006-ban Pécsett és Miskolcon is: ezer polgár közül hetet-hetet fosztottak ki az illegális látogatók. Pontosabban szólva ennyi ilyen tárgyú ügyet volt hajlandó jegyzőkönyvezni a rendőrség.

HVG

Az akár 8-15 évi szabadságvesztéssel is büntethető agresszív bűncselekmény, a rablás tavalyi toplistáját ugyanakkor Miskolc vezeti - derül ki az egységes rendőrségi-ügyészségi bűnügyi statisztika, az úgynevezett ERÜBS adataiból. A 174 ezer lakosú borsodi megyeszékhelyen 118 rablás miatt indult büntetőeljárás, miközben például az 51 ezres lélekszámú Nagykanizsán csupán egyetlenegy esetben, s a 48 ezres Hódmezővásárhelyen is csak öt alkalommal. Miskolc kriminálstatisztikai mutatói nem csak tavaly voltak elég riasztóak. A 2001-2006 közötti összesített adatok is azt jelzik, hogy a megyeközpontok közül a "banditizmus" e városra volt a leginkább jellemző. Igaz, a rablások tekintetében Budapesten még ennél is rosszabb volt a helyzet.

A legkeletibb megyeszékhely és Nyugat-Magyarország vezető nagyvárosa, Nyíregyháza és Győr bűnügyi fertőzöttsége között 2006-ban formálisan kisebb különbség mutatkozott, mint például Győr és Székesfehérvár között (Szabolcs-Szatmár-Bereg, illetve a Kisalföld központjában 57, illetve 49 ismertté vált bűncselekmény jutott tízezer lakosra). A köznyugalmat súlyosan sértő törvénysértések esetében viszont olykor már látványos az eltérés az ország két vége között. Betörés és rablás miatt például a 116 ezer lakosú Nyíregyházán 533, illetve 52 esetben, a 128 ezres Győrött viszont csak 211, illetve 16 alkalommal tettek javaslatot vádemelésre az ügyészségnek a helyi nyomozók.

Dél-Magyarország két egyetemi központját, Pécset és Szegedet összehasonlítva többnyire az alföldi megyeszékhely bűnügyi mutatói a jobbak. Tavaly betöréses lopást például a 156 ezer lakosú Pécsett ötször, rablást pedig kétszer annyit követtek el, mint a 163 ezres lélekszámú "Szögedében". Az ország különböző pontjain bűncselekményt elkövetők között ugyancsak több pécsi akadt, mint szegedi. Baranya fővárosának ezer polgára közül átlagosan 15 ellen emeltek vádat, míg Csongrád központja esetében csupán tíz ellen.

A 23 megyei jogú város közül relatíve a legtöbb bűntényt azonban nem a 18 vidéki megyeszékhely valamelyikében követték el, hanem Dunaújvárosban. Az 51 ezer lakosú településen dupla annyi bűneset miatt indult büntetőeljárás, mint a bűnügyi tekintetben nehéz sorsú Miskolcon. Ezt a bűnügyi rekordot azonban nem a közbiztonság drámai mértékű megrendülése idézte elő, hanem voltaképpen egy, a büntető törvénykönyv bűnhalmozatról szóló, sokat vitatott 12. paragrafusa. Ennek alapján bizonyos sorozat-bűncselekményeket, például a tiltott pornográf képekkel való visszaéléseket annyi törvénysértésnek kell elkönyvelni, ahány darab illegális képre bukkantak a vizsgálat során a nyomozók (lásd Misztikus számok című írásunkat).

HVG

Az ország különböző településeinek egymással összevethető bűnügyi mutatóit a szocializmus negyven éve alatt nem hozták nyilvánosságra a hatóságok. Ez a gyakorlat 1990 után is sokáig folytatódott, noha 2003. január 8-ától már kormányhatározat is előírta, hogy publikálni kell a helységek kriminalisztikai alapadatait. A kormányzati titkolózás azt követően sem szűnt meg igazán, hogy két éve a sajtó - történetesen a HVG - évtizedek után először közzétette az összes város (274 település) néhány bűnügyi mutatóját (HVG, 2005. november 29.). A rendőrség felügyeletét ellátó Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium (IRM) végül is csak a közelmúltban szánta el magát arra, hogy honlapján a háromezer hazai településről legalább annyit megjelentessen, összességében hány bűncselekményt hajtottak végre az előző évben a különböző városokban és községekben (illetve menynyi törvénysértés jut 100 ezer lakosra).

A magyarországi családok - az amerikai szülőkkel ellentétben - a hatóságok jóvoltából tehát továbbra sem tudhatják meg például azt, hány és milyen bűncselekményt követtek el az utóbbi években azon az útszakaszon, amit gyermekük naponta megtesz az iskolába menet és jövet. Ez a gyakorlat a jelek szerint a közeljövőben nem is fog megváltozni. Arra a kérdésre, szándékozik-e a kormányzat a helyi bűnözési állapotokról a jelenleg közöltnél részletesebb információkat közzétenni, az IRM szakállamtitkára, Piros Attila a HVG-nek azt mondta: a tárcánál ilyen elképzelésekkel nem foglalkoznak.

BABUS ENDRE