A beszélgetés legjelentősebb kérdése úgy szólt, hogy miként kerülhetett Magyarország 2000-2002 körül a térség gazdasági éllovasából a hátsó helyek egyikére. Válaszában Kolosi Tamás a hosszú távú okok közé azt sorolta, hogy Magyarországon a rendszerváltástól kezdve az a gondolatmenet dominál, hogy "nekünk mindig valamilyen magyar modellt kell követnünk ahelyett, hogy átvennénk a nyugat-európai államokban sikeres társadalmi-gazdasági programokat". Továbbá jelentős probléma, hogy Magyarországon nem egy vállalkozói réteg hajtotta végre a tervgazdaságról tőkés piacgazdaságra való átállást, hiszen őket a szocializmus "kiirtotta", hanem helyettük egy olyan értelmiségi réteg, amely nem volt hajlandó az őket érintő negatív változásokkal szembenézni. Ebből adódik az is, hogy az értelmiség vezető hangadói ma is elzárkóznak a reformok elől – fogalmazott a Tárki elnöke.

Rövid távú okként Kolosi Tamás a költségvetési hiány 2002-es felborulását nevezte meg, amely – véleménye szerint – a nagymértékű politikai árokásásnak és gyűlölködésnek köszönhető. Hiszen – mint mondta – a baloldal stratégiája kizárólag abban állt a 2002-es kampányban, hogy Orbán Viktort mindenképpen kiszorítsák a hatalomból, a jobboldalt pedig az a politika jellemezte, amely szerint semmi sem drága a hatalom visszaszerzéséhez. Kolosi Tamás úgy összegzett: "Addig nem változtathatunk hátsópados helyünkön, amíg a politikai gyűlölködés határozza meg a közéletet."

Kéri László úgy fogalmazott: a megoldás csakis egy társadalmi megállapodás kikényszerítésében állhat, amellyel megfékezhető az egyre alacsonyabb foglalkoztatottsági mutatók további csökkenése, és amely hozzájárulhat egy nyugdíjreform végrehajtásához. Utóbbi azért is fontos, hiszen például 2002 és 2007 között a nyugdíj előtt álló népesség 73 százaléka vonult a korhatár elérte előtt nyugdíjba – derült ki a műhelybeszélgetésen. A megoldásokat nem lehet évekig halogatni – összegzett Kéri László.