(Az alábbi cikk a HVG 2000/45-ös számában jelent meg. a szerk.)

Így kellett volna kezdeni - kommentálta Balogh László (MDF) a HVG-nek az immár tíz hónapja működő parlamenti olajbizottság legutóbbi két ülését. Való igaz, a finisben - bizottsági mandátumuk lejárta előtt három héttel - erősítettek, igazi nagyágyúkat faggattak a képviselők; a múlt héten a rendőri vezérkar volt prominenseit, hétfőn pedig egykori belügy- és titkosszolgálati minisztereket. S hogy menet közben belejöttek a nyomozásba, jelzi Tóth Károly (MSZP) önálló javaslata, amely meghosszabbítaná a bizottság működését.

Balogh „sarokkőnek” nevezte a félreállított rendőri vezetők, Kacziba Antal, az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) volt bűnügyi főigazgatója, Kiss Ernő, a Központi Bűnüldözési Igazgatóság (KBI) egykori vezetője és Tonhauser László nyugalmazott ezredes vallomását, az ellenzékiek szerint viszont a volt sztárnyomozók a semmit dagasztották. Kiss és Tonhauser elismerte, hogy a szervezett bűnözés kapcsolatot keresett a politikával, részletekbe azonban csak a zárt ülésen bonyolódtak, ám - a HVG információi szerint - itt sem hangzott el újdonság. Kiss vigyázott arra, hogy jobbra és balra egyaránt üssön, de semmi olyat nem mondott, amit a képviselők ne olvashattak volna a sajtóban vagy a Belügyminisztériumban (BM) tárolt operatív nyomozási iratokban. Információi csupán sztorik, bizonyítékokkal nem szolgált, olykor tudatosan ködösített - fogalmazott a történtek egy, neve elhallgatását kérő ismerője. Úgy tudni, az ex-KBI-vezető Tóth Bélát, a Fidesz-MPP által újabban megtagadott egykori kampánymenedzsert és Draskovics Tibort, a Pénzügyminisztérium 1994-1998 között hivatalban volt közigazgatási államtitkárát nevezte meg mint esetleges olajügyi érintettet. Utóbbi, legalábbis egy „nem ellenőrzött” operatív információ szerint, még helyettes államtitkárként, a kilencvenes évek elején tevékenyen részt vett abban, hogy csökkenjen a Kuwait Petroleum Magyarország Kft., a Q8 márkajelű olajkutakat üzemeltető cég adótartozása és a cégre kirótt bírság. Kiss a zárt ajtók mögött kitért arra is, hogy Homoki János kisgazda képviselő, a későbbi honvédelmi politikai államtitkár 1997-ben „utasításra” lobbizott Csikós Józsefért, az Energol Rt. volt vezérigazgatójáért (HVG, 2000. október 7.), nem nevezte azonban meg az ukáz kiadóját, holott tudnia kellett, hogy a titkos belügyminisztériumi jelentés Torgyán József pártelnök szerepére utal (Homoki hétfői meghallgatásán képviselői kérdésre válaszolva tagadta, hogy utasítást hajtott volna végre).

Hasonlóan krimibe illő történettel állt elő Tonhauser László. Ő a zárt ülésen - értesüléseink szerint - azt állította, olyan információkhoz jutott, amelyek szerint Stadler József akasztói vállalkozó azzal gyanúsítható, hogy politikust korrumpált. Miután Tonhauser nyomozni kezdett az ügyben, állítása szerint magához rendelte át Katona Béla, a Horn-kormány akkori titkosszolgálati minisztere, s „lebeszélte” a további kutakodásról. A nyugalmazott ezredes sem nevezte meg az ügyben érintett politikust, a HVG értesülései szerint azonban a Tonhauser által elmondottak visszaköszönnek a Nyírfa fedőnevű dossziéban. Az 1997-ben nyilvánosságra került, szocialista politikusok megfigyelése miatt botrányt kavart titkosszolgálati akció dokumentumai Gál Zoltán volt házelnököt említik mint az akasztói ügy esetleges érintettjét, igaz, mellékelve a cáfolatot is: a gyanú e szerint nem igazolódott be, Gál a kérdéses időben nem járt Akasztón.

Tonhauser a történettel azt az állítását kívánta alátámasztani, hogy a titkosszolgálatoknak kiterjedt információik voltak az olajbűnözésről, amelyeket azonban nem osztottak meg a rendőrséggel, s ez a testületi rivalizálás volt a felderítés egyik legnagyobb akadálya. Hasonlóan nyilatkozott korábban a HVG-nek az olajbizottság első titkos tanúja, Gaál János békési magánnyomozó: ő a kilencvenes évek elején a titkosszolgálatok tudtával szerzett információkat arab és román vállalkozók Békés megyei olajügyeiről (HVG, 2000. július 22.). Miközben többnyire a nemzetközi embargó alatt álló Irakból származó, Dubaiban „legálissá tett”, majd a romániai Ploesti kikötőjében finomított kőolaj további útját kutatta, volt Securitate-ügynökökkel - például a Magyarországon Törpeként ismert Alexander Tomával, illetve annak főnökével, Eugen Hiznicsenkóval - ismerkedett meg. Az „arab vonalon” többnyire terroristakapcsolatokkal gyanúsítható, Magyarországon legális fedővállalkozásokat működtető emberekhez jutott el, akik - Gaálnak a Fővárosi Ügyészségi Nyomozóhivatalhoz is eljuttatott információi szerint - Abonyt tették meg magyarországi központjuknak; innen terítettek a magyar piacon vagy szállítottak tovább Belgrád felé.

Kevésbé kalandos emlékeket őriznek a titkosszolgálatok és az olajügyek kapcsolatáról az egykori titokminiszterek, valamint mai utódjuk, Demeter Ervin (Fidesz) hivatalban lévő tárca nélküli miniszter. Gálszécsy András szerint - ő 1990-1992 között töltötte be a tisztséget - köztörvényes bűncselekményekkel egyáltalán nem foglalkoztak. Demeter ugyanakkor olyan dossziét adott át a bizottságnak, amely szerint 1993-tól napjainkig 41 olajügyi „információcsomag” jutott a titkosszolgák tudomására; ezek zömét a rendőrségnek, a „reszlit” pedig a társhatóságoknak - a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságának (VPOP), illetve az Állami Számvevőszéknek (ÁSZ) - adták át. A dossziéban nem szerepelnek részletek, a miniszter azonban ígéretet tett arra, hogy a bizottság tagjai rövidesen hozzáférhetnek a titkos adatokhoz, amelyek szerinte - s erre egyik előde, Nikolits István (MSZP) is rábólintott - „új megvilágítást” adhatnak a bizottsági munkának. Nikolits és Demeter egyetértett abban is, hogy a magyar gazdasági élet tisztaságát a hazaiaknál jobban veszélyeztetik a beépült egykori és ma is aktív külföldi hírszerzők, bár káros tevékenységük, mint állítják, nem bizonyítható.

Nemcsak a félig üres Demeter-dosszié miatt maradtak - legalábbis egyelőre - hoppon a képviselők: használhatatlannak mondják a bizottsági tagok a Polt Péter legfőbb ügyész által megküldött „olajtérképet” is, amely egyáltalán nem utal tulajdonosi összefonódásra, csupán felsorolja azt a több mint ötszáz, üzemanyag-kereskedelemmel is foglalkozó céget, amelyek az ügyészség látókörébe kerültek - mondta a két CD tartalmáról Tóth Károly. (A HVG birtokába került dokumentumok is arra utalnak, hogy a mágneslemezek csupán a hivatalos cégjegyzékből kimásolt, strukturálatlan névlistákat tartalmaznak.) Akadnak képviselők, akik tudni vélik, a Legfőbb Ügyészségen elkészült egy harmadik, „használható” olajtérkép is, kétséges azonban, hogy ezt megkapja a bizottság. Polt ugyanis múlt csütörtöki sajtótájékoztatóján úgy fogalmazott: konzultált az adatvédelmi biztossal, s arra jutottak, jogszerűen nem adható az eddiginél több információ. „A parlament felügyeli az ügyészséget vagy az ügyészség a parlamentet?” - kérdezte ezzel kapcsolatban Tóth a bizottság hétfői ülésén, ahol döntés született arról: olajtérképügyben újra berendelik Poltot.

A kölcsönös politikai vádaskodások jegyében zajlott Kuncze Gábor előző és Pintér Sándor jelenlegi belügyminiszter, egykori országos rendőrfőkapitány meghallgatása is. Pintér, aki sikertörténetként élte meg a rendőrség vezetése alatt végzett tevékenységét, Tóthtól és - a vele egyébként perben álló - Pallag László (FKGP) bizottsági elnöktől kapta a „nehéz kérdéseket”. Pallag felmelegítette az 1997-es Pintér-Clodo-találkozó és az egy évvel korábbi Lakatos-merénylet Pintér részéről „vétlen” helyszínelésének ügyét, Tóth pedig arra volt kíváncsi: miképpen fordulhatott elő, hogy miután Pintér távozott az ORFK-ról, a főváros leszámolásos merényletek színterévé vált, amelyek az ő belügyminiszteri kinevezésével jó időre megszűntek. „A kérdés azt sugallja, hogy szabadidőmben robbantgattam, de most nincs rá időm” - utasította vissza a felvetést Pintér. Ő egyetlen esetben érezte a jelét, hogy a bűnözés nyomulna a politika felé: betörésből, lányfuttatásból élő bűnözők a kilencvenes évek elején pártot kívántak alapítani, de érvényesülésüket a rendőri fellépés meggátolta - állította a belügyminiszter. Később újságírók előtt megerősítette, hogy az azóta nagy valószínűséggel elhalálozott Szlávy Bulcsú Balaton környéki vállalkozó által alapított Republikánus Pártra gondolt. „Mesedélután” - így értékelte a republikánusok okozta veszélyről szóló elméletet Kuncze, aki viszont különválasztotta a leszámolásként elkövetett merényleteket azoktól a „nullsérültes” robbantásoktól, amelyeket - ugyanolyan összetételű robbanóanyaggal - a választások előtt követtek el konzervatív pártok és politikusok javai ellen; neki viszont - a fideszes Fazekas Sándor kérdésére - arról kellett szólnia, belügyminiszterként miért nem lépett fel a belterületi földekkel kapcsolatos visszásságok ellen. „Beszélj nekik Simicskáról!” - szólt közbe Fazekas kérdésének elhangzása után Kóródi Mária (SZDSZ).

Miközben, úgy tűnik, az olajbizottság utolsó ülései is bohózatba fulladnak, az ügyeskedők nem adják fel. Utalt erre felszólalásában Kuncze is, Lentner Csaba (MIÉP) pedig a HVG-nek úgy fogalmazott: ha a bizottság novemberben be is fejezi a munkát, az olajügyek folytatódnak.

A HVG munkatársai a román határ közelében azt tapasztalták, hogy településenként olykor 50-60 család él üzemanyag-csempészetből, „házi benzinkutat” üzemeltetve. A kis tételben vásárlók gépjárműve beáll a csempész udvarába, ahol kannából megtankol 200-210 forintért literenként (a román feketepiacon átlagosan 120 forintért szerzik be a benzin literjét), a „nagyobbak” tankerekbe gyűjtik a csempészárut.

Az olajbizottsághoz a napokban érkeztek meg a nagyfelhasználóktól a Pallag által kért adatok. Ebből többek között kiderült: 1995-ben a MÁV Rt. 910,27 tonna üzemanyagot vásárolt az MSZP közelinek mondott ETL Ipari, Kereskedelmi és Szolgáltató Rt.-től, egy évvel később pedig átfejtést engedélyezett az alvilági kapcsolatokkal gyanúsított Conti-Car csoport pénzén létrehozott D&T Ipari és Kereskedelmi Rt.-nek, valamint annak a Joanta Ügynöki Bt.-nek, amely az Energol-ügyben került a hatóságok látókörébe. A Körös Volán Rt. arról számolt be, hogy négy adó- és vámvizsgálat folyt a cégnél olajügyekben, valamennyi esetben - legutóbb tavaly - elmarasztalták a társaságot. A VPOP az idén készült elemzésében egy régóta ismert, de újabban veszélyes méreteket öltő vadászterületet említ: a vámszakemberek szerint az üzemanyagnak használt adóköteles gáz és az adómentes propán-bután (pb) árának a különbsége miatt máris sokan hajtják pb-vel a gázüzemű járműveket, s félő, hogy a módszer tovább terjed.

RÁDI ANTÓNIA