Az MDF a 2004-es európai parlamenti kampánya óta olyan stratégiát alkalmazott, amely kiemelt célként kezelte a Fidesz mérsékelt választóinak elhódítását - hívja fel a figyelmet a szerdai anyag, amely azonban azt is megállapítja, hogy a liberális pénzügypolitikus jelölésével immár nem értelmezhetők a 2004-ben és 2006-ban is sikeres "új jobboldal" és "európai konzervatív" jelszavak. A Nézőpont Intézet elemzése szerint ezzel véglegesnek tűnik a retorikai fordulat, mellyel az MDF a középosztály érdekvédelme helyett a radikális reformok pártjaként határozza meg magát.

A váltással az MDF-nek nincs veszítenivalója. Egyrészt a párt tartósan a parlamenti küszöb alatt szerepel a közvélemény-kutatásokban, a közbeszédben pedig egyre kevesebben számolnak bejutásra esélyes erőként vele. Másrészt a többi párttal összehasonlítva a kispárt rendelkezik a szociológiai, demográfiai és értékválasztási szempontból legkevésbé karakteres választói bázissal, így az MDF kommunikációs stratégiájának nem szabnak határt egyértelmű ideológiai keretek - teszik hozzá.

Az intézet azt is megállapítja, hogy ha Bokros Lajos elfogadja a listavezetői helyet, akkor az MDF elsősorban az SZDSZ-től vihet el szavazatokat, mert ugyan a volt pénzügyminiszter megítélése a magyar nyilvánosságban ellentmondásos, az elsősorban nagyvárosi, liberális gazdaságpolitikát pártoló, technokrata értékrendű választók számára mégis vonzó alternatíva lehet. E célcsoportok azonban egybeesnek az SZDSZ potenciális szavazóival - mutat rá az elemzés, amely az MDF-nek a szabad demokratákkal folytatott rivalizálását szélesebb összefüggések közé is helyezi.

Mint írják, az MDF-nek már 2008 áprilisa, a szabad demokratáknak a koalícióból való kilépése óta a liberálisokkal kell küzdenie a hiteles ellenzéki kispárt szerepének megszerzéséért, így a szocialista kormánnyal ellenszenvező, ám a Fideszt sem támogató választók szimpátiájáért. Az EP-kampány ezért könnyen a "reformpárti" MDF és a régóta hasonló retorikát alkalmazó SZDSZ túlélési versenye lehet - emelik ki az elemzésben.