Az Élet és Irodalom (ÉS) 2007. május 18-i számában megjelent nagydolgozatában Ungváry többek közt az állította Kissről , hogy a nyolcvanas évek első felében a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara (JATE ÁJK) MSZMP alapszervezeti titkárhelyetteseként aktív részt vállalt egyetemi hallgatók hatalomtól független Dialógus békecsoportja elleni föllépésben. Az ÉS-béli publikációnak egy részletesebb és lábjegyzetelt változata jelent meg 2008 tavaszán, az Elhallgatott múlt részeként.

Mint Kiss ügyvédjének előadásából kiderült, az alkotmánybíró főleg a következő állítások miatt indított rágalmazás címén magánvádas eljárást:
- a nyolcvanas években a JATE ÁJK oktatójaként Kiss László rendszeres és kollegiális kapcsolatban állt az állambiztonsággal;
- ő szedette le a Dialógus plakátját az egyetemi tacepaóról;
- általában is a kemény kéz politikáját vitte a Dialógussal szemben;
- egy, a Hírszerzőnek adott tavaly áprilisi interjúban Kisst „hangulatjelentéseket írogató volt párttitkárnak” titulálta.

Ungváry Krisztián © Horváth Szabolcs

Becsületsértés miatt azért kell a történésznek bíróság elé állnia, mert a Hír TV 2007. május 27-i adásában (42 perc 3 másodpercnél) „szemétnek” , illetve „főszemétnek” nevezte az alkotmánybírót. Ungváry a rágalmazásban nem érezte magát bűnösnek, becsületsértésben azonban igen. Hozzátette: a Hír TV-ben tett kijelentéséért már elnézést kért Kisstől. Mentségül hozta föl, hogy az ancien régime alatt családja több tagját is meghurcolták. Azt mondta: a cikk megjelenése óta végzett kutatásai teljes mértékben alátámasztják az ott leírtakat. Írásának fő mondanivalója az volt, hogy a rendszer fő fenntartói nem az ügynökök voltak, hanem a politikai rendszert irányító pártfunkcionáriusok: nem az állambiztonság vezette az MSZMP-t, hanem fordítva. Hangsúlyozta: mivel Kiss közszereplő, tudomásul kell vennie, hogy bírálják. Úgy vélte: Kiss László magától, fölsőbb kérés nélkül bírálta a Dialógust az egyetem kari tanácsának ülésén, szedette le a szervezet plakátjait és jelentett róla.

A tanúként kihallgatott Kiss László azt mondta: fia esküvőjének napján jelent meg az ÉS inkriminált írása. „ Megfagyott körülöttem a levegő, az esküvőn a násznép csak ezzel volt elfoglalva.” Kiss László az egész cikket szemenszedett hazugságnak minősítette. Mint mondta, arra kérte Ungváryt, hogy mutassa meg a bizonyítékait, „de csak az információs jelentéseket tette le az asztalra, amelyek komolytalan dolgok voltak” . Kiss a 2006 novemberében az Ungváry által, III./III-as múltja miatt leleplezett Tudós-Takács Jánost idézte: a történelmi ismereteit tekintve jelentős kihívásokkal küzdő , emellett Szálasi- és Hitler-revidiátor (Tudós-)Takács ugyanis sztalinista módszereket alkalmazó történésznek és „fölkészületlennek” tartja Ungváryt.

A tanúk nagy része – többségükben Kiss pécsi egyetemi ismerősei, volt tanítványai vagy munkatársai – az alkotmánybíró mellett szólalt föl. A nyolcvanas évek első felében a JPTE ÁJK-n tanuló Hubay Gábor például önmagáról azt állította, hogy anno a Dialógus szimpatizánsa volt, de emiatt az egyetemen soha semmilyen kár sem érte. Az MSZMP egykori egyetemi alapszervezeti titkára, Gáspár János szerint kisebb gondjuk is nagyobb volt annál, mint a Dialógussal foglalkozni. „Nem tudok róla, hogy a pártbizottság információt adott volna az Állambiztonságnak a Dialógusról” – fogalmazott tanúvallomásában. „Amit Ungváry Krisztián írt, az aljas rágalom” – tette hozzá. .

Teljesen ellentétes tartalmú volt az eddigiekkel a Dialógus pécsi egyetemi szervezete egykori spiritusz rektorának, Heindl Péternek a tanúvallomása. Ő ezt ki is mondta: „Amit Ungváry Krisztián tényként leír, az helytálló. A következtetésekkel lehet vitatkozni, de én a következtetésekkel is egyetértek. Hogy egy történész konkrét adatokból milyen következtetéseket von le, az nem bírósági ügy.” A ma 49 éves jogász és történelemtanár vallomásának egy részét írásban tette meg, s ezt a részt a bíró, Stummer Attila fölolvasta. Heindl többek közt ezt írta: „Annakidején a dialógusosok és a KISZ-esek között is általános volt a nézet: Kiss László képviselte azt, hogy nem szabad kesztyűs kézzel bánni a Dialógussal és azt mindenképp föl kell számolni. Határozottan emlékszem Gelencsér Imre KISZ-titkárral való beszélgetésünkre az egyetem folyosóján, miután az előző délután a faliújságra kirakott Dialógus-plakát hűlt helyét néztem. Odajött hozzám és elmondta, hogy a plakátot Kiss László utasítására neki kellett leszednie. Azt is elmondta – és erről nem csak ő beszélt akkoriban –, hogy Kiss László az, aki a Dialógussal szembeni határozott fellépést az egyetem különféle hivatalos fórumain szorgalmazza.”

Válaszában Kiss László a 36./1994-es alkotmánybírósági határozatra hivatkozott, mely szerint a véleménynyilvánításnak vannak külső korlátai: senki sem sérthet emberi méltóságot, jó hírnevet, becsületet.

A per vége felé a felek egyre kevésbé tudták kordában tartani az érzelmeiket; a tárgyalóteremben teljes hangzavar uralkodott. Mielőtt azonban teljesen elszabadultak volna az indulatok, a bíró berekesztette a tárgyalást. Folytatás június 29-én, ekkor már ítélethozatal is várható.

A hvg.hu még a per megkezdése előtt interjút készített Ungváry Krisztiánnal. Ungváry úgy fogalmazott: az ÉS-ben és az Elhallgatott múlt…-ban azt írta le, hogy „nemcsak az állambiztonság végzett bomlasztó, lejárató, kiszorító intézkedéseket, hanem ebben a pártnak is szerepe volt, például a párt is információs hangulatjelentéseket állított össze” . Hozzátette: az MSZMP is működtetett hálózatot, a pártvezetők kapcsolatban álltak az állambiztonsággal, sőt: az állambiztonság pártirányítás alatt állt. Ungváry szerint sokkal súlyosabb azoknak a felelőssége, akik nem besúgóként, ügynökként dolgoztak, hanem pártbéli hivatásukból, önként vállalták a föladatot. A besúgójelölteket ugyan általában nem zsarolták nyíltan, de azt nem tudhatta az illető, hogy milyen következményekkel jár, ha nemet mond. A párttitkár – a besúgóval ellentétben – élet és halál ura volt, „adott esetben a párthatásköri lista alapján sokkal nagyobb hatalommal rendelkezett, mint az intézmény hivatalos vezetője” .

A hvg.hu kérdésére Ungváry azt mondta: az ÉS-cikkben megemlített Gyurcsány Ferenc csak mellékszál. „Van, aki a rendelkezésére álló teret teljes mértékben negatívan használta ki és van, aki kevésbé. Gyurcsány Ferenc esete az enyhébbek közé tartozik. Amikor őt az állambiztonság megkereste, nem vállalkozott együttműködésre. Képviselte ugyan a KISZ politikáját, de nem az emberek háta mögött.”

Ami saját esélyeit illeti, Ungváry szerint nem lehet kiszámítani , hogy elítélik-e, vagy fölmentik. „Az én elítélésen hallatlan jogsérelem lenne. Azt bizonyítaná be, hogy Magyarországon nem volt rendszerváltás.” Kiss Lászlóval is szerettünk volna interjút készíteni. Az alkotmánybíró annyit mondott: az ítélethozatalig nem kíván nyilatkozni.

Szegő Péter