szerző:
Király Dávid
Tetszett a cikk?

Fel sem épülhetett volna, mégis felépült. Kevésnek bizonyult, kibővítették. Kétszer is elpusztították, mégis újra áll. Aztán békeidőben elhasználtuk. A Margit híd Budapest egyik legfontosabb és legkülönlegesebb hídja, amely végre visszakapta régi, Budapesthez méltó pompáját. A felújítás végéhez közeledve felidézzük a Margit híd kalandos történetét.

A Pestet és Budát összekötő, a Lánchíd utáni második állandó fővárosi Duna-híd építését az 1870. évi X. törvénycikk rendelte el. Eleinte vita volt arról, hogy a Margit híd, vagy a Fővám téri (Ferenc József, később Szabadság) híd épüljön-e meg előbb, végül a Nagykörút miatt a Margit hídra esett a választás. Tulajdonképpen a Margit híd is első: ez volt az első olyan dunai átkelő, amely átadásakor már nem két külön várost, Pestet és Budát, hanem az egyesített Budapest két városrészét kötötte össze.

Mindenekelőtt azonban rendezni kellett a Lánchíd helyzetét. Az első állandó Duna hidat ugyanis magánvállalkozásban építették, a költségeket a híd építését finanszírozó részvénytársaság által beszedett hídvám fedezte. Annak érdekében, hogy a vállalkozásnak megérje az építkezés, 1840-ben kikötötték, hogy a Lánchíd forgalomba helyezését követően 90 évig nem épülhet új híd az átkelő 1-1 magyar mérföldes (körülbelül 8 kilométeres) körzetében. A Lánchíd építésekor úgy gondolták, csaknem egy évszázadig nem lesz szükség új dunai összeköttetésre, az ipari fejlődés azonban közbeszólt. 1870-ben a magyar állam megváltotta a Lánchidat, így önállóan dönthetett új hidak építéséről.

Képes történelem a Margit hídról - kattintson!
©

Francia ízlés szerint

A tervezésre és az építésre a Közmunka-és Közlekedésügyi Minisztérium nemzetközi pályázatot írt ki. A 43 pályamunkából 23 bizonyult elfogadhatónak, a zsűri végül 6 tervet bírált részletesen. Érdekesség, hogy a pályázatra egyetlen magyar terv érkezett, Feketeházy Jánosé, aki később a Szabadság hidat tervezte. A győztes a zsűri 11-1 arányú szavazatával a francia Ernest Gouin terve lett, aki ötnyílású hidat tervezett Pest és Buda közé, a Nagykörút vonalában. A Duna szabályozása miatt azonban a terveket átdolgozták, így Gouin cége, a Société de Construction de Batignolles 1872 augusztusában egy hatnyílású, szimmetrikus, így esztétikusabb hidat kezdett el építeni.

Margit, a múzsa

Arany János 1877. augusztus 22-én, az öngyilkossági híreket olvasva írta meg Híd-avatás című versét. A költeményhez 1893-ban Zichy Mihály készített a híd szerkezetét igen pontosan és részletesen ábrázoló rajzos illusztrációt. (Ehhez hasonló kétes hírnévre később az öngyilkosok által legjobban preferált Szabadság híd tett szert.) A Margit híd építése, elpusztítása és újjáépítése Arany Jánoson és Zichy Mihályon kívül több művészt megihletett, köztük Csók Istvánt (A Margithíd átépítése, 1937) és Zádor Istvánt (Az ujjáépülő Margithíd, 1947).

A híd építésére – elsősorban a Lánchíd megnövekedett forgalma és annak romló állapota miatt – rövid határidőt szabtak: 1874 végére el kellett (volna) készülnie. Az új híd szükségességét mutatja az is, hogy bár az építkezésről szóló szerződést Ferenc József csak 1973. május 9-én szentesítette, az építkezés már javában zajlott.

Az alapozási munkák 1873 októberére be is fejeződtek. A Margitsziget déli végénél 150 fokos szöget bezáró, andráskeresztes alátámasztású átkelő két hídfőjénél 1-1 parti hídnyílást építettek, rajtuk ideiglenes vámszedőbódékkal, amelyeket 1886-ban téglaépülettel váltottak fel. A parti nyílásokkal együtt a híd 607,6 méter hosszú és 16,9 méter széles lett.

Az új átkelőt a Magyar Tudományos Akadémia, illetve annak főtitkárhelyettese, Gyulai Pál író javaslatára Margit hídnak nevezték el. Az átkelőt a király nevében Péchy Tamás közlekedési miniszter – a véghatáridő többszöri módosítása és csaknem másfél éves csúszás után – 1876. április 30-án, déli 12 órakor adta át a forgalomnak. Ám mint azt Gáll Imre A budapesti Duna-hidak című könyvében leírja: a budapestiek – az építővállalat és a felügyelőség tudtával – már hetekkel korábban, a terheléspróba után használták az új hidat. Ferenc József egy hónappal később, május 29-én tekintette meg Budapest új hídját.

A híd díszítése a korabeli historizáló francia ízlést tükrözte. A díszítményeket Wilbrod Chabrol, a Palais Royal építésze készítette, az oszlopfőket a magyar korona díszítette. A hídon 4-4 díszes, a Durenne cég által gyártott kandelábert helyeztek el, lámpatesteiket szárnyas griffmadarak tartották. A középpillér déli mellvédjén az ország címerét helyezték el a koronával, sarkain obeliszkekkel. A pillérek szobraira külön pályázatot írtak ki, ezeket Adolphe Thabard francia szobrászművész készítette. A Margit hídon – a kocsipálya szélén, a járdák mellett – 1879 júniusában indult meg a lóvasúti közlekedés, 1896-ban pedig áthaladt rajta az első villamos.

Az építési szerződés 4 millió 200 ezer forintról szólt, a híd végül összesen 5 millió 51 ezer forintba került.

Nézze meg képeinket!
©

Széltében, hosszában

A margitszigeti szárnyhíd építését az 1899. évi VII. törvénycikk rendelte el; a 70 méter hosszú, a Margit híd törésszögét éppen felező, egynyílású híd 1900. augusztus 19-én készült el, összesen 670 ezer koronás költséggel. Noha a szárnyhíd szerkezete és kialakítása a nagy hídét követi, ennek már tervezői és kivitelezői is magyarok voltak.

A hídon először 1920 telén és 1921 tavaszán végeztek komolyabb felújítási munkálatokat: az útpálya elhasználódott fakocka burkolatát kőkockákra cserélték, ezzel párhuzamosan kicserélték a villamosok vágányait is. A kőburkolat a híd számára nagyobb terhelést jelentett, ráadásul 1927-től a Margitszigetre, 1929-től pedig már Pest és Buda között is jártak a hídon autóbuszok, amely szintén a terhelés növekedésével járt. „A híd teljesítőképességének vége felé közeledett” – írja már említett könyvében Gáll Imre.

1930-ban felvetődött a híd kétszintűvé alakítása is, ezt a megoldást végül esztétikai okokból elvetették. A kormány és a főváros a híd szélesítése mellett döntött, a munkálatok 1935 májusában kezdődtek. A hídfőket és a mederpilléreket déli irányban kibővítették, nyílásonként 2-2 főtartótépítettek, a pillérszobrokat pedig áthelyezték. Az útpálya, amelyet teljesen felújítottak és ismét fakockákkal burkoltak, az átépítés eredményeképpen csaknem 6 méterrel szélesebb lett. Ekkor helyezték a híd közepére a villamossíneket, a járdák fapallós szerkezetét pedig vasbeton lemezekre cserélték.

Az átépítéskor alakították ki a középpillér belsejében azt az aluljárót, amelyen keresztül a Margitsziget megközelíthetővé vált, s amelyet a mostani felújítás során zártak le. A híd szélesítését a forgalom fenntartása mellett, illetve éjszakai korlátozásokkal végezték. A kiszélesített és korszerűsített hidat 1937. szeptember 30-án adták át. Az átépítés nem volt olcsó mulatság: 5 millió pengőbe került, ez az összeg a híd eredeti építési költségének csaknem fele.

Érdemes tudni, hogy a híd 2009-ben kezdődött és most befejeződő felújítása során nem az eredeti, hanem az 1935-37-es átépítéskor kialakított állapotát vették figyelembe.

Manci és a Hároméves terv

A hidat a második világháború idején aláaknázták. 1944. november 4-én, dél körül a pesti oldalhoz legközelebbi nyílásban elhelyezett töltetek máig tisztázatlan körülmények közt felrobbantak: a pesti oldal három nyílása a hídon közlekedő gyalogosokkal, gépkocsikkal, villamosokkal a Dunába roskadt; több mint 100 ember lelte halálát a katasztrófában (a rejtélyes robbanásról külön cikkünkben olvashat). A visszavonuló német csapatok 1945. január 18-án a már használhatatlan híd megmaradt három budai nyílását is felrobbantották. A szárnyhíd azonban ellenállt az esztelen pusztításnak.

A háború után a közművek átvezetésére a megmaradt pilléreken kábelhidat építettek, a Margitsziget megközelítését pedig eleinte cölöphíddal, majd 1946 májusára pontonhíddal oldották meg (a cölöphidat 1946. január 11-én egy jégzajlás elvitte), amelyeket a pesti köznyelv Mancinak keresztelt el. A tönkretett híd roncsainak a kiemelése 1946 júniusában kezdődött el, ám mint azt az elmúlt hónapokban is tapasztalhattuk, csak részben: a régi híd számos elemét csak a mostani felújítással párhuzamosan emelték ki a Dunából.

1945: német robbantás után - nézze meg képeinket!
©

1946 őszén született meg a döntés, hogy a Hároméves terv keretében acélszerkezetű híd épül vasbeton pályalemezzel. Mindenekelőtt a mederpilléreket kellett felújítani és a sérüléseket kijavítani. Az új acélszerkezet csak látványában emlékeztetett a régire (bár az andráskereszteket elhagyták), technológiáját tekintve teljesen új volt. A korábbi nyolc helyett hat főtartót építettek, függőleges oszlopokkal. Az új szerkezet könnyedebb, mégis nagyobb teherbírású volt, mint a korábbiak. Az újjáépítés rohammunkában zajlott: az acélszerkezetek gyártása 1947 februárjában kezdődött meg, és november 17-én a híd déli oldalát már át is adták. A teljes hidat 1948. augusztus 1-jén vehették birtokba a budapestiek. Az épen maradt szárnyhidat is megemelték és kiszélesítették, ekkor bontották el az ottani vámszedőházakat is.

Az újjáépített híd 25 méter, az útpálya 18 méter széles lett. A szárnyhíd korlátai az eredetiek maradtak (ez a mostani műemléki rekonstrukciót nagyban segítette), a nagy hídra viszont a korábbinál egyszerűbb, új korlátokat szereltek fel. A Margit híd a többi budapesti dunai átkelővel együtt 1950-ben az államtól a főváros tulajdonába került.

Az utolsó felújítás

Szinte köztudott, hogy a hidakat körülbelül 25-30 évente fel kell újítani. A II. világháború után újjáépített híd a hetvenes évek közepére-végére ismét rekonstrukcióra szorult. A pályaszint alatti munkák már 1976-ban elkezdődtek, 1977-ben elbontották a parti nyílások százéves vasszerkezetét, helyettük új, vasbeton nyílásokat építettek, a két parton új gyalogos aluljárók épültek. A híd 1978-ban új, korszerű korrózióvédelmet és szigetelést kapott, az útburkolatot kiskocka helyett aszfaltra cserélték, és kicserélték a hossztartók saruit is. A 33 évvel ezelőtti rekonstrukció során emelték ki a Dunából, és helyezték vissza a pillérek északi szobrait. A Főmterv tervei alapján a Hídépítő Vállalat által végzett felújítás 433 millió forintba került.

Nézze meg képeinket is!
©

A nagyfelújítást követő három évtizedben csak kisebb javításokat végeztek a hídon: 1993-ban az útpálya, egy évvel később a járda burkolatát újították fel. 2003-ban megtörtént a híd fővizsgálata, azóta a híd egyre romló állapota miatt és a balesetek elkerülése érdekében számos gyorsjavításra volt szükség. Ugyancsak 2003-ban, a Duna rendkívül alacsony vízállása idején előkerült több szobor- és címertöredék az eredeti hídról, amelyeket a Közlekedési Múzeum őriz, s amelyek a Margit híd műemléki rekonstrukciója idején nagyban segítették a tervezők és a kivitelezők munkáját.

A Margit híd régóta esedékes teljes felújítása 2009 augusztusában kezdődött meg, ennek részleteiről összefoglaló cikkünkben olvashat.

Cikkünkhöz az alábbi forrásmunkák nyújtottak segítséget:

- Dr. Gáll Imre: A budapesti Duna-hidak; Hídépítő Rt., Budapest 2005.
- Budapest Lexikon; Akadémiai Kiadó, Budapest, 1993.
- 130 éves a Margit híd – A budapesti Margit híd vázlatos története; Magyar Acélszerkezeti Szövetség, Budapest, 2006.
euprojekt.hu

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Szegő Iván Miklós Tech

Elsunnyogták a nyilasok a Margit híd felrobbanását

Tömegkatasztrófa történt 1944. november 4-én Budapesten: a budapesti Duna-hidak közül elsőként a Margit híd esett el. Német utászok dolgoztak a Margit híd aláaknázásán, amikor a szombat déli csúcsforgalomban – máig tisztázatlan okokból – óriási robbanás történt. A detonáció következtében leomlott a híd Pest és Margitsziget közti része. A halálos áldozatokról máig sincs biztos adat: 100-600 között mozognak az iszonytató számok.

hvg.hu Gazdaság

Felújítás aranyárban – avagy miért drága a Margit híd?

A fővárosi projektek esetében már megszokott költségnövekedés a Margit hidat sem kerülte el, ám az, hogy a híd rekonstrukciója az eredetileg becsült összeg duplájába került, még a költségtúllépésben tapasztalt várospolitikusokat is meglepte. Hogy szállt el így a hídfelújítás ára? S kik állnak a közbeszerzésen induló cégek mögött? Pénzügyi összefoglalónk.

Szegő Iván Miklós Tech

Zavaros helyzetben: a Margit híd avatása 1876-ban

Rendkívüli politikai csatározások közepette, a miniszterelnök távollétében adták át 1876-ban a második állandó hidat a Duna pesti szakaszán. Az elsőt még Haynau avatta fel, a másodikat, a Margit hidat viszont egy mára elfeledett közlekedési miniszter.

Király Dávid Itthon

Amit a Margit híd felújításáról tudni érdemes

Hétfőtől ismét megállnak a villamosok a Margitszigetnél és részlegesen átadták a Margit híd északi járdáját is, ezzel a legtöbb forgalmi korlátozás megszűnt a felújított átkelőn. A Margit híd rekonstrukciója több mint két évig tartott; a híd közelgő átadása alkalmából összefoglaltuk a felújítás részleteit.