szerző:
Kósa András
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

A Schmitt Pál plágiumügye körül történtek reményt adnak arra, hogy Magyarország nem teljesen Kelet: az ügy szereplői a tisztázás irányába mozdultak el, furcsa lenne, ha Schmitt Pál a nyári szabadságára elnökként menne – mondta a hvg.hu-nak Török Gábor. A Corvinus Egyetem tanárát arról is kérdeztük, mit szól a Fidesz-tábor Orbán Viktor „fegyverletételéhez” és mit hozhat az ellenzéknek a 2012-es év.

hvg.hu: Úgy tűnik, hivatalosan is véget ért a „gazdasági szabadságharc”, a magyar kormány elfogadja az EU és az IMF feltételeit a hitel érdekében. Hogy jöhet ki ebből Orbán Viktor? Milyen hatással lehetnek a történtek a személyes megítélésére?

Török Gábor: Szerintem ez még kiszámíthatatlan, mint minden egyébként, ami a Fidesszel kapcsolatos: a párt az elmúlt időszakban bebizonyította, hogy olyan helyzetekből is képes rosszul kijönni, amikből előnyt kovácsolhatott volna, és kudarctörténetnek induló dolgokat is tud a maga javára fordítani. Ráadásul nem dőlt még el, hogy lesz megállapodás: ez március-áprilisban derülhet ki, amikor tárgyalóasztalhoz ül a kormány az EU-val és az előfeltételek nem azonosak a tárgyalási feltételekkel.

hvg.hu: Előfordulhat, hogy nem egyezünk meg?

T. G.: Lehetséges a megállapodásnak egy olyan súlyos politikai hatása, amit a kormányfő esetleg mégsem fogad el. De erről még nem tudunk sokat.

hvg.hu: De a százezres „Békemenet” tagjai például hogy oldják fel magukban azt, hogy amíg ők a „szabadságharc” folytatásáért meneteltek, Orbán Viktor gyakorlatilag feltette a kezét, és azt mondta, olyan kérdésben is engedünk, amiben egyébként igazunk van?

T. G.: Szerintem Orbán Viktor legnagyobb politikai erénye a túlélés. Ő egy igazi túlélőművész, akit leginkább az jellemez, hogy a folyamatosan változó céljait és elképzeléseit ezerszázalékos lendülettel, kételymentesen volt képes átvinni, és ez annyira sikeres volt, hogy a szavazótábora nagyon gyakran nem kicserélődött, hanem követte a változó pozícióiba. Így ez a mostani 180 fokos fordulat a szavazóiban nem kelti ezt a rossz érzést, hanem alkalmazkodni fognak hozzá. Megtalálhatóak azok a hívószavak, amikkel megakadályozható, hogy ez jelentős további szavazatveszteséget jelentsen. Nem a pozíció, vagy az érvek változása jelenthet politikai veszélyt, hanem azok a gazdasági következmények, amik a megállapodásból fakadhatnak. Nem attól omlik be a Fidesz támogatottsága, hogy ma még utáljuk az IMF-et, holnap pedig már szeretjük, hanem attól, hogy esetleg jön az államcsőd, vagy gyámság alá kerül Magyarország. Amikor Argentínában bejelentették az államcsődöt, és hogy nem törlesztik tovább a hiteleket, hatalmas ünneplés tört ki, majd egy hét múlva az államelnöknek helikopterrel kellett menekülnie.

hvg.hu: "Meghajlunk az erő előtt" – mondja Orbán Viktor, majd kvázi a néphez fordul a „Békemenet” formájában – ezek klasszikus populista eszközöknek tűnnek.

T. G.: Vagy egy reálpolitikus eszközkészletének. Nekem úgy tűnt az európai parlamenti meghallgatáson, hogy Orbán Viktor kifejezetten lubickol a szerepében, nem úgy tűnt, mint egy megtört, meggyötört, általa nem szeretett szerepbe kényszerített valaki, kifejezetten jól állt neki a reálpolitikus karakter. Nem tartom kizártnak, hogy ez az új, kompromisszumkészebb imázs – ha elkerülhetők a súlyos gazdasági, politikai következmények – akár még sikeresebb is lehet. Persze vannak olyanok, akiket ez a szélsőjobb, vagy a csalódottak felé lökhet, de a „Békemenet” résztvevői nem konkrét politikai célokért meneteltek, ők Orbán Viktorért vonultak az utcára. És ha Orbán Viktor ügyes, ez a tábor meg is tartható: csak az a kérdés, mi ennek az ára, ezért gondolom, hogy ma még nyitott a megállapodás kérdése az EU-val és az IMF-fel.

hvg.hu: Mi lehet az a pont, amire azt mondhatja, hogy inkább kockáztat, de nem írja alá?

T. G.: Az elmúlt időszakban – a cikcakkok ellenére is – egyértelműen kurzusépítés folyt: nagyon sok mindent feláldozott a Fidesz azért, hogy erőátrendezést hajtson végre, hosszú távú célok érdekében. Kurzusépítés, zsákmányszerzés, újraelosztás folyt: intézményekben, személyekben, sok mindenben. Az egyik, ami miatt túl nagy lenne az ár Orbán Viktornak, ha ennek nagy részét fel kellene adnia. Legalább ilyen súlyos lenne az is, ha az IMF „diktátumai alapján” nagyon súlyos megszorító politikába kellene kezdeni. Az elmúlt 18 hónapban ezt akarta a Fidesz: minél gyorsabban mindent a saját képükre átformálni, és olyan gazdaságpolitikát folytatni, amiről el lehet hitetni, hogy más, mint az eddigiek voltak. Ha e kettő közül valamelyiket fel kell adni, akkor nagyobb lesz az ár Orbán Viktor számára, mint amit ebben a hatalmi-politikai helyzetben adhat.

Török Gábor: van az a politikai tét, amin túl Orbán Viktornak már nem érdeke a megegyezés az EU-val
©

hvg.hu: Akkor mi lesznek a következmények? Államcsőd?

T. G.: Egy ilyen helyzetnek közjogi következményei lesznek. Most nem ezt látom esélyesnek, de előfordulhatnak olyan feltételek, hogy azokra Orbán Viktor nemet mondjon, és akár előrehozott választások irányába terelje az országot.

hvg.hu: A Fidesz-frakció számára is ilyen zökkenőmentes lehet ez a követési folyamat?

T. G.: Azért a politikai ellenérdekek elnémítása sosem zökkenőmentes, így most sem az szerintem. De ismerve valamennyire a Fidesz belső-, és látva a korábbi kormányok működését, azt gondolom, olyan helyzet nem állhat elő, ami valamilyen palotaforradalmat jelentene. A Fideszhez képest szervezetlen, széteső szocialista párt is képes volt az őszödi beszéd után szinte egy emberként végig kitartani – ha nem is beszédben, cselekedetben. A 190 fős frakció intakt maradt egészen a 2010-es költségvetésig, még azok a képviselők is megszavazták, akik már akkor valószínűleg tudták, hogy a Fidesz-kormány alatt az Állami Számvevőszék alelnökei lesznek (az utalás Warvasovszky Tihamér volt székesfehérvári polgármesterre vonatkozik, ő azonban, egyetlen szocialista képviselőként, nem szavazta meg a 2010-es költségvetést  – a szerk.). A Fidesz ehhez képest egészen másképp működik, így nem látok olyan helyzetet, amiben képviselők dezertálhatnának.

hvg.hu: De mi járhat egy átlag fideszes honatya fejében a parlamenti patkó sokadik sorában ülve, tudván tudva, hogy a 198 fős parlamentbe úgysem fér majd be?

T. G.: Szerintem az, hogy hiába ég a ház, ha megpróbálna kimenekülni az ajtón, hátba lőnék, nem jutna ki. Vagyis ennél még mindig érdemesebb megvárni, amíg elkezdenek a gerendák lepotyogni, hátha előbb esik a miniszterelnök fejére egy, mint az övére, és akkor valahogy ki lehet mászni az égő romok alól, és újrakezdeni. Vagyis az utolsó pillanatig kitart a frakció a kormány mögött.

hvg.hu: Az ellenzék részéről sokan mondják – például Mesterházy Attila is – , hogy ez az év sorsfordító lehet, például év végére átcsatornázódhatnak a ma még bizonytalanok táborából sokan az ellenzéki pártokhoz. Erről szól majd 2012?

T. G.: Ez az egyik kérdése ennek az évnek valóban, sőt ha Mesterházy Attila lennék, én is ezt mondanám az átcsatornázódásról, de elemzőként azt állítom, hogy nem látok semmi olyat, amitől ez a változás bekövetkezhetne. Valóban sok idő eltelt a választások óta, és az MSZP esetében azt látjuk, ami korábban még erénye is volt, hogy stagnál a szavazótábora. Az ellenzéki pártoknál lévő szavazók szinte egy darabbal nincsenek többen, mint voltak 2010 tavaszán: ez szinte unikális a magyar politikában, ilyen korábban még nem történt, és nem is látom, mitől változna meg. Azt jól látja Mesterházy Attila, hogy az igazi tét, az igazi kérdés ma nem az, ki kivel szövetkezik az ellenzéki oldalon. Ez ma már kevésbé jelentős, mert akkor csak azt a másfél millió szavazót tudják felosztani maguk között, aki 2010 tavaszán megvolt, és aki láthatóan most is megvan. A kérdés az, hogy az a nagyjából ugyanekkora szavazó tömeg, amelyik elhagyta a Fideszt, elindul-e valamerre.

hvg.hu: Lesz erre alkalmas párt, mozgalom?

T. G: Ha nem, akkor is még mindig a Fidesznek lesz a legnagyobb esélye, hogy visszacsábítsa őket. Ebben az értelemben jó döntésnek, hasznos döntésnek tartom, hogy az LMP elutasítani látszik, hogy az MSZP-vel és a Demokratikus Koalícióval működjön együtt, mert egy mostani, ottani szövetségkeresés az csak ennek a másfél milliónak az újabb és újabb felosztásáról szólna, és esélye sem lenne az ellenzéknek, hogy megszólítsa a Fideszből kiábrándult szavazókat. Ma nem azt üzenik az adatok, hogy kormányváltó a hangulat, hanem hogy nem kell senki. Ilyen nem volt korábban: mindig volt valaki, mindig volt mozgás, még a legkaotikusabb időszakban, 1994-98 között is: először úgy tűnt, a kisgazdák felé indulnak el a szavazók, aztán mentek a Fidesz irányába. Arra, hogy egy ilyen szinte átléphetetlen határ jött létre, még nem volt példa. És amíg a Fidesz a passzivitásban tudja tartani ezt a másfél millió embert, esélye sincs a kormányváltásnak.

hvg.hu: Ha senki nem vonzó az ellenzéki pártok közül ennek a csoportnak, akkor ez a parlamenten kívüli mozgalmaknak kínálhat esélyt, nem?

T. G.: Mindenkinek kínálhatna, aki képes rá, hogy megszólítsa őket. De most nem tudjuk, hogy ki ez. Heterogén csoportról beszélünk, de azt lehet tudni, hogy nem egy antitézist akarnak, mert akkor mennének a megszokott váltópárthoz, az MSZP-hez. Ez még bekövetkezhet, de most nyomai sincsenek. Ez a tömeg valami újat és mást akar, a Fideszhez és az MSZP-hez képest is, és valami élhetőbbet is, ami alatt azt értem, hogy nem a „szorozd meg mínusz eggyel” politikájára vágynak. Szerintem ezt nem ismeri fel helyesen az ellenzék, ha azt gondolja, hogy az MSZP-vel az élen, a hagyományos politikai eszközökkel, és azokkal a szereplőkkel, akik jelentős hitelvesztésen mentek át, ezek a szavazók megszerezhetők. Pont azok a politikai erők nem jöttek még létre (vagy nem úgy viselkednek), amik ezt a réteget meg tudják szerezni. Persze még most is a Jobbiknak és az LMP-nek van erre a legnagyobb esélye. Az, hogy az LMP nem hajtotta bele a fejét az MSZP igájába, kifejezetten jó döntés, mert legalább az esélyét megtartotta annak, hogy szóljon ehhez a szavazótáborhoz. Ugyanakkor az LMP mai állapotában nem képes erre – bár, legalább az esélye megmaradt.

hvg.hu: De mivel lehet megfogni ezeket a szavazókat?

T. G.: Szerintem most először van esély arra, hogy egy mérsékelt, jobbközép, centrista erő jelentősebb tábort teremtsen – de ez egyben azonos a saját politikai vágyammal is, és az embert könnyel elkapja a hév, így bizonytalan vagyok. De talán mintha ez a politikai közhangulat kezdene kialakulni.

hvg.hu: Érdekes, hogy ehhez képest Bajnai Gordon, akitől talán a legtöbben várták/várják, hogy egy ilyen párt élén zászlót bont, mint azt megírtuk, komoly dilemma előtt állhat: vagy valamilyen formában az MSZP-vel együttműködve száll ringbe, vagy önállóan kevés esélye lesz az áttörésre.

T. G.: Nem tudom, van-e neki más lehetősége. Nem vagyok biztos, hogy az ő személye a legalkalmasabb erre a szerepre: azért a kormányzati szereplése miatt eléggé terhelt a múltja ahhoz, hogy hiteles legyen ezeknek a választóknak. Másrészt, ha nincs saját hátországa, a természetes lehetősége mégiscsak a baloldalhoz való kötődés. Én ezt a dilemmát látom a működésében: tudja, hogy a mai MSZP-vel, a DK-val nem lehet választást nyerni, érzi, hogy tágítani kell ennek a határait, de nem látja, hogyan lehetne ezt megtenni. Mert amíg az MSZP ennek az oldalnak a meghatározó ereje – márpedig ez eldőlt az elmúlt időszakban – addig nagyon nehéz lesz kinyúlni ezekhez a szavazókhoz, sőt szinte lehetetlen. Akkor pedig nem tudom, hogy lehet olyan többséget szerezni, amivel legyőzhető a Fidesz.

hvg.hu: De lát esélyt egy „magyar Donald Tusk” felbukkanására?

T. G.: A kereslet a politikában is kitermeli előbb-utóbb a kínálatot, bár a mostani ciklus nagy kérdése tényleg az, hogy lesz-e olyan, aki betölti ezt a keresletet, ez nem ilyen automatikus. Ha a régióban körülnézünk, a fő szabály éppen az, hogy – felismerve a politikai keresletet – gyakran jönnek létre ilyen politikai erők. Elég megnézni a cseh, a horvát, vagy a szlovén választásokat is. Előbb-utóbb jöttek „Tuskok”. De az is igaz, hogy nem a „Holdból” jönnek ezek az új, sikeres vezetők, vagy korábban már maguk is politikusok voltak, vagy valahol a politika környékén működtek.

A politikai kereslet előbb-utóbb kitermelheti a "magyar Donald Tuskot"
©

hvg.hu: Az MSZP menyiben fogadná el Bajnai Gordont, főleg, hogy a kormányfőjelöltsége nyilvánvalóan személyes érdekeket sértene, mindjárt például Mesterházy Attiláét. Ráadásul úgy, hogy a pártba biztos nem lépne be, és ugyanúgy nem énekelné a kongresszuson az Internacionálét, mint 2009-ben sem tette.

T. G.: Az MSZP mai vezetői éppen elkerülni szeretnék, hogy Bajnai velük térjen vissza. Hogy ez sikerül-e nekik, két dolgon múlik: az egyik, hogy lesz-e olyan alkalmas miniszterelnök-jelölt, aki mögé a párt fel tud sorakozni, ma úgy tűnik, Mesterházy Attila ez az ember nem nagyon lehet, kérdés, van-e más ilyen.

hvg.hu: Miért gondolja, hogy vele nem menne?

T. G.: A személyével kapcsolatos véleményklíma nem az, hogy vele választásokat lehet nyerni. Szerintem a párt a vezetői erényei közül sokat elismer, de inkább egy 1998-2002 közötti Kovács László szerepét szánja neki. A másik kérdés, hogy az MSZP-nek lesz-e annyi ereje, hogy önálló miniszterelnök-jelöltet adjon? Mert ha csak valamely más párttal együttműködve tud nekivágni a választásoknak a siker reményében, akkor felmerülhet külsős jelölt – szerintem ekkor léphet be a képbe Bajnai Gordon. Ő lehet a legkisebb közös többszörös egy választási együttműködésben. De nagy kérdés szerintem, hogy ő-e az az ember, akire a most meglévő másfél millió fölötti – a győzelemhez szükséges – egymillió választó vágyna. Ez ma még erősen kérdéses.

hvg.hu: A Jobbik tud tovább erősödni, vagy elérték azt a határt, ameddig egy szélsőséges és EU-ellenes párt juthat Magyarországon?

T. G.: Ez a politikai és gazdasági helyzettől is függ, és persze attól is, milyen döntéseket hoznak meg a következő időszakban. Látszik a törekvés, hogy váltópárt legyenek, de ehhez lazítani kellene a Jobbik formai radikalizmusán. Én azt tapasztaltam, hogy a magyar választó nem a tartalmi radikalizmustól ódzkodik, hanem inkább a formaitól, és a Jobbik mintha ezt nem venné észre. A kormányképességét erősen veszélyeztetik azok a formai elemek, amik egyébként nagy nyilvánosságot hoznak valóban, de egy formai mérséklődés sokat javíthatna a Jobbik növekedési esélyén. De ha ez az irány, amit Vona Gábor a hétvégén felvázolt, az keretek közé szorítja a párt politikáját, még ha hordoz is magában még növekedési esélyt. A Jobbik hangneme sok ember számára szimpatikus, de választást nyerni nem lehet vele.

hvg.hu: Ez egy elég sok szólamú beszéd volt.

T. G.: Ez a fajta tojástánc megjelenik minden pártnál, amelyik egyszerre akar sok réteget megszólítani: ezt látom az LMP-nél vagy a Fidesznél is. A Jobbiknál egyszerre van jele annak a törekvésnek, hogy megerősítsék a radikális jobboldal támogatását, és azt, hogy a kormányképességet hangsúlyozzák. De ezt a mérséklődést is csak nehezen tudják megvalósítani, ezért magukkal is küzdenek bizonyos értelemben – de utóbbi nem csak a Jobbikra igaz.

"A Schmitt-ügy fejleményei reményt keltőek, hogy inkább a Nyugathoz tartozunk"
©

hvg.hu: Az LMP-re is azt mondják, hogy skizofrén helyzetben van, hiszen egyszerre kéne szakmailag kompetensnek mutatkozniuk, ami parlamenti munkát követel, és utcai akciókkal jelentkezniük, mert a szavazóik egy része ezt várja. Van ennek valamilyen eredője?

T. G.: Az LMP a stratégiai tisztázatlanságával küzd: azzal, hogy zavaros, hogy mi is az LMP. A párt igazi lehetőségei akkor jönnének elő, ha a politikában saját maga számára is egyértelműbb üzeneteket közvetítene. Több jó irány is adódna az LMP számára: lenne fantázia az ökopártiságban, lenne a középpárti létben, és még az új baloldaliságban is. Ezek mind megjelennek az LMP politikájában, de amíg nincsenek tisztázva, napi szinten (a pártokhoz, a kormányhoz való viszony) ellentétes politikai cselekvések adódnak belőlük. Ezért a választók számára zavaros az LMP pozíciója: nem világos számukra, hogy mit akarnak.

hvg.hu: A mostani kongresszus segített ezen?

T. G.: Ha a mostani kongresszus ezt segíthet tisztázni, az jót fog tenni a pártnak, de nem tudom, hogy így lesz-e, hiszen egyelőre csak egy nyilatkozatot láttunk, aminek máris elkezdődött a felpuhítása. Stratégiailag következetesen kéne eljárni a pártnak, ami viszont napi szinten lemondással jár: az nem megy, hogy a demokrácia végnapjaira hivatkozva a parlament bejáratához láncoljuk  magunkat, majd megpróbálunk a Fidesz és az MSZP közé pártként benyomulni, majd arról beszélünk, hogy mi vagyunk a friss, új erő. Ha ez megoldódik, és az LMP-nek lesznek politikusai (mert műkedvelőkkel nehéz, ők elfáradnak, beleunnak, PhD-t írnak – ez is jól mutatja, az „új Tuskok" nem jöhetnek akárhonnan), akkor van esélye a pártnak, ma én ezeket csak sporadikusan látom.

hvg.hu: A DK-nak van esélye, hogy kilépjen a „Gyurcsány Ferenc-fan klub" szerepéből?

T. G.: Kérdés, hogy enélkül van-e DK? Ma azért van, mert van Gyurcsány Ferenc az ő támogatóival, akikkel van esély az 5 százalékos küszöb átlépésére. Látom a Fideszben a törekvést arra, hogy a DK-t „Gyurcsány pártként” aposztrofálja, de ez nem visz, hanem hoz: hozzáköti a DK-hoz a Gyurcsány-rajongókat, akik azért vannak annyian, hogy a teljes népességben 2-3 százalékot mérjenek a pártnak. Ez a párt addig túlélhet, amíg Gyurcsány Ferenc jelen van.

hvg.hu: Idén mindenki az utcára készül, és az év eleji megmozdulások azt mutatták, a kormány mögött állók, az ellenzéki pártok, vagy a civil mozgalmak is jelentős tömegeket tudnak megszólítani. Mik ennek a politikának a határai? Nyilván kéthetente nem lehet tömeggyűléseket szervezni.

T. G.: Erre a politikára minden pártnak szüksége van, mert a bizonytalan szavazók számára az egy iránytű lehet, hogy „hol van az erő”. De nem ez fogja megnyerni a választást, viszont amolyan kötelező gyakorlat a politikában. De amíg csak a már meglévő szavazókat lehet kivinni az utcára, addig ezeknek csak lélektani hatásuk van. Visszatérve a beszélgetés elejére: a legfontosabb kérdés, hogy van-e hatása ezeknek arra az egy-másfél millió bizonytalan emberre, akik bizonytalanok. Ha én politikai tervező lennék, ezt próbálnám elérni. De ennek nyomai sincsenek.

hvg.hu: Mondjuk a Millára is lehet azt mondani, hogy csak a biztosan ellenzéki szavazókat viszi ki az utcára?

T. G.: Nem, arra tényleg nem. De én egy ma bizonytalan szavazót úgy képzelek el, hogy az nem megy el semmilyen rendezvényre, hanem a tévé előtt szentségel, a kérdés, hogy hall-e valami olyasmit, ami megmozgatja a fantáziáját. Ez erősen kérdéses.

hvg.hu: A formálódó Demokratikus Ellenzéki Kerekasztalból lehet valami szorosabb együttműködés, vagy megmarad egy laza együttműködési keretnek?

T. G.: Szerintem ez a valamikori és jelenlegi baloldali „establishment” érdekét hivatott szolgálni. Ez inkább arra eszköz, ami az MSZP-n és a DK-n kívüli ellenzéki erőknek segít leküzdeni azt a lelki terhet, hogy ők a volt szocialista politikusokkal üljenek le tárgyalóasztalhoz. Ebből a szempontból van jelentősége, de ugyanígy érthető az LMP tartózkodása is. Biztos, hogy nem a baloldal megújítása a célja, hanem a megváltoztatva megőrzése.

hvg.hu: A kormány kiállt Schmitt Pál (vagy legalábbis a „köztársasági elnök intézménye”) mellett, ő a rádióinterjúja óta, amiről kiderült, hogy valótlanságokat tartalmazott, nem szólalt meg, vizsgálat lesz a SOTE-n. Mi lehet az ügy kimenetele?

T. G.: Szerintem a Fideszben egyáltalán nem dőlt még el Schmitt Pál sorsa. Az ilyen típusú botrányok működését látva úgy érzem, minden, ami eddig történt, az a hivatalvesztés, a lemondás vagy lemondatás irányába halad. Lehet, hogy lassabb a koreográfiája, mint ahogy Németországban történtek az események, de az irány azonos. Bizonyos értelemben ez egy reményt is jelent: hogy ha nem is vagyunk Nyugat, de nem vagyunk teljesen a Kelet. Ez is Magyarország: lassabban történnek a dolgok, egy plágiumügyben kicsit jobban elhúzódik az eljárás, kicsit jobban félnek a szereplők, de végső soron mégis csak tartalmilag az történik, ami Nyugat-Európában történni szokott egy ilyen ügyben: a politikus magyarázkodik, az egyetem először nem akar vizsgálatot, majd nem úgy akar vizsgálatot, majd mégis akar vizsgálatot, a dolog felderítése irányába mozdulnak a szereplők. Szerintem március 28-a után új időszámítás következik és engem nagyon meglepne, ha Schmitt Pál a nyári szabadságára még köztársasági elnökként mehetne. Ez ma nagyon kevés politikai szereplő érdeke, és közöttük nincs a Fidesz.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Kósa András Itthon

Martonyi: „valóban idegesítő” a magyar hiány

„Valóban idegesítő”, hogy Magyarország a csatlakozása óta képtelen betartani az uniós előírásokat a költségvetési hiányra vonatkozóan, mindenképpen jó lenne lezárni a túlzottdeficit-eljárást – mondta a hvg.hu-nak Martonyi János. A külügyminisztert arról is kérdeztük, nem unja-e, hogy mások helyett kell magyarázkodnia, és mit szól Schmitt Pál plágiumgyanújához.

hvg.hu Itthon

Minden eszközzel sakkban tartaná Orbánékat az EU

A teljes diplomáciai ellehetetlenülés fenyegeti Magyarországot, az év elején eddig soha nem látott módon bírálták az Orbán-kormányt, miközben Fellegi Tamás nyilvános kapitulációja sem volt elég ahhoz, hogy megnyugtassa a befektetőket. Az EU több fronton is vizsgálódik, kötelezettségszegési eljárás indul várhatóan az adatvédelmi ombudsman hivatalának megszüntetése miatt. A hvg.hu-nak azt írta az uniós alapjogi biztos irodája: az EU minden eszközzel igyekszik kikényszeríteni az alapjogok érvényesülését.

Kósa András - M. László Ferenc Itthon

"Inkább ez, mint a rendeleti kormányzás" - Lázár János az erőpolitika okairól

A kormánypártok és az ellenzék egyezkedésén alapuló konszenzuális demokráciát fel kell váltani a „győztes mindent visz” alapon működő többségi elvvel, mert az elmúlt évtizedek rossz kompromisszumokat szültek. A házszabály átírásával nem az ellenzéket akarják ellehetetleníteni, csak fel akarják pörgetni a törvényhozást, hogy válság idején ne kelljen rendeleti kormányzást bevezetni. Orbán Viktor 2014-ig biztos miniszterelnök marad, az IMF-fel és az EU-val végül méltányos megállapodást kötünk, viszont a jövő év első fele nagyon kemény lesz. Interjú a Fidesz frakcióvezetőjével.

Kósa András Itthon

„Ha Orbán azt hiszi, vége, téved: még csak most kezdődik”

Az Európai Unió vezetőinél jár canossát a héten a magyar kormányfő, miután a múlt héten már jelezte, gyakorlatilag bármilyen uniós igénynek eleget tesz a vitatott hazai törvényekkel kapcsolatban. Egy brüsszeli forrásunk szerint azonban a kormány vesszőfutása még csak most kezdődik: a következő hónapokban folyamatos lesz a nyomás Orbán Viktoron.

A tunéziai kormány engedélyezné, hogy hazájában temessék el Ben Alit

A tunéziai kormány engedélyezné, hogy hazájában temessék el Ben Alit

A csárdás és a gyapjúhímzés is a szellemi kulturális örökség része lett

A csárdás és a gyapjúhímzés is a szellemi kulturális örökség része lett

Egy képviselő nem gondolta végig, mit mond, mikor betámadta Greta Thunberget

Egy képviselő nem gondolta végig, mit mond, mikor betámadta Greta Thunberget

Gigantikus Orbán Viktor-portré figyeli a szentlőrincieket

Gigantikus Orbán Viktor-portré figyeli a szentlőrincieket

Párthűség havi egymillióért: kiből lesz ma államtitkár Magyarországon?

Párthűség havi egymillióért: kiből lesz ma államtitkár Magyarországon?

Hiába mostoha gyerek a Fidesznél a felsőoktatás, a diplomások nyomják le a munkanélküliséget

Hiába mostoha gyerek a Fidesznél a felsőoktatás, a diplomások nyomják le a munkanélküliséget