Göncz Árpád üzent: "szurkolok nektek"
Göncz Árpád 90. születésnapja alkalmából rendezett gyorskonferenciát a köztársaság állapotáról az OSA Archívum. A résztvevőknek a volt köztársasági elnök is üzent, Schmitt Pál nevét azonban nem szívesen emlegették. Folyamatosan frissülő cikkünk.
"A köztársaság, amely Göncz Árpád életpályájának is betetőzése volt, ma romokban hever. Hogyan jutottunk idáig? Hogyan léphetünk tovább?" – teszik fel a kérdést a köztársaságról szóló gyorskonferencia szervezői. Filozófusok, irodalmárok, közgazdászok, szociológusok és történészek próbálnak meg válaszolni.
Schmitt Pál köztársasági elnökről eddig két megjegyzés hangzott el, az egyik Vásárhelyi Mária szociológus részéről, aki azt mondta: a jelenlegi köztársasági elnök arra sem érdemes, hogy ezen a konferencián elhangozzon a neve. A másik Tóth Gábor Attila alkotmányjogász részéről, aki egy grafikonon mutatta be, a harmadik köztársaság államfői hányszor éltek a vétójogukkal. Schmitt Pál esetében ez a szám nulla, amit derültség kísért.
A konferencia résztvevőinek röviden Göncz Árpád is üzent a rendezvény elején, levelét Gulyás András nagykövet, a volt köztársasági elnök hivatalának titkárságvezetője olvasta fel: „Köszönöm, hogy nem felejtettetek el” – írta Göncz. A konferencia címére, mely szerint „Hátha nem úgy van minden, ahogy van” (Várady Szabolcs, 1988) úgy reagált: „ami pedig a címet illeti, szurkolok nektek, bár lenne igazatok. Szeretettel: Göncz Árpád”.
Lötyög Orbánon a tengerészzubbony
„Az ország egésznek a megalázásával fogadtatott el az új alaptörvény, amely egy futóhomokra épült kártyavár, és az első szeles napon össze fog dőlni. Nem tudom, mikor és hogyan fog megtörténni, de biztosan megtörténik” – mondta Majtényi László alkotmányjogász a konferencián. Bár szerinte volt kapcsolat az 1989-es jogállami forradalom alkotmánya és a magyar történelmi múlt között, 1848 és 1989 között volt az alkotmányos tradíciónak egy íve, azok a szálak, amelyek a 19. századhoz kötöttek, rettenetesen elvékonyodtak, talán el is szakadtak, de újra összeköthetők – tette hozzá.
"Az én személyes illúzióm 1989-ben az volt, hogy egy nagyon szerencsés országban élek, és egy szerencsés nemzet tagja vagyok, és ugyanezt a visszajelzést kaptam külföldön is" – magyarázta Majtényi, aki szerint az ember most menekül, és a nyakába húzza a zakóját, ha külföldi szakértővel kell találkoznia. Az alkotmányjogász szerint az elmúlt húsz év legnagyobb problémája, hogy "a politikai osztály elveszítette a kapcsolatát a közjóval, de fel a fejjel". Majtényi a többször hangoztatott Horthy-Orbán összehasonlításról is kritikusan szólt, ahogy fogalmazott: "egymás mellé téve őket azért Orbánon nagyon lötyög az a tengerészzubbony”.
Majtényi Göncz Árpád számára legpozitívabb tulajdonságát is kiemelte: "Ha van zsenialitása a kíváncsiságnak, és ennek van hordozója, akkor az Göncz Árpád. Szeretetteljes, mosolygó kíváncsisággal képes kihozni az emberekben lévő legjobbat."
Nem most jött az összeomlás
Meszerics Tamás történész a konferencián a köztársaság összeomlásáról beszélt, amely szerinte nem most történt meg, hanem már 2002-re az összeomlás szélére került. Azt mondja, nem az elmúlt két, vagy hat év politikai rémdrámáinak kizárólagos következménye a köztársaság összeomlására, holott rendkívül fontos intézményi rombolás történt ezekben az években is, minden lényeges kérdésben a kívánalmak alatt teljesített a rendszer már akkor is.
Az összeomlás nem most kezdődött, régi keletű, a magyar állam teljesítménye drámai módon alulteljesítő volt az elmúlt húsz évben, a legegyszerűbb morális elvárásoknak sem tudott hosszú távon megfelelni – véli.
Túl könnyen fogadtuk el?
Gács Anna irodalomkritikus a konferencián arról beszélt, hogy bár ez volt a rendszerváltás egyik fontos ígérete, a mai napig nem sikerült Magyarországon a szakmai karrier és politikai hatalom szétválasztása.
„Tudjuk, hogy a politikai hatalom és a szakmai karrier elválasztása nem történt meg az elmúlt 20 évben, különösen az olyan közpénzekből működő területeken, mint a közszolgálat, kultúra, tudomány, és a közmédia” – magyarázta Gács.
Szerinte a Fidesz gátlástalan hatalomvágya ellentmondást nem tűrően rúg fel (megalázó kirúgások a közmédiában, filozófusok koncepciós perekbe vonása) a két terület szétválasztására irányuló konszenzusokat. „Hogy mindez megtörténik, arra nincs mentség, de hogy mindez megtörténhet, arra muszáj önkritikus magyarázatokat is keresnünk” – véli.
„Mintha túl könnyen fogadta volna el a hatalom és a véleményformáló értelmiség (a liberális is), hogy Magyarországon a szakmai függetlenség nem lehet norma.
Kontler László történész azzal a felütéssel, hogy Göncz Árpád nemcsak a köztársaság, hanem a kultúra embere is, arról beszélt, hogy a kultúra nélkülözhetetlen a köztársaság épségéhez. Úgy véli, olyan kulturális kormányzatunk van, amely a kultúra esélyeinek aláásásán dolgozik, a kultúra általában véve erodálódik.
Elefánt, drog, kétharmad
Dénes Balázs jogász, jogvédő arról beszélt, hogy a Fidesz megvadult elefántként viselkedik a porcelánboltban, és visszaél a hatalmával. „A politikai hatalom drog, a kétharmad pedig kemény drog, amivel könnyű visszaélni” – tette hozzá.
A jogvédő három fő témát érintett. Az egyik a korrupció, szerinte ezen a területen nem rosszabb lett a helyzet, csak más: „hierarchizáltabban és centralizáltabban zajlik a mutyi".
Dénes szerint a független sajtó hiánya is problémás Magyarországon, de mivel sok esetben érinthetetlen oligarcháktól függ a média, „nehéz ebből kimászni”. Szerinte ma Magyarország legsúlyosabb emberi jogi problémája a cigányság helyzete, amely a köztársaság elemzésekor kihagyhatatlan kérdés. „Szabadságról beszélni akkor, amikor komplett falvak élnek rendőri elnyomás alatt, nehéz” – mondta, majd azt is hozzátette: „Úgy tűnik, a cigánygyűlölet az egyetlen, amiben a különböző pártok szavazói ma egyetértenek”.
A jogvédő arra nem tud biztos receptet, ebből a helyzetből hogy lehetne kimászni, azt viszont szükségesnek tartja, hogy újra beszéljünk arról, miért fontos a demokrácia és a szabadság. „Ha ennyire az intolerancia és a szolidaritás hiánya a vezérlőelv, akkor muszáj leülni és felszínre hozni ezeknek legalább a minimumát, ehhez pedig olyan emberekre lenne szükség, mint Göncz Árpád” – zárta szavait.
Nacionalizmus, idegenellenesség
Örkény Antal szociológus előadásában az identitáskeresésről beszélt, szerinte ugyanis Magyarországon egyre bizonytalanabbak az emberek, zavar és káosz uralkodik a politikában és az emberi fejekben is.
Szavai szerint "a nemzeti identitás vizsgálata élesen mutat rá arra, hogy miközben a rendszerváltás megkülönböztetett értékei között szerepeltek olyan kérdések, mint a szabadság biztosítása, a jogállamiság helyreállítása és a demokrácia megteremtése, eközben Magyarországon a tradicionális típusú nacionalizmus mértéke Magyarországon a legerősebb, és nem csak az idősebb, de a fiatalabb nemzedékek körében egyaránt".
Ez Örkény szerint egyaránt jelenti a gazdasági protekcionizmust, a kultúrfölényt, és a nemzet érdekeinek egyoldalú politikai érdekérvényesítését, ami többek között Európában páratlanul magas idegenellenességgel is párosul.
A társadalmat a szociológus szerint zárt és erősen kirekesztő, antidemokratikus elemeket sem nélkülöző nemzeti identitásminta hatja át, ezen pedig még a státuszkülönbségek sem fognak. A legitimnek tartott történelmi tudás és a múlt értelmezése pedig inkább csak felerősíti, mintsem gyengíti ezt az identitásprofilt. Örkény szerint épp ezért lenne fontos, ha az iskolákban sem hamis nemzeti kiegyezésről, hanem élő történelmi tudatról lehetne beszélni.
Katasztrófák küszöbén?
Az Orbán-kormány eddigi munkássága alatt katasztrófák következtek be a gazdaságban, és hasonló katasztrófák sora vár ránk a jövőben is más területeken is – mondta a gyorskonferencián Radnóti Sándor filozófus, aki szerint „amit Debreczeni József a 2010-es fordulat előtt mondott, amit rémálomnak láttunk, az szóról szóra bebizonyosodott”.
Elgondolkodva azon, valóban erre szavaztak-e az emberek „a fülkeforradalomkor”, azt mondta, egy kormány legitimálása nem ad felhatalmazást az alkotmány alkotmányos leépítésére. Radnóti ezért úgy véli: a magyar liberális demokrácia hibái nem összehasonlíthatók az elmúlt két év bűneivel. Mindennek előzménye, hogy szerinte az Orbán-kormány megtervezetten, rendkívül arrogánsan és rafináltan hajtott végre egy alkotmányos államcsínyt, de kormányzása nem volt megtervezve.
Göncz Árpád munkássága kapcsán kifejtette: nem volt evidencia köztársasági elnökké választása, mégis az egyik legjobb dolog volt, ami akkor történt.
A romos állapot okai
Göncz Árpád az ország legnépszerűbb politikusa volt tízéves elnöksége alatt a változó politikai viszonyok közepette is, erre pedig két teljesen eltérő személyiségű és ideológiai beállítottságú utódja is képes volt – mondta a konferencián Miklósi Zoltán filozófus, aki szerint ma már nincsenek olyan politikusok, akik egyszerre képesek elfogadtatni magukat eltérő politikai beállítottságú emberekkel. Sőt, a filozófus szerint ma ezt az eredményt egy Göncz Árpádéhoz hasonló kvalitásokkal bíró ember sem lenne képes elérni, mert bár a 90-es években még létezett az emberekben az az ösztönös tudás, hogy vannak olyan ügyek, amelyek összekötik a jobb- és a baloldali demokratákat, mára ez megszűnt.
A köztársaság romos állapotára szerinte ezért magyarázat lehet, hogy a különböző meggyőződésű demokraták ma nem gondolják azt, hogy fontosabb az, ami összeköt, mint ami szétválaszt. A mai politikusok azt juttatják eszünkbe, melyek azok az ügyek, amelyek szétválasztanak – magyarázta.
Kétharmad másképp
Ferge Zsuzsa szociológus a rendezvényen azt mondta: bár Göncz Árpád fontos, kiemelkedő politikai pozícióba került, igazságot kereső írástudó maradt. Az írástudóknak pedig többek között azt köszönhetjük, hogy „bár az ember tette a rosszat, tisztelte a jót”.
Ferge szerint az értelmiségnek már akkor veszélybe kerül a szellemi szabadsága, amikor flörtölni kezd a politikával, ő pedig fehér hollónak tekinti azokat az írástudókat, akik bár politikai szerepet vállaltak, nem hagyták, hogy kihasználják vagy befolyásolják őket. Szerinte ilyen volt a nemrég elhunyt Václav Havel, és Göncz Árpád is.
„Minket nem kényeztettek el ilyen emberekkel, de kifejezett szerencse volt, hogy a harmadik köztársaság első elnöke a szellem embere volt és maradt” – véli a szociológus, aki szerint jelenleg hiányzik ebből az országból a folyamatosan működő erkölcsi tekintély. „Erkölcsi mércét magas pozícióban nem képvisel ma senki” – mondta, majd hozzátette: „Szeretném hinni, hogy ez az ország alapvetően nem rosszindulatú, gyáva és részvétlen”.
Ferge a gyermekszegénység elleni küzdelemről is beszélt, amely elmondása szerint szintén szorosan kötődik Göncz Árpád munkásságához. A szociológus sok jóról mégsem tudott beszámolni, szerinte 2007 óta csak elvben kezdődött el a küzdelem, valójában azonban folyamatosan romlik a gyermekes családok helyzete, helyenként rohamosan. „Szokatlan rohamtempóban jöttek az olyan intézkedések, amelyek rontottak a helyzeten” – magyarázta. Példaként említette a segélyek csökkentését, illetve a hajléktalanok bebörtönzését. Ferge szerint ma a gyerekek kétharmada él szegénységben.
Keserű önvizsgálat kéne
Orbán Viktor akár egy megnyert választásba is belebukhat, és téved, amikor azt mondja, visszafordíthatatlan folyamatok indultak el – mondta Kis János filozófus, aki arról is beszélt: jelenleg az alaptörvény a jobboldal ideológiai hegemóniáját jeleníti meg, és biztosítja annak politikai bebetonozódását, az Alkotmánybíróság tekintélye romokban hever, az ellenzéket pedig az utcára szorították a parlamentből.
Ha azonban az Orbán-kormány megbukik, Kis szerint a liberális értelmiségen is múlik, mikor jön el a nap, amikor mindkét oldalon olyan pártok lesznek a meghatározók, akik kölcsönösen elismerik egymást és így alkotnak új alkotmányt.
A filozófus Göncz Árpádot is méltatta, amikor arról beszélt, minden titulus illett hozzá, kivéve a „közjogi méltóság” nem, mert az államfő abban hitt, hogy a demokratikus közösségekben nincs közjogi méltóság, csak egyenlő emberi méltóság van. „Nála az egyenlőség nem csak politikai eszme, hanem személyes habitus is volt.”
Többek között Babarczy Eszter is felszólalt az előadásokat követő vitában, szerinte ugyanis a liberális értelmiség ismét köldöknézésbe kezdett, és kiéli Orbán-fóbiáját. Azon kívül azonban, hogy nem Orbán Magyarországa a köztársaság, szerinte nem hangzott el érdemi válasz arra, mi is az. A közíró szerint mély és keserű önvizsgálatra lenne szüksége a liberális értelmiségnek (erre egyébként az előadások során több példa is volt - a szerk.), mert "ha beleragadunk az Orbán-fóbiába, akkor sok lényeges kérdésre nem kapunk választ".
Kis János minderre úgy reagált: Orbán személyes ellenféllé növesztése valóban elterelheti a figyelmet arról, Magyarország milyen problémákkal küzd, az azonban nem Orbán-fóbia, hogy ez a rendszer minden szinten egy személyhez kötődik. „Nem nekünk van Orbán-fóbiánk, hanem Orbánnak van demokrácia-fóbiája” – tette hozzá.
Rainer M. István történész szerint történeti örökségével is összefügg a köztársaság jelenlegi állapota, ezért nem csak politikai, illetve civil fellépésre van szükség, hanem ennek kutatására is.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
A 90 éves Göncz Árpád köszöntése - Nagyítás-fotógaléria
Kilencven éve, 1922. február 10-én született Göncz Árpád József Attila-díjas magyar író, műfordító, politikus. Az 1956-os forradalom után életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték, melyből 1963-ban szabadult. A rendszerváltás után a harmadik Magyar Köztársaság első elnökévé választották. Képes összefoglalónkban pályájának rövid áttekintésével köszöntjük Göncz Árpádot.
