„Egy bank megbízást ad nekem egy üzletember leellenőrzésére, mivel információ van arra, hogy a férfi miután hitelhez jut, be akarja majd dönteni a cégét. Környezettanulmányt készítek, és kiderül, jó volt az értesülés. A bank persze nem ad hitelt. A vállalkozó megtudja, hogy azt az én munkámnak köszönheti, és rám küldi az ügyvédjét, hogy a róla összegyűjtött anyagot megkapja. Amit nem tudok odaadni, mert a magánnyomozói törvény értelmében a munka teljesítése után hat hónappal megsemmisítettem. Mi fog történni, ha az ügyvéd a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságához (NAIH) fordul, mondván, nem tartottam be az adatkezelésre vonatkozó törvényt, amely szerint öt évig tárolnom kell az általam kezelt adatokat?" – hozott fel egy ügyet egy magánnyomozással foglalkozó cég tulajdonosa, Vámos Egon a hvg.hu-nak a szakma kedélyeit borzoló törvénymódosítás miatt. "Ha jogos az apelláta, a bírság több millió, maximum tízmillió forint is lehet, ami tönkreteheti a vállalkozásomat" - mondta a magánnyomozó.

A magándetektívek attól tartanak, teljesen ellehetetlenülhet a szakmájuk. Mivel nem jutottak dűlőre a két törvény összeütközéseinek feloldásában, kamarájuk megkereste a NAIH-ot, hogy a törvények értelmezéséhez mankót kapjanak. A levél aláírója, Rohánszky Mihály, a Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamara Budapesti Szervezetének alelnöke volt. Azt akarták többek között a hatóságtól megtudni, hogy a magánnyomozók adatkezelőnek minősülnek-e, illetve hogy velük szemben fennáll-e az adatvédelmi nyilvántartásba való bejelentési kötelezettség.

Éjszakai élet egy pesti kocsmában. Szemesnek nem áll a világ

Stiller Ákos

Kit lehet fotózni?

Rohánszky Mihály szerint a NAIH nem adott egyértelmű, világos válaszokat. „Pedig fontos lenne tudni, hogy ha esetleg egy házasságtörő férjről akarok fotót készíteni amint épp szerelmesen turbékol, akkor az adatvédelmi törvény alapján előzetesen engedélyt kell-e kérnem erre” – említett meg egy nonszensz példát a kamarai alelnök. Ráadásul az is előfordulhat, hogy a lebuktatott férjet utólag tájékoztatni kell arról, hogy személyes adatait kezelik egy megbízás miatt. „Azt senkinek sem kell elmagyarázni, hogy ez lehetetlenné teszi a munkánkat” – mondta Rohánszky.

A magánnyomozók attól tartanak, ha a két jogszabályt nem hozzák egymással szinkronba, akkor tevékenységük során vagy az egyik, vagy a másik törvényt fogják megsérteni. Így például az információszabadságról szóló törvény szerint a magánnyomozónak adatkezelői minősítést kell szereznie, ugyanakkor ez nem feltétele annak, hogy valaki magándetektív legyen. Ennek hiányában viszont nem biztos, hogy a szakma minden tagja nyilvántartásba veteti magát. (Jelenleg háromezer magándetektív van.) Dávid János magánnyomozó, a kamara elnökségi tagja erről annyit mondott: „nem tudni, hogy ha az adatvédelmi hatóság ellenőrizni akar, mit vizsgálna, ugyanis a magánnyomozóknak jelenleg csak a megbízásokról kell egy listát vezetniük, az egyes szerződésekbe még a rendőrök sem nézhetnek bele”.

Mivel jár a hibás jogértelmezés?

„Mi van akkor, ha a férjét megcsaló asszonyról készített fotót átadom az engem megbízó férjnek? A fénykép ugyanis személyes adat, ami nem adható ki. Ha megteszem, akkor elkövetem a személyes adattal való visszaélést és azért felelősségre vonhatnak majd? Amennyiben megtartom a képeket, mondván, hogy az különleges személyes adat, mivel a feleség szexuális orientáltságára derül fény belőle, a hölgy ugyanis nem egy férfival, hanem egy nővel vétett a házastársi hűség ellen? Mi lesz, ha a megbízó emiatt perel be és nem fizeti ki a munkámat?” – sorjázta a kérdéseket Vámos Egon. Egy életmód vizsgálatánál mindent rögzíteniük kell, így azt a személyt is be kell azonosítaniuk, aki titokban ad információt nekik. Kérdés, az illető mennyire lesz segítőkész, ha a neve öt évig szerepel majd a magánnyomozó nyilvántartásában.

Az egymásnak ellentmondó törvényi háttér miatt a hvg.hu-nak nyilatkozó Vámos Egon és magánnyomozók úgy látják, ez a helyzet arra jó, hogy a hatóság részéről rászállhassanak egyes vállalkozásokra. Mivel pedig a jogszabályok nem egyértelműek, könnyű lesz a cégeket nehéz helyzetbe hozó bírságokat kiszabni.

Vámos Egon egyenesen úgy fogalmazott, eljött az a pillanat Magyarországon, amikor megszűnik a magánnyomozás és az adósságkezelés, mert a törvény olyan szabályokat ír elő, amivel nem tudnak dolgozni. „Itt nem két-három magánnyomozó siránkozásáról van szó, hanem sok család megélhetéséről. Nem mellesleg ezután ki fogja a rendőrség helyett a bűnmegelőzést végezni? A csalások, sikkasztások garmadáját ugyanis mi előzzük meg a vizsgálatainkkal, mi dogozzuk fel azoknak a csalóknak az adatait, akik a pénzintézeteket lehúzzák, továbbá mi szabunk gátat annak, hogy cégek árut, értéket csaljanak ki megbízóinkból” – sorolta Vámos. Szerinte az adatkezelési törvényben előírtak nemcsak a magánnyomozói törvénnyel állnak szöges ellentétben, hanem magával a józan ésszel, az üzletpolitikával és a titoktartással is.

Általában és általánosságban

A NAIH a hvg.hu-val azt közölte, hogy mivel az adatvédelmi törvény csupán általánosságban határozza meg az adatkezelő fogalmát, ezért a hatóság mindig a konkrét eset és annak körülményeinek mérlegelésével tudja eldönteni, ki vagy mi számít adatkezelőnek. Ezzel együtt felhívták a figyelmet arra is, hogy a munkavállalók munkájuk során nem minősülnek adatkezelőnek, mert a munkáltató nevében és képviseletében járnak el.

Nem egyértelmű

Hüttl Tivadar a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) jogvédő szervezet adatvédelmi és információszabadság programvezetője szerint az általánosabb szabályokat tartalmazó, információs önrendelkezési jogról szóló törvény alkalmazását ki kell egészíteni a magánnyomozók tevékenységét speciálisan meghatározó törvénnyel, amely a kettő közül a speciális adatvédelem tekintetében irányadó. A magánnyomozók munkájában az adatkezelés keretszabályait a konkrét szerződés tölti ki. Kérdés, hogy két fél - a magánnyomozó és az általa lefotózott enyelgő házasságtörő személy - különböző érdekei megfelelnek-e ennek. ”Az alkotmányosan mindenképpen kifogásolható, hogy egy ember személyes adatainak a kezeléséről tőle függetlenül állapodjanak meg. A magánnyomozók tevékenységéről szóló jogszabály pedig lényegében ezt teszi” – hívta fel a figyelmet a jogvédő.

Éppen ezért Hüttl Tivadar elengedhetetlennek tartja a magánnyomozók tevékenységének részletesebb törvényi körülhatárolását, amelynek a keretein belül a megbízásokat kaphatják majd. Minimális elvárás lenne kimerítő jelleggel felsorolni azokat a törvényes érdekeket, amelyek védelme, illetve érvényesítése érdekében a magándetektív kifejtheti a tevékenységét. Ilyen érdek lehet a bűnmegelőzés, a bűncselekmények végrehajtásának megakadályozása vagy akár a családvédelem is. Ugyanakkor a programvezető megjegyezte, hogy ezekkel is nagyon óvatosan kell bánni, hiszen a törvényen alapuló jogkorlátozás – amit a magánszférába való beavatkozás is jelent – elsődlegesen az állami szerveket kell, hogy megillesse: a közhatalmat nem lehet privatizálni. „Ez mindenképpen cizelláltabb szabályozást igényel, ezért ezen a ponton osztom a magánnyomozók félelmeit.”

A TASZ munkatársa ugyanakkor úgy vélte, hogy a magánnyomozók az adatkezelésről készült nyilvántartást félreértik. „Nem a személyes adatokról, hanem a továbbított adatok köréről kell egy jegyzéket vezetniük. Ebben a magánnyomozónak azt szükséges feltüntetnie, hogy milyen megbízás alapján dolgozott, és munkájának elvégzéséhez honnan szerzett adatokat, illetve azokat kinek továbbította” – mondta Hüttl Tivadar.

A NAIH pontosítást kért

Cikkünk megjelenése után a NAIH pontosításokat kért. A hatóság első körben azt, a magánnyomozók által tett kijelentést kifogásolta, miszerint, ahhoz, hogy valaki ezt a foglalkozást űzze, nem előfeltétel, hogy a NAIH adatkezelői nyilvántartásába felvetessék magukat, ezért – mint megjegyezték –, nem biztosak abban, hogy minden magánnyomozó meg is teszi azt. A hatóság felhívta a figyelmet arra, hogy a magánnyomozók igen is adatkezelőnek minősülnek, ezért kérelmezniük kell a nyilvántartásba vételt. Megjegyezték azt is, hogy a magánnyomozók számára ennek a teljesítése, vagy nem teljesítése, nem tevékenységük folytatásának feltétele. Ezt a cikkünkben nyilatkozó magánnyomozók is így látták egyébként.

Kérték annak pontosítását is, hogy az egyes foglalkozási ágak dolgozói, a munkavállalók, a munkájuk során kezelt adatok tekintetében általában nem minősülnek adatkezelőnek, mert leggyakrabban a munkáltató nevében, képviseletében járnak el, és ily módon a foglalkoztató tekinthető adatkezelőnek.

A Péterfalvi Attila vezette szervezet részéről hangsúlyozták azt is az egészségügyi területre vonatkozóan, hogy állásfoglalásuk szerint az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvény (a továbbiakban Eüaktv.) 3. § i. pontja értelmében a kezelést végző orvos, az egészségügyi szakdolgozó, az érintett gyógykezelésével kapcsolatos tevékenységet végző egyéb személy, a gyógyszerész – a törvény 3. § g) pontja alapján együtt betegellátó – adatkezelőnek minősül.

Felhívták a figyelmet arra is, hogy „az Infotörvény 65. § (3) bekezdés c) pontja értelmében a hatóság nem vezet adatvédelmi nyilvántartást arról az adatkezelésről, amely gyógykezelés vagy az egészség megőrzése, társadalombiztosítási igény érvényesítése céljából az egészségügyi ellátásban kezelt személy betegségével, egészségi állapotával kapcsolatos személyes adatokra vonatkozik. Az Eüaktv. 3. § g. pontjában meghatározott egészségügyi dolgozóknak tehát – a korábban hatályos Avtv. rendelkezéséhez hasonlóan – továbbra sem kell kérelmezni az Infotv. 65. § (3) bekezdés c) pontjában említett adatok tekintetében az adatkezelés adatvédelmi nyilvántartásba vételét.