Amikor a "romkocsmák félhomályában merengő diplomásokról" és a használhatatlan tudású emberekről beszélt hétfőn az Országgyűlésben Orbán Viktor, akkor minden bizonnyal nem az informatikusokra vagy a jogászokra, hanem a bölcsészekre célzott. (Szavai egyébként nagyban emlékeztetnek Demján Sándor kirohanásaira, a nagyvállalkozó szemében is csak az úgynevezett "termelő" szférának van becsülete. De az ezzel a réteggel szembeni kormányzati ellenérzéseket jól illusztrálta a Budai Gyula által kirobbantott filozófusbotrányban sugallt "henye tudósok" képe – míg a rendőrség bűncselekmény hiányában meg nem szüntette a nyomozást.)

Nincs könnyű helyzetben, aki a kormányfő szavai mögött a tényeket kutatja. Ha szigorúan a "merengő diplomásokat" vesszük alapul, akkor abba valamennyi felsőfokú végzettségű, diplomás embert beleértjük, akik – Orbán Viktor értelmezése szerint – piacképtelenek, s ha munka nincs, marad a merengés. Csakhogy a statisztikák nem ezt igazolják. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) 2010 utolsó negyedéves adatai alapján (ezt elemzték részletesen munkaerő-piaci szakértők – a szerk.) például megállapítható, hogy míg a teljes népességen belül 10,8 százalék volt a munkanélküliségi ráta (ez majdhogynem megfelel a 2011 III. negyedévi adatnak), addig a diplomás munkanélküliség mindössze 4 százalék volt, ami messze elmarad a teljes átlagtól. Sőt, az érettségizettek (7 százalék) és a szakképzettek (9 százalék) adataitól is. A munkanélküliség azóta ugyan 11,5 százalékra kúszott fel, de a belső arányok nem változtak jelentősen.

Nem tudni, hová tűnnek a bölcsészek

Amennyiben a "merengő diplomások" alatt a bölcsészeket értjük, még nehezebb a helyzet. Bauer Béla szociológus a hvg.hu-nak elmondta: négy évvel ezelőtt készült az utolsó komoly kutatás (ez volt az Ifjúság 2008 címmel írt felmérés), amely választ adhatna erre a kérdésre, csakhogy azóta sok idő telt el. Legutóbb ugyan készült a témában egy felmérés, de az is az interneten, és a megkérdezettek mind egyetemisták voltak, nem pedig aktív munkavállalók vagy éppen munkanélküli diplomások. Pedig a téma nemcsak a közvéleményt, hanem a tudományt is érdekli, legalábbis erre utal, hogy például az ELTE Karrierközpontjában már rendeztek a "bölcsészdiploma valós értékéről" konferenciát.

Azt, hogy a felsőoktatás tömegével termeli ki a piac számára használhatatlan munkaerőt, Hoffmann Rózsa is előszeretettel hangoztatja, jóllehet az oktatási államtitkár is általában személyes tapasztalatokra (vállalatigazgatókkal folytatott beszélgetések) hivatkozik. Emiatt csökkentették az ilyen jellegű képzések keretszámait drasztikusan, míg a műszaki szakok államilag finanszírozott férőhelyeit növelték. Tény ugyanakkor, hogy a KSH – már hivatkozott, 2010-es – adatai szerint a diplomás munkanélküliség a számítástechnikai területen végzetteket érinti a legkevésbé (1,6 százalékos a munkanélküliségi ráta), míg a humán tudományokat űzők között kicsivel több mint 4 százalékos a munkanélküliség. Ám a válság miatt nehéz helyzetben vannak az építőipari, építészeti területen, sőt a mezőgazdasági területen dolgozók is, akikre pedig nehéz lenne rásütni a bölcsész jelzőt.

A menő egyetemek végzettjeit felszívja a piac

Van még egy kapaszkodási pont is, ha "merengő bölcsészek" után akarunk kutatni, mégpedig a felsőoktatási intézmények pályakövetési adatai. Ezekből elvileg kiolvasható, hogy az adott intézmény adott karain, illetve szakjain végzett hallgatók mennyire voltak képesek elhelyezkedni a munkaerőpiacon, egyáltalán a végzettségüknek megfelelő munkát végzik-e már aktív munkaerőként. A Pécsi Tudományegyetem pályakövetési rendszerének legutóbbi adatai szerint az állást kereső végzett hallgatók közül a válaszadók 81,6 százaléka talált magának munkát, közülük 32 százalék egy hónapon belül. Igaz, a bontásból kiderül, hogy a sikertelen álláskeresés az egyetem emberi erőforrás-fejlesztési kar végzettjeinél (32 százalék), valamint a bölcsészeknél (29,3 százalék) volt átlag feletti.

A válság előtt több szakértő is azon a véleményen volt, hogy a bölcsészdiplomát értéktelennek beállítók tévednek, merthogy a nyelveket beszélő, jól kommunikáló bölcsészek sokkal rugalmasabbak, több területen is bevethetőek, éppen ezért piacképesek. Ezt egyébként a pécsi egyetem felmérése is visszaigazolja. „Nagyon érdekes viszont a bölcsészek vártnál nagyobb arányú (43,9%) jelenléte a magánvállalatoknál, ami a diploma hasznosításának egy új lehetőségére utal” – olvasható a pályakövetési tanulmányban. A piaci szférában egyébként a pécsi egyetemről kikerülők közül átlag felett helyezkednek el a közgazdászok (75 százalék), a mérnökök (74,6 százalék) és a művészek (66,7 százalék), míg jelentősen alatta maradnak az orvosok (30,4 százalék). Igaz, hogy ugyanebből a pécsi egyetemi felmérésből akár a "merengő bölcsészeket" is megtalálhatjuk, hiszen az adatok szerint a "sem most, sem korábban nem dolgozók aránya" magas a művészeknél (30,5 százalék), a természettudományi kar végzettjeinél (28,2 százalék) és a bölcsészeknél (27,8 százalék).

0,4 százalék mereng csak a kocsmákban

Ha a pécsi példánál maradunk, akkor a Munkaügyi Központ dél-dunántúli statisztikája sem elhanyagolható. Eszerint 2011-ben a Dél-Dunántúlon 72 272 regisztrált munkanélkülit tartottak nyilván, amiből a diplomások száma mindössze 3028 volt (azaz az összes regisztrált 4,2 százaléka), a bölcsészek pedig a teljes munkanélküli tömeg 0,4 százalékát tették ki.

Az ELTE diplomás pályakövetési rendszerének eredményei is visszaigazolják, hogy a bölcsészeknek nehezebb elhelyezkedniük, mint például a jogászoknak vagy az informatikusoknak, bár az, hogy az intézményben végzett pályakezdő diplomás válaszadók 68,6 százalékának már akkor volt állandó munkahelye, amikor a diplomáját megszerezte, nem a romkocsmás merengést vetíti előre. Az elhelyezkedési arány a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karon a legmagasabb (91,8 százalék), ezt követi az Állam- és Jogtudományi Kar (87,4 százalék), míg az Informatikai Karon végzettek 82 százaléka talált állást néhány hónapon belül. Ahogy a pécsi esetben is, a legnehezebb dolguk a bölcsészeknek és a természettudósoknak van, mivel előbbieknél 62 százalékos, utóbbiaknál 60,1 százalékos az elhelyezkedési arány.