Az Emberi Erőforrások Minisztérium Kultúráért Felelős Államtitkársága szerint nincs dokumentálható nyoma annak, hogy az elmúlt két évben a Seuso-kincsek egy részének vagy egészének esetleges hazahozataláról bárki hivatalosan tárgyalt volna a kormány illetékeseivel.
Ha kultúráért korábban felelős államtitkár, Szőcs Géza ilyen tárgyalásokat folytatott, a dokumentumok hiányában vélelmezhető, hogy azt magánemberként tehette, így a megbeszélések folytán kialakult álláspontja magánvélemény – fogalmaznak az erről szóló közleményben.
Az államtitkárság emlékeztet, hogy a magyar állam a Seuso-kincsekkel kapcsolatban továbbra is tulajdonosnak tekinti magát. A kormány nyitott minden komoly és tisztességes szándékú műgyűjtővel, műkereskedővel a Seuso-kincsek valamint más, a nemzeti kultúra szempontjából meghatározó műtárgyak, leletek sorsáról egyeztetni. Zelnik István a Seuso-kincsek egy részének esetleges hazahozatalával kapcsolatban a kormányt és az államtitkárságot hivatalosan nem kereste meg – tették hozzá.
Zelnik István műgyűjtő a Hír Tv Kontraszt című vasárnap esti műsorában azt mondta: nem vonja kétségbe a magyar állam Seuso-kincsek fölötti tulajdonjogát, és Szőcs Géza volt kulturális államtitkárral állapodott meg arról, hogy saját felelősségére megkísérli a kincsek hazahozatalát.
Zelnik István ugyanitt megerősítette: aláírt szerződése van a kincsek megvásárlásáról, de arról nem beszélt, hogy tulajdonjogra vagy kezelési jogra vonatkozik-e a dokumentum. Jelezte azt is, hogy a kulturális államtitkárság mostani vezetőivel nem vette fel a kapcsolatot.
A Seuso-kincsek ügyében L. Simon László kultúráért felelős államtitkár jövő héten a téma szakavatott ismerőivel és elismert szakemberekkel tárgyal. A megbeszélések eredményeiről a közvéleményt tájékoztatják majd – ezért már kedden ígérte az államtitkárság.
A római kori Seuso-kincs az egykori Pannoniából származik. Az ezüsttárgyakat vélhetőleg Polgárdi környékén illegálisan ásták ki, és valószínűleg közvetítők útján, a nyolcvanas években került a nyugat-európai műkincspiacra. A tizennégy ismert darabot 1980 és 1987 között vásárolta meg egy angol befektetési társaság. A magyar kormány 1991-ben bejelentette igényét a kincsre, de 1993-ban New Yorkban elvesztette az igény érvényesítésére indított pert.
