Alaptörvény-módosítgatások gittegyleti szinten

„A magyar alkotmányt évek óta úgy kezeljük, mint egy gittegylet alapszabályát” – mondta Salamon László, a Fidesz–KDNP országgyűlési képviselője egy interjújában. Igaz, nem mostanság, hanem 2009-ben, amikor talán még nem gondolta, hogy maga is élen jár majd a jogalkotás gittegyleti szintre süllyesztésében. A múlt héten Salamon például az alkotmányügyi bizottság elnökeként szignált olyan bizottsági módosító javaslatot, amellyel átírná az alaptörvényt, hogy a Fidesz által kitalált választási regisztrációs eljárást bebetonozhassa.

Mindezt egyszerű politikai indokok miatt: a Fidesz több képviselője, köztük az alaptörvény-módosító javaslatot beterjesztő Lázár János miniszterelnökségi államtitkár is megígérte, hogy alkotmánybírósági normakontrollt kér majd a választási eljárási törvényről.

A regisztrációs eljárás ötlete azonban olyan sok sebből vérzik, hogy jobbnak tűnt az alaptörvénybe emeléssel megelőzni az esetleges alkotmánybírósági verdiktet. De ezt sem sikerült Lázárnak a módosító javaslat első változatában úgy megfogalmaznia, hogy biztosan kiállja az AB próbáját, ezért kellett aztán Salamonnak az alkotmányügyi bizottság döntése nyomán újabb változatot beterjesztenie. Így az alaptörvény része lenne, hogy csak az az állampolgár gyakorolhatja választójogát, aki regisztráltatta magát, mégpedig személyesen vagy azonosításra alkalmas módon elektronikus úton, illetve a külföldön élők – de csakis ők – akár levélben is.

 Nem ez az első alkalom, hogy a Fidesz, vérszemet kapva parlamenti kétharmados többségétől, alkotmánymódosításba fog alkotmányellenes ötleteinek keresztülvitelére és az AB valószínű elmeszelő döntésének kivédésére. A 2010-es kormányváltást követően tizenkétszer módosították a régi alkotmányt, és a legtöbbször még a minimális vitát is igyekeztek elkerülni azzal, hogy egyéni képviselői indítványként, sürgősséggel adták be javaslataikat. Mindössze három indítvány volt minisztériumi előterjesztés, az alkotmányosan kényes kérdések szinte mind megkerülték a törvénytervezeteknél egyébként szokásos véleményezési kört.

Az Alaptörvény ellen tüntető. Játéka mindenféle szélnek

Stiller Ákos

Biztos, ami biztos, persze az AB megregulázása sem maradt el, amikor olyan határozatot fogadott el, ami nem tetszett a kormánypártnak. A néha valóban vérlázító végkielégítések miatt hozott visszaható hatályú törvényt például elutasította 2010 őszén az AB, amire olyan alkotmánymódosítás volt a válasz, amellyel korlátozták az alkotmánybírák döntési jogát.

A kormánypártiak abból sem csinálnak problémát, hogy párttársukra szabják alkotmányozási elképzeléseiket. Lázár János Kocsis Máté képviselőtársával közösen olyan alkotmánymódosító indítványt adott be, amellyel a fegyveres testületek tagjait zárták volna ki öt évre bizonyos közügyekből – például nem lehettek volna polgármesterek. Majd miután kiderült, hogy ezzel fideszes képviselőtársuknak, Borkai Zsoltnak is le kellett volna mondania győri polgármesteri tisztségéről, gyorsan megtört az addig oly acélosnak tűnt szándék. Újabb tervezetet készítettek és fogadtattak el a parlamenttel, amelyben már csak három évre szólt a kizárás ideje.

Az alaptörvény elkészítése során nemegyszer elhangzott, hogy olyan szöveg készül, amelyhez hosszú ideig nem kell majd hozzányúlni. „Gránitszilárdságú az új alaptörvény” – jelentette ki Orbán Viktor miniszterelnök például a Magyar Nemzeti Galériában, amikor az alaptörvényhez rendelt festményeket mutatták be. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes a törvény előkészítése során pedig kijelentette: „Természetes, hogy az alaptörvény egy esetleges későbbi módosítása csak nagyon szigorú feltételek mellett történhessen.” Ebből legfeljebb annyi maradt, hogy kétharmadnyi szavazatot kívánnak meg a változtatáshoz, annyi pedig a kormánypártoknak rendelkezésre áll, úgyhogy a gránittömböt el lehetett kezdeni farigcsálni.

Nem is tudták a fideszesek kihagyni az alkalmat. Amikor például átmeneti rendelkezéseket hoztak az alkotmány és az új alaptörvény összehangolásáról, gyorsan az alaptörvénybe emelték, hogy az MSZP felelős az egykori kommunista bűnökért. De átmeneti rendelkezések címén elmozdították például a Legfelsőbb Bíróság elnökét is azzal, hogy átnevezték a hivatalát Kúriává, változtattak a bírósági igazgatási rendszeren, s az alaptörvénybe szövegezték azt is, hogy a legfőbb ügyész megválaszthatja, melyik bíróság előtt kíván elindítani egyes ügyeket – a területi illetékességtől függetlenül.

Már végképp a gittegyleti szintet súrolta, amikor a kormány az alaptörvénybe emelte a bírák nyugdíjba vonulásának szabályait. Az erre épülő törvényt azonban az AB idén nyáron elmeszelte, s miután uniós jogsértési eljárás is elkerülhetetlennek látszott, a kormány az alaptörvény ismételt „javítása” mellett döntött. Az alaptörvény második módosítása néven jegyzett – a hét elején átdolgozásra visszavont – indítvánnyal azonos címen fut a választási eljárással kapcsolatos, Salamon László-féle szabálytervezet is, nyilván azért, mert „a harmadik módosítás” még kínosabb beismerés lenne. Ez sem változtat azonban a lényegen, amit Salamon 2009-ben fogalmazott meg, s amin mára láthatóan maga is „felülemelkedett”: „Ha bármely politikai természetű probléma megoldására alkotmánymódosításért kiáltunk, ha az alkotmányt oly magától értetődő könnyedséggel egy napon háromszor is módosíthatjuk, mintha a porolás rendjét meghatározó házirend szabályainak javítgatásáról lenne szó, akkor nem járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk, Magyarország nem rendelkezik stabil alkotmányos rendszerrel.”

RIBA ISTVÁN