Február tájékán a magyar politikai tényezők az ún. „évértékelő” sportágban mérik össze az erejüket. Idén új, ígéretes versenyző szállt be a küzdelembe, hagyományteremtő céllal országértékelést (az ő szóhasználatukban: ország értékelést) hirdetett a Civil Összefogás Fórum, a CET, amely mozaikszó nem tudom, mit takar, és a Békemenet szervezői köre. Ezenkívül Csizmadia László CÖF-alapító (ő szóhasználatukban: CÖF alapító), CET-elnök (CET elnök) még CÖKA minőségében is föl volt tűntetve a meghívón.

Az invitálás úgy szólt, hogy az esemény színhelye Sirály utca és a Gesztenyéskert köztere, tehát valami egyhelyben álló Békemenetre számítottam, ami tökéletesen passzolt volna az állam által pénzelt civilhez. Ám buszok nem sorakoztak a környéken, így hamar kiderült, hogy a rendezvény fedettpályás évértékelő. A létszám is ennek megfelelően alakult, mintegy háromszáz érdeklődő jött el (volt időm a széksorokat megszámolni), és köztük 5, azaz öt ránézésre hatvan évnél fiatalabbat fedeztem föl.

Az évértékelésen egyébként sok mindenről szó esett, leszámítva a mögöttünk hagyott és az előttünk álló esztendőt. Amikor beléptem, a Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetségének elnöke beszélt, amin a jelenlévők fele konkrétan aludt. Az első gyér taps a „felelős magyar nemzetpolitika” említésekor hangzott föl, és valamivel lelkesebb fogadtatásban részesült a „magyar nemzetfogalom immanens módon mindig magában foglalta az összetartozás fogalmát, amelyet csak egyszer tagadtak meg, 2004-ben, amikor az akkori kormánypártok szociális sovinizmusa stb.”

Ekkor kimentem telefonálni, így történelmi pillanatról maradtam le. Fritz Tamás vicceset mondott. Legalábbis amikor visszaértem, már ő állt a pulpitusnál, a közönség pedig hangosan derült. Fritz politológus ezt követően fejtegetésbe kezdett a civiltársadalomról, a citoyenről, majd Csizmadia Lászlót (CÖF, CET, CÖKA + NEA) idézve leszögezte: „nem az államnak van civiltársadalma, hanem a civiltársadalomnak állama”. A körülötte lévő élő cáfolat nem izgatta, hamar rátért beszéde és az egész évértékelő lényegére.

„2014 sorsdöntő év lesz” – vélekedett Fritz, majd föltette a kérdést: „mi közül kell nekünk, civileknek választani?” Nem hagyta sokáig kétségek között hánykolódni az érezhetően fölélénkült publikumot, egyből felet is rá. „Két világszemlélet, mondjuk ki bátran: két Magyarország közül kell választani”.

Következmények nélküli ország sokezredszerre

A következőkben kérem, tegyék félre a logikai összefüggések, a valóság és a józan ész iránti igényüket, szabadon fogunk szárnyalni Fritz Tamással. Az egyik Magyarország ugyanis úgy véli, hogy a világ nemzetközivé válik, globalizálódik, és ehhez alkalmazkodni kell, ez a kispolgár, a kisember Magyarországa, amelyik úgy hiszi, ha meghunyászkodik a nemzetközi pénzügyi körök, a Bilderberg-csoportok, a szabadkőművesek előtt, akkor neki is jut morzsa. Ez a Magyarország románul köszönti az erdélyieket, és Brüsszelig fut panaszkodni, mint ahogy Bajnai (pfúúúj) tette szánalmas produkciója során. Ez a Magyarország Gyurcsánytól Mesterházyn és Bauer Tamáson át Bajnai Gordonig terjed.

Szerencsére a románul beszélő, Brüsszelbe szaladgáló, multikért lelkesedő kisember országával szemben ott áll a másik, amelyik a büszke, öntudatos polgárok alkotta nemzetekből indul ki, amelyik büszkén vallja, hogy nem az embereknek, hanem a bankoknak és a multiknak kell fizetniük. A tárgyszerű politológusok és autonóm civilek legnagyobb dicsőségére Fritz tovább egyértelműsít: a gyurcsányi, mesterházy-i, bajnai-i kozmopolitista, globalista szervilizmussal szemben az Orbán Viktor vezette, nemzeti büszkeségre és szuverenitástudatra épülő kormány áll.

A kispolgárokkal szemben állnak

MTI/Illyés Tibor

Természetesen ez utóbbi sem hibátlan, és a hibákról (amelyek „nem a gyurcsányi, Mesterházy- és Bajnai-féle hibák, mert az maga a bűn”) is őszintén beszélni kell, hiszen „mi nem ájult szurkolók, alattvalók vagyunk” – jelentette ki Fritz, majd őszintén föltárta, hogy komoly hiányérzete van az elszámoltatással kapcsolatban. Nekem is, de valószínűleg nem ugyanarra gondolunk, mert Fritz szerint, ha bárhogy is, de lecsukják az előző ciklus prominenseit, akkor többé nem leszünk jogállam következmények nélküli ország. Itt elveszítettem a figyelmemet, mert Fritz eddigi munkássága ennek az egy félmondatnak a variálásában merült ki, plusz az előrehozott választások követelésében, ha éppen baloldali kormány van hatalmon.

Legközelebb akkor kaptam föl a fejem, amikor a moderátor, a Nagyon Független Újságíró perdült ki a színpadra, és fölhívta a jelenlévők figyelmét a székeken elhelyezett brosúrára, amely 500 pontban foglalja össze az Orbán-kormány eddigi intézkedéseit. A Független Újságíró azt kérte, hogy a megjelentek terjesszék annak tartalmát, mert sokan hazudnak ezekről. Például az a Bajnai Gordon, aki most pár kilométerrel arrébb melegít a beszédére, hogy „megtévesztett fővárosi fiatalok előtt” beszéljen az első Orbán-kormány kultikus helyén, a Millenárison, amelyet nem átallott „orvul kibérelni”. Viszont érkezik a következő fölszólaló, a Békemenet egyik főszervezője, Bencsik András, akinek „nem okoz gondot, hogy fölvegye Bajnaival a kesztyűt”.

És valóban érkezik Bencsik András, de egyből korrigálja a fölkonferálást, mondván, ő a Békemenetnek egyik gyalogosa, igaz, ez a tisztség legfontosabb, mert ebben a közösségben, „ha nem is új kereszténység, de új lelkiség” jött létre, a szeretet és összefogás ereje, amelyik megmentette a kormányt, és – ne féljünk ezt is kimondani – igaza van a miniszterelnöknek, átlép az országhatárokon, és kisétál a kapzsiság csapdájából. Bencsik ezután a szemben álló feleknek némileg más értelmezését vezeti elő, mint Fritz, ő úgy vélekedik, hogy a polgár áll szemben – legalább így egymás között ne titkoljuk – a proletárral. Illetve – pontosít – mindannyiunk lelkében ott küzd a kettő, és azt figyelte meg, hogy a 2002-es tragikus vereséget követően az „angyali énünk kezdett erősödni”, ezért képesek bármikor egységesen föllépni, amit mi sem bizonyít jobban, hogy már túl vannak a 4. Békemeneten is.

Orbán és az angyali értékrend

Bencsik sem akar persze rébuszokban beszélni, ha valaki előtt nem lett volna világos: az angyali értékrend jeles képviselője Orbán Viktor, míg az ördögi szemléletet Bajnai Gordon testesíti meg, aki – hökkent meg mindenkit Bencsik – jó szakember, csak az a gond, hogy ezt a szakmát úgy hívják, hogy temetkezési vállalkozó (kacagás). A Demokrata főszerkesztője nem beszél a levegőbe, szépen föl sorolja, hogy mi mindent tett eddig tönkre Bajnai, például elvette az öntudatos polgárok ősi jussát, a 13. havi nyugdíjat. (Ezt nem így mondta.) Bencsik szintén kitér a civil mozgalmak legfontosabb feladatára: a választási fölkészülésre és mozgósításra, mert az nem lesz egyszerű. Minden körzetben az egyesült baloldal jelöltjével kell megküzdeni, amit nem szabad lebecsülni, mert támaszkodhatnak mindazokra, akikben a „proletár identitás erősebb, mint a polgár”.

Hál’ Istennek a békemenetesek sincsenek egyedül, és Bencsik itt köszönti a lengyel barátaik képviselőjét, egyben javaslatot fogalmaz meg Hoffmann Rózsa számára („aki nagyszerű teremtés”), hogy a magyar diákok minél nagyobb számban tanuljanak lengyelül, hogy ne közvetítőnyelven kelljen lengyel testvéreinkkel kommunikálni, mint a legutóbbi alkalommal, amikor az egyik Békemeneten, olyan jól eldiskurált egy lengyel hölggyel arról, hogy milyen jó volna egy magyar-lengyel pikniket szervezni a lengyel-magyar határon. (Ováció.)

Végül szólásra emelkedik az első számú országértékelő, Csizmadia László, aki mindent megelőzően megköszöni a türelmet. Van mit, mert tényleg benne járunk az időben, így szónoklatát úgy is mindenki ki tudja találni az alábbi címszavak segítségével: Ron Werber, IMF-diktátum, elszámoltatás, elmúlt nyolc év.

Csizmadia elnök még kitér azokra a vádaskodásokra, amelyek szerint a CÖF és a CET nem is civil szervezet, hanem a kormány zsoldos hadserege (a CÖKÁ-t nem említi, így soha nem tudom meg, hogy az mi), ám ez rágalom. A valóság az, hogy mindenkinek megvan a maga pártszimpátiája, még neki is (azt nem árulja el, hogy az micsoda, de azért sejtjük), de ők attól civilek, hogy Bajnaiékkal ellentétben nem törnek hatalomra.

Ismét a Független Újságíróé a terep, aki egy kiáltványt akar elfogadtatni a rendezvény résztvevőivel, de előtte még kitér arra, hogy ezzel „csalódást fognak okozni Bajnai Gordonéknak, mert ez a nyilatkozat nem a talpnyalásról szól”. Az első mondat így hangzik: „Támogatjuk az Orbán-kormány nemzetet és közjót szolgáló munkáját, azt kiemelkedőnek tartjuk”. A szövegben még a hibák korrigálásáról, az elszámoltatásról és arról esik szó, hogy nem akarják, hogy bukott politikusok a nemzetet megtévesztve visszatérjenek. Ezt követően gyors egymásutánban elrontják a Szózatot és a székely himnuszt, majd ennek a különös, a valósággal és az álmokkal sajátos viszonyban lévő szeánsznak a résztvevői szépen elindulnak haza. Ma is megmutatták a pénzhatalomnak.