Az ügyész kérdésére az igazgatóhelyettes azt mondta, nem érez felelősséget a katasztrófa bekövetkezéséért. A bíróság a zöldhatóság ellenőrzésért felelős munkatársát hallgatta meg tanúként, aki 1999-től igazgatóhelyettesként felügyelte a Magyar Alumínium Termelő és Kereskedelmi Zrt. (Mal) egységes környezethasználati engedélyének kiadását.

Az igazgatóhelyettes szerint mindent megtettek, amit hatóságként képesek voltak megtenni. Hozzátette: többször is átgondolta, és nem követett el mulasztást. A tanú a katasztrófa tényének és az okozott sérüléseknek az ismeretében sem tartotta veszélyes anyagnak a vörösiszapot. Elmondta, hogy a vízügyi hatóság több átalakulást követően integrálódott a környezetvédelmi felügyeletbe, a vízikönyvi adatok feldolgozása jelenleg is tart. A katasztrófa idején - mint utólag megtudta - érvényben volt a Mal többször módosított 2002-es vízjogi engedélye, de ezt az engedélyt ő nem ismerte. Az engedélyt az előírások szerinti ötévenkénti felül kellett volna vizsgálni, ami nem történt meg.

A tanácsvezető rámutatott, hogy eddig valamennyi szakhatósági tanú vízjogi létesítménynek tekintette a működő X-es iszaptározót. A tanú szerint azonban a hulladéklerakók nem szolgálhatnak vízgazdálkodási célt, ezért "nem férnek bele" a vízjogi létesítmény kategóriába. Nem értett egyet azzal, hogy az üzemeltetési kockázat megítélésénél figyelembe kellett volna venni a vörösiszapon található erősen lúgos folyadékfázist, azt közvetlen méréssel nem ellenőrizték.

Szerinte a legjobb tudásuk szerint helyesen jártak el, amikor mint hatóság tudomásul vették, hogy a vörösiszapot a nem veszélyes hulladékok közé sorolták át 2007-ben. Az akkor bevezetett szabályok szerint az átsorolást a Mal Zrt.-nek kellett elvégeznie.

A vörösiszap minősítéséhez beadott akkreditált laboratóriumi mérések adataiban megbíztak, a szakvéleményeket készítő szakértő biztosítékot jelentett - ezzel reagált a tanácsvezető és az ügyész azon felvetésére, hogy a Mal megtévesztette volna a hatóságot a vörösiszap besorolásakor.

A délután meghallgatott hatósági ügyintéző szerint - aki a Mal több engedélyének elkészítésében vett részt, így az egységes környezethasználati engedély (EKHE) kiadása előtt az iszaptározókra érvényes, 2004-es környezetvédelmi működési engedély készítésében - az eljárást felfüggesztették a vörösiszap besorolása miatt. Elmondta, hogy az uniós jogharmonizáció miatti törvényváltozás okán nem a környezetvédelmi főfelügyelőség végezte el a hulladék besorolását, hanem a cég, azaz a hulladék termelője. Álláspontja szerint a tározó nem lehet vízi létesítmény, de tudomása szerint mint vízi létesítmény kapott építési engedélyt.

A tanácsvezető rámutatott: az iszapömléskor átszakadt X-es tározónak egyszerre volt két különböző engedélye, a 2006-ban kiadott EKHE és a többször módosított vízjogi engedély. A tanú szerint ez utóbbit azért nem vonták vissza, mert az nem volt az EKHE része. Elismerte, hogy nem volt tudomása a vízjogi engedély létezéséről, de a két egymást kizáró engedély létezése "nem volt helyes." Az ügyész kérdésére azt mondta: nem látott vörösiszap-tározót a valóságban, és a leírásból nem tudta, hogy van víz a kazettán. Arra a kérdésre, hogy jogi szempontból létezhetnek-e ellentétes tartalmú hatósági engedélyek a tározókra vonatkozóan, nemmel felelt. A tárgyalás csütörtökön további hatósági tisztviselők tanúkénti meghallgatásával folytatódik.

A Mal Zrt. ajkai telephelyén lévő X-es számú vörösiszap-kazettánál 2010. október 4-én bekövetkezett gátszakadás ügyében halált előidéző gondatlan közveszélyokozás vétsége és más bűncselekmények miatt emeltek vádat 15 emberrel szemben, a tárgyalás tavaly szeptemberben kezdődött.