Hiába kérte Szabó Máté, az alapvető jogok biztosa, az Alkotmánybíróság (Ab) nem semmisítette meg a köznevelési törvénynek azt az előírását, amely szerint 2014-től kötelező lesz óvodába járni minden három évnél idősebb gyereknek. Az Ab kedden meghozott, szerdán nyilvánosságra hozott határozata szerint az sem ellentétes az alaptörvénnyel, hogy nem a szülő, hanem az óvoda vezetője, illetve a szakértői bizottság dönti el, iskolaérett-e egy hatéves gyerek.

Az ombudsman arra hivatkozva kérte – még tavaly júliusban – a rendelkezések megsemmisítését, hogy az korlátozza a szülőknek az alaptörvény, illetve a Magyarország által is aláírt Gyermekjogi Egyezményben biztosított neveléshez való jogát. Szabó Máté szerint az óvoda ugyan nagyon fontos szerepe van a gyerekek fejlődésében, de az egységes, kötelező korhatár nem veszi figyelembe, hogy ebben az életkorban még igen jelentős különbségek lehetnek a gyerekek közt.

Szintén kedden született döntés Szabó Máté egy másik, szintén gyermekeket érintő beadványáról: az Ab nem találta alaptörvény-ellenesnek a köznevelési-, illetve a rendőrségi törvénynek azt a rendelkezését, amely szerint a rendőröknek joguk van bekísérni az igazgatóhoz az utcán vagy a plázákban csellengő, az iskolából igazolatlanul hiányzó diákokat. Az ombudsman szerint ugyan ez a gyerekek emberi méltóságát sérti, de az Ab úgy találta, a tankötelezettség teljesítése nem kizárólag a tanuló és a szülő magánügye, abban az államnak is van szerepe.

Napi négy óra nem a világ

Az kötelező óvodáztatásról szóló határozat indoklása szerint a szülő jogai mellett az alaptörvény arról is rendelkezik, hogy kötelességük gondoskodni a kiskorú gyermekről, illetve taníttatatni. A neveléshez való jog a határozat indoklása szerint nem is értelmezhető a kötelességektől elvonatkoztatva. Az államnak pedig megfelelő intézményi háttér biztosításával segítséget nyújtania a szüléknek ahhoz, hogy ennek megfeleljenek. Az alkotmány pedig „igen tág szabályozási teret ad a gyermekvédelmi rendszer kialakításában”.

Bár az alkotmánybírók szerint ugyan „elsősorban a szülők jogosultak arra, hogy döntsenek a gyermekeik testi és szellemi fejlődésével kapcsolatos kérdésekben”, de ez a határozat szerint a kötelező óvodáztatás mellett is biztosított, hiszen a gyermekek „adottságainak, képességeinek, érdeklődésének megfelelően, saját vallási, világnézeti meggyőződésére, nemzetiségi hovatartozására tekintettel szabadon választhat – többek között – óvodát”.

MTI / Szigetváry Zsolt

„A napi négy órás foglalkozás általánosságban indokolt elsősorban a szocializáció, a majdani iskolai követelményekhez való alkalmazkodás, a társadalomba való beilleszkedés megkönnyítéséhez” – írja a határozat indoklása. Az Ab szerint ez a négy óra nem gátolja a szülő gyermekkel való foglalkozását, sőt, a közösségi élet kiegészíti azt. Amennyiben pedig a gyermek különös érdeke lenne, akkor a törvény „széles körben lehetőséget ad a felmentésre”.

Az iskolaérettséggel kapcsolatban az alapvető jogok biztosa elsősorban azt sérelmezte, hogy – mivel az iskolaérettség nem csupán pedagógiai vagy orvosi kérdés – a szülő „akár a szakértőnél is pontosabban tudja megítélni”, hogy az iskolakezdés a gyermeke számára nem túlzottan korai-e. Az alkotmánybírók szerint viszont az iskolaérettség „elsősorban szakmai kérdés”, hozzátéve, hogy a törvény lehetőséget ad a szülőknek arra, hogy kikérjék a szakértői bizottság véleményét, ha aggályaik vagy kételyeik vannak.

A határozat egyik érdekessége, hogy ahhoz – három másik alkotmánybíró mellett – Paczolay Péter, a testület elnöke is különvéleményt csatolt. Paczolay szerint a köznevelési törvény szabályozása „fordított - már-már családellenes - logikát képvisel”, hiszen nem azt kellene igazolni, hogy a szülő alkalmas a gyermeke nevelésére, hanem azokban az esetekben lenne indokolt a szülői jogok korlátozása, ahol igazolt, hogy a gyermek jogaival és érdekeivel ellentétes módon jár el, és nem tudja biztosítani a megfelelő nevelést és társadalmi beilleszkedést.

Lógni márpedig nem szabad

A lógós gyerekek esetében viszont az Ab régen nem látott egységbe tömörült, és egyhangúan fogadta el a határozatot, amelyhez még párhuzamos indoklást sem csatoltak. A határozat szerint a törvény megfogalmazása ugyan kissé homályos, de nem annyira, hogy sértse a jogbiztonságot. Az alkotmánybírók abban sem értenek egyet az ombudsmannal, hogy az emberi méltóság sérelmét jelenti, hogy a rendőrök nem hisznek a gyerekek szavának, és csak írásos igazolást fogadnak el.

„Hangsúlyozni kell, hogy az általános cselekvési szabadság nem élvez az emberi méltósághoz hasonló feltétlen védelmet” – írja a határozat, amely szerint a tankötelezettséget az alaptörvény is intézményesíti, így a tanköteles korúaknak a cselekvési szabadság mellett van egy sajátos kötelezettségük is, ami összekapcsolódik a gyermeket megillető, védelemhez és gondoskodáshoz való joggal. Az oktatásból való kiesés pedig olyan, akár hosszú távú hátrányai származnak a gyerekeknek, ami indokolttá teszi a hatósági fellépést is.