hvg.hu: Miért élvezhet a légierő fejlesztése prioritást a missziók és hazai feladatok (árvizek, katasztrófák, stb.) oroszlánrészét végző szárazföldi egységekkel szemben, ahol már a felszerelés, az eszközök biztosítása is gondot okoz?

Benkő Tibor: Én megfordítanám a kérdést. Megengedheti-e azt Magyarország, hogy árvízi vagy egyéb katasztrófahelyzet esetén ne álljon rendelkezésre a Magyar Honvédség a lakosság szolgálatára? Megengedhetjük-e magunknak, hogy ezzel ne foglalkozzunk, azokra ne költsünk, mert drágák? Még a gazdag országok is arra törekednek, hogy univerzális, vagy többfunkciós eszközeik legyenek. A gép alkalmas legyen harci vagy szállítási feladat ellátására is. A magyar honvédség egyik legfelkészültebb egysége, a 25/88-as szolnoki alakulat is egy légi szállításra képes kötelék. A katonái tudnak ejtőernyőzni, tudnak búvárkodni, tudnak szárazföldi műveletet végrehajtani, és hadd ne soroljam.

De ehhez helikopterre is szükségük van. Mégpedig olyanra, amelyik nem csak katonai célt tud szolgálni, de egyben szállítóeszköz, tud árvíznél homokzsákot vinni, képes a levegőből tüzet oltani, amelyik ki tudja menekíteni az embereket, vagy amely felderítést hajt végre, mint tette azt, 2010-ben Kolontár térségében is. Egy ilyen katonai helikopter egyszerre nemcsak egy sérültet tud elvinni, hanem egyszerre nyolcat-tízet is, ha szükséges. És itt van a Honvédkórház, amelynek a tetején le tud szállni. És máris ott van a sérült, jó kezekben. Ezért mondom, hogy nem „prioritás”, hanem szükségszerűség. Lejárt a kihordási ideje ezeknek az eszközöknek, és ha elveszítjük ezt a képességet, akkor nem tudnánk helyreállítani. Azt, hogy a katonának két évvel később tudunk majd új ruházatot biztosítani, azt átvészeljük, de ha a helikopter képesség kiesik, azt nem tudjuk helyreállítani.

hvg.hu: Ön szerint jó ötlet volt 2005-ben 77 db relatíve jó állapotú T-72-es tankot ingyen odaajándékozni az iraki hadseregnek, közel 4 millió lőszerrel egyetemben, amikor itthon sincs igazán eleresztve a honvédség eszközökből és kiképzésre használható lőszerből?

B. T.: 2010-ben, vezérkari főnöki kinevezésemet követően, első dolgom volt, hogy a munkatársaimmal együtt elkészítettük az ország fegyveres védelmi tervét. Első lépésként ez úgy készül, hogy megvizsgáljuk, napjainkban helyi, regionális és globális viszonylatban milyen kihívások, kockázatok, fenyegetések léteznek. Azzal folytatódik, hogy hazánk milyen geostratégiai helyzetben van? Központiban. A harmadik a valós veszélyforrások, vagy realitások elemzése. Elemezni kell, hogy melyik ország, mivel bír, mivel rendelkezik, és vajon miért van rá szüksége, miért nem ad túl ő is az eszközein? Az általunk elkészített Országvédelmi Terv szerint a jelenlegi mennyiség ugyan lefedi a rövid távú igényeket, de igen, ezen eszközök egy részére hosszabb távon továbbra is szükség lenne.

B. T.: Vannak alkati sajátosságok, amin az ember nem tud változtatni. Az alkati sajátosságok ugyanakkor időnként csalnak arról, hogy az illetők mire is képesek. A Magyar Honvédségben minden évben és mindenki számára kötelező a fizikai felmérés. 2012-ben közel 16 000 katonát mértünk fel, mintegy 600 fő nem tudta a normakövetelményeket teljesíteni. Tehát nem 50%, mint amiről mások beszélnek. Ha megnézzük, ez az állomány elenyésző százalékát jelenti. 600 főnek fél év áll rendelkezésére, hogy a hiányosságait pótolja, majd ha ez nem sikerül – a törvény erejénél fogva – meg kell szüntetni a munkaviszonyát. Szomorú, de vezérkari főnökként már kénytelen voltam ebből kifolyólag megválni főtisztektől, ami eddig még nem fordult elő. Előbb-utóbb a végére fogunk érni ennek a megtisztulási folyamatnak.

hvg.hu: A fizikai állapotfelméréssel állítólag az volt a baj, hogy sokszor csak papíron történt meg – legalábbis a főtisztek jó részénél.

B. T.: Ma már nagyon szigorúan vesszük a fizikai normák teljesítését. Ha már a magasabb beosztású főtiszteket említette, az ő esetükben külön, évente, központilag zajlik a felmérés.

hvg.hu: Szinte védtelen a Magyar Honvédség egy külső támadással szemben – mondta Kovács Gyula, a megszüntetett pécsi tüzérdandár egykori parancsnokhelyettese. A vele készült interjú után jelezték, hogy reagálni kíván, mert „van, amiben egyetértett, van, amiben nem, és van, amiben pontosításra szorul”.

B. T.: Mérgelődtem az interjú miatt eleget. Elsősorban azért, mert sértő módon pancsernek nevezte katonáinkat. Gyulát személyesen ismerem, ugyanis mi egy időben szolgáltunk még tüzérként. Ő egy okos, széles látókörrel bíró nyugállományú katona, akinek voltak és vannak is furcsa nézetei. Ezt csak tetézi, ha nem rendelkezik naprakész, pontos információval a Honvédségről. De amikor Kovács Gyula azt mondja, hogy a dandárok fölé kellene egy hadosztály parancsnokság, akkor az azt jelenti, hogy növeljük az amúgy is túlzottnak tartott „vízfejet”, a jelenlegi Összhaderőnemi Parancsnokság minden szükséges kompetenciával rendelkezik. Vagyis nem kell újabb parancsnokság. Magyarországnak a NATO szövetségi rendszerben önállóan is képesnek kell lennie bizonyos műveleti tevékenységek végrehajtására, ezért fontos az ÖHP szerepe, mely egyáltalán nem „hungarikum”. A NATO parancsnoki struktúrában is van ilyen, mint ahogy több tagállamban szintén.

Egy másik valótlan állítás, hogy nincsenek NATO-nak felajánlott erőink. Már hogyne lennének. Sőt, ezeket a NATO részéről különböző szövetséges erők által küldött szakemberek ellenőrzik, nem én mondom azt, hogy ez a katonai szervezet harcképes vagy sem, hanem a NATO-tagállamok végeznek komoly felméréseket, gyakorlaton mérettetik meg a katonai szervezetet, és a felajánlott erőket. Ami végképp felháborít, hogy pancsernek nevezi a magyar katonát. Azt a magyar katonát, akinek felkészültsége, kiképzettsége, nyelvismerete, a műveleti területen szerzett harci tapasztalata megkérdőjelezhetetlen. A magyar katonát a világon mindenütt a legjobb szavakkal illetik. Ezt a vádat messzemenőkig visszautasítom.

Benkő Tibor: ha egy képesség elveszik a magyar honvédségből, azt utólag nagyon nehéz pótolni

Stiller Ákos

hvg.hu:  Biztos vagyok benne, hogy nem az alakulatoknál szolgáló katonákra értette ezt, inkább a rendszer egyes tulajdonságaira utalt. Nyilván azoknak a kiválóan teljesítő katonáknak a munkáját, akik az egyes csapatoknál szolgálnak, maximálisan elismeri.

B. T.: Ha a mostani katonák pancserek, akkor az a mi kudarcunk, a mi hibánk. Az enyém, a Kovács Gyuláé és a velünk egykorú aktív, illetve nyugállományú katonáké, akiknek a keze alatt felnőttek. Mi sem bizonyítja jobban ennek ellenkezőjét, mint a 88-as alakulat parancsnoka, Ruszin Romulusz ezredes, aki Kovács Gyula tanítványa.  Persze vannak hibáink, vannak rossz gyakorlatok, ezeket nem is vitatjuk, igyekszünk azokon javítani. Azt sem vitatjuk, hogy rendkívül nehéz költségvetési körülmények között működünk, és hogy a technikai eszközök is cserére szorulnak. Azt kérdezi, hogy a NATO mit szól az alacsony védelmi kiadásokhoz és miért nem szankcionálja Magyarországot? Mert ilyen alacsony költségvetési támogatás mellett is a legjobb véleménnyel van a magyar katonáról és erőfeszítéseiről.

hvg.hu: Az eddigi „haderőreformok” szinte minden esetben egyes alakulatok teljes felszámolásával, laktanyabezárásokkal, zsugorításával jártak, szinte minden esetben a csapatok kárára. Mit gondol ezekről?

B. T.: Nagyon rossznak tartottam ezt a folyamatot, és hadd fogalmazzak múlt időben. Az elmúlt közel három év azt mutatja, hogy bár a költségvetésünk mintegy egyharmaddal csökkent, nem folytattuk azt az irányvonalat. Nem zártunk be egyetlen laktanyát sem, nem szüntettünk meg katonai szervezeteket. Ahol létszámcsökkentést hajtottunk végre, azok a felső- és a középszintű parancsnokságok voltak.

hvg.hu: Noha a HM prioritásnak nevezte tavaly a katonák személyi felszerelésének rendezését, ezen a téren a csapatoknál szolgáló katonák szinte semmi javulást nem éreznek.

B. T.: A fő prioritások a következők: ebből a költségvetésből elsősorban az állomány illetményét kell biztosítani. A második az, hogy a műveletekbe kiküldendő katonáinkat lássuk el a lehető legjobb felszereléssel, fegyverzettel, ruházattal és egyéb mással. A harmadik az üzemeltetés, a fenntartás: hogy ne kelljen laktanyákat megszüntetni és bezárni. Ha még másra is jut, akkor elsősorban a katonák egyéni felszerelését kell megoldani. Ehhez ki is dolgoztunk egy úgynevezett „Lövész 2020” nevű programot. Ami lehetőségünk volt, azt biztosítottuk a katonáknak. Megvannak a további terveink is, méghozzá úgy, hogy ezeket a katonák – az Összhaderőnemi Parancsnokság bevonásával – állították össze, nem pusztán irodában találták ki.

hvg.hu: Eltöltöttünk egy teljes napot kiképzésen az ön által már említett szolnoki MH 25/88-as gyorsreagálású erőkkel. Ott úgy láttam, a katona kinevelése nem csak pénzkérdés. Ön szerint?

B. T.: Azt kell mondanom, hogy a honvédség alapvetően azért nyilván pénz kérdése is. A magyar katonára nagyon jellemző, hogy kreatív gondolkodású. Amikor Afganisztánban kint voltam, azt mondták, hogy a magyar katona a semmiből teremt képességeket, mert gondolkodik. Lehet, hogy a pénztelenség készteti arra az embert, hogy legyenek ötletei, javaslatai. De a katonát először toborozni kell, illetményt kell biztosítani. Nem mindegy, hogy kiket toborzunk. Tessék csak megnézni átlagban a katonák felkészültségét, iskolai végzettségét, nyelvtudását. És nem beszélve a szintén jó fizikai, egészségügyi és pszichés állapotukról. Nyilván ez is pénz, hogy tudjunk a munkaerőpiacon olyan fiatalokat találni, akik megfelelnek ezeknek a nyilván magasabb elvárásoknak és kihívásoknak. A fegyver is pénz, és sajnos minden pénz. Az a jó, amikor a kevés pénz mellett jönnek a jó ötletek, és javaslatok. Ez a jó a magyar katonában, ez tényleg „hungarikum”.

A magyar katonák kreativitással pótolják a felszerelés hiányosságait

Stiller Ákos

hvg.hu : A tapasztalt legénységet nem kellene jobban megfizetni a Honvédségben, hogy ne lépjenek ki a civil életbe? Mert ugye a hazaszeretet egy dolog, viszont e mellett meg is kell élni.

B. T.: Mi csak akkor tudjuk megtartani a jó minőségű embereket, ha a gazdaságban zajló folyamatok nem fogják „elszipkázni” tőlünk őket. Tehát ha ők jobb bér-jellegű javaslattal állnak elő, akkor biztos, hogy a katonák egy része a kedvezőbb kereset felé orientálódik – és mi ezt nem szeretnénk. Mert mi minőségi hadsereget szeretnénk. Kicsi, de minőségi hadsereget építeni.

hvg.hu: Mikorra sikerül ön szerint az adminisztrációs „vízfejet” lecsapolni? Rádióinterjúban azt hallottam öntől, hogy „nem tudunk olyan gyorsan haladni vele, mint ahogy szeretnénk”.

B. T.: A bürokrácia az behálózza az egész szervezetet. Nem csak a honvédségnél van bürokrácia, de itt nagyon küzdünk ellene, hogy megszüntessük. Ez minden hierarchikus rendszer velejárója. Mi a megoldás? Nagyobb felelősséget kell vállalni és önállóságot biztosítani a különböző beosztásokban, melyekhez nagyobb jogköröket és hatásköröket kell delegálni. Már tavaly is nagyon komoly előrelépést tettünk akár a gazdálkodás vagy a személyügyi eljárások vonatkozásban.

hvg.hu: Mi volt az eddigi legrosszabb élménye a bürokráciával kapcsolatban?

B. T.: Ahhoz, hogy egy hódmezővásárhelyi szakaszvezetőből szerződéses őrmester lehessen, személyesen nekem kellett megkötnöm a szerződést. Amikor az érintett elindította a kérelmét Hódmezővásárhelyről, az először Debrecenbe került (mert Debrecenhez tartozik az ügy), Debrecenről Székesfehérvárra (mert Debrecen oda tartozik), Székesfehérvárról pedig hozzám. Mikor idekerült a papír, megkérdeztem: „ki az a Kiss József szakaszvezető?”. És ez alapján írjam alá? Nem is tudom, ki az és milyen képességgel bír, stb. És ezt ráadásul három hónappal ezelőtt indították el. „Megvan még egyáltalán ez az ember?” – kérdeztem. Akkor azt mondtam, hogy ezen változtassunk: mondja meg a zászlóaljparancsnok ott Hódmezővásárhelyen, hogy neki kell-e a Kiss József szakaszvezető, vagy nem kell.

Stiller Ákos

hvg.hu: Az adminisztráció lecsapolásából származó forrásokat fel lehetne használni a 3-4000 fős végrehajtó csapatoknál lévő hiány betöltésére, esetleg némi fejlesztésre?

B. T.: 2011. november 15-ével több mint 1200 ilyen státuszt, beosztást szüntettünk meg – amiről ön beszél –, és ez még nem fejeződött be. Ezeknek a beosztásoknak a megszüntetése nem elégséges ahhoz, hogy ebből fejlesztéseket hajtsunk végre. Az ott megspórolt pénzt, azt igenis fel kell használnunk a katonák illetményére, az üres beosztások betöltésére. De ezekből beszerzéseket sajnos nem lehet megvalósítani.

hvg.hu: A 2010-es „Hosszú távú haderő fejlesztési terv”-ben még 30%-os súllyal szerepeltek a fejlesztések, mára ez az elképesztő 2% körülire zsugorodott. A legtöbb helikopterünk üzemideje lejárt, egymás mellett állnak hosszú sorokban az „ős-szovjet” teherautók. A március 15-ei hóhelyzet miatt összesen 6 db tankot sikerült kivezényelni. Mi lesz a fejlesztésekkel?

B. T.: Sajnos soha nem tartott ott sem a Magyar Néphadsereg, sem a Magyar Honvédség, hogy a források 30%-át fejlesztésre, beszerzésre tudja fordítani. Ilyen soha nem lesz, ebben biztos vagyok. De nem is ez a legfontosabb, hanem az, hogy mekkora az a bizonyos „torta”, ami a 100%-ot jelenti. Nem mindegy, minek a 30%-áról beszélünk. Ha már a hóhelyzetet említette, azért hadd pontosítsak. A 6 db harckocsi mellett, 15 db PTSZ lánctalpas járművet is bevetettünk, és ha a tényleges feladat-végrehajtásra kivezényelt egyéb járművet is beleszámoljuk, ez a szám mindösszesen 268 db járművet takar.

hvg.hu: A tartalékosok jó része jelenleg nyugdíjas, volt katona, akik többségénél a hazaszeretet mellett a másik motivációs szempont a 16%-os adófizetéstől való mentesülés volt. Főiskolásokra/egyetemistákra mennyire számítanak önkéntes katonaként beosztásokban?

B. T.: Az önkéntes műveleti tartalékos, amit ön mondott, zömében volt hivatásos katona. Miért választottuk őket elsőként? Mert az ő felkészítésük, kiképzésük jóval olcsóbb. Nem kell tüzért kovácsolni belőlük, vagy híradó katonát, mert már azok. E mellett megszólítottuk a fiatalokat is. Tavaly is bevonultattunk 45 önkéntes főiskolai, egyetemi hallgatót. Az idén már több mint 240 fiatal jelentkezett, nyáron jönnek be kiképzésre. És ezen kívül megszólítottuk még azokat az embereket is, akik még soha életükben nem voltak katonák, és megtartottuk az ő felkészítésüket is. Ez utóbbi a „legproblémásabb” réteg, mert ők munkahellyel rendelkeznek, őket a munkahelyről ki kell kérni, a munkahelyet valamilyen formában kárpótolni kell.

hvg.hu: Hogyan lesznek a volt – kiképzett – szerződésesek tartalékosok? Ha tegyük fel egy volt szerződéses katona leszerelt 2008-ben, akkor Nyíregyházán lakott, most pedig Debrecenben – önök tudják, hogy hol van most?

B. T.: Létezik az önkéntes tartalékos szolgálat és a hadkötelezettség alapján kötelező tartalékos szolgálat. Leszerelt katona zömében az utóbbiban van. A kérdésre válaszolva: most már tudjuk, hogy hol van az említett példában szereplő, 2008-ban leszerelt katona. Hosszú éveken keresztül nem tudtuk, nem volt ilyen rendszerünk. Igaz, hogy az adatvédelmi törvény miatt korlátozottak a lehetőségeink.

A vezérkari főnök sem szereti a testes katonákat, de ezekből egyre kevesebb van

Stiller Ákos

hvg.hu: A Honvédség kommunikációja zárt, nem nagyon beszélhetnek a katonák a nyilvánosságnak. Ebből kifolyólag a korrupció visszaszorítása érdekében terveznek-e egy hivatalos fórumot, ahol a katonák direktben tudják jelezni a problémákat?

B.T.: Ha valaki ne adj’ isten törvénysértésről szerez tudomást, állampolgári kötelessége azt jelenteni a hatóságnak, függetlenül az értesülés nyilvánosságától. A belső kommunikációra egyébként több fórum áll a katonák rendelkezésére. De ki az a személy, aki elsősorban felelős a katona jogainak, járandóságainak a biztosításáért, az érdekeinek a képviseletéért? A parancsnok, mert neki ez munkaköri kötelessége. Van, egy ún. „párbeszéd” honlap is a Honvédségben, ahol a katona leírhatja észrevételeit házon belül. Úgy látom, hogy a katona sok esetben nem meri elmondani a parancsnokának az észrevételeit. Elmegyek egy állománygyűlésre – szívesen, de sajnos nem elég gyakran járok csapatokhoz –, ott a végén mindig megkérdezem: „kinek van kérdése?”. Senkinek nincs. De amint kiment az elöljáró, azonnal elkezdik! Ilyenek vagyunk sajnos. Kiépítettük az altiszti állományban a vezénylő zászlósi rendszert is. Ez a katona az ő körükből kerül ki, és az én asztalomig közvetíti a problémát. Meg tudom mutatni, hogy milyen kérdések foglalkoztatják ma a katonákat.

hvg.hu: Elképzelhető-e az, hogy Magyarországon a jövőben a svájci hadsereghez hasonlóan, jól képzett tartalékosok adják a sereg nagy részét (ott a 225 000 fős haderőből 94% tartalékos), és az aktív állomány rendkívül gyorsan „magára tudja hívni” őket helyzetben, vagy évente gyakorlásként?

B. T.: Tessék megnézni Svájcot, a múltját és történelmét, és megnézni Magyarországot. Máris megadtam a kérdésre a válasz egy részét. Másik részről pedig kérdezem, hogy Magyarország állampolgárainak a gondolkodásmódját, ki, mikor és hogyan fogja megváltoztatni, hogy önkéntes szellemiséggel – mint a svájciak –, „azonnal a vártán legyenek”, ha a kiképzés vagy az ország helyzete úgy kívánja.